A kereszténység, hogy magyarázza meg a betegségek okát?

Mit jelent a 2Mózes 20:5-ben található figyelmeztetés, mely része a tízparancsolatnak? Ebben az esetben is vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. Jehova életbe léptette az Izrael nemzetével kötött törvényszövetséget. Az izraeliták, miután hallották a szövetség feltételeit, nyilvánosan kijelentették: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” (2Móz 19:5–8). Ekkor az egész nemzet különleges kapcsolatba került Jehovával. Tehát a 2Mózes 20:5-ben olvasható szavak alapvetően az egész nemzetnek szóltak.

Amikor az izraeliták hűségesek voltak Jehovához, a nemzet sok áldásban részesült (3Móz 26:3–8). De ennek az ellenkezője is igaz volt. Amikor Izrael nemzete elutasította Jehovát, és hamis isteneket követett, Jehova megvonta tőlük az áldásait, és nem védelmezte őket. Veszedelem jött a nemzetre (Bír 2:11–18). Noha a nemzet bálványokat imádott, néhányan megőrizték a feddhetetlenségüket, és megtartották Isten parancsait (1Kir 19:14, 18). A nemzet bűnei miatt valószínűleg a hűségeseknek is voltak nehézségeik, de Jehova szerető-kedvességet mutatott irántuk.

Amikor Izrael már olyan kirívóan megszegte Jehova alapelveit, hogy Isten nevét gúnyolni kezdték a nemzetek, Jehova úgy döntött, hogy megbünteti a népét, és megengedi, hogy fogságba vigyék Babilonba. Természetesen ez büntetés volt az egyéneknek is, és a népnek mint csoportnak is. (Jer 52:3–11, 27). Igen, a Bibliából kiderül, hogy Izrael mint nemzet olyan súlyos bűnt követett el, hogy három, négy vagy még több generáció is megérezte ősatyái vétkeinek a hatásait, éppen úgy, ahogy a 2Mózes 20:5 kijelenti.

Isten Szavában olvashatunk olyan beszámolókról is, melyek arról szólnak, hogy bizonyos családokat érintett az elődeik helytelen viselkedése. Éli főpap megsértette Jehovát, mivel engedte, hogy a „semmirekellő”, erkölcstelen fiai papok maradjanak (1Sám 2:12–16, 22–25). Jobban tisztelte a fiait, mint Jehovát, ezért Isten úgy határozott, hogy eltávolítja Éli családját a főpapi szolgálatból. Ez meg is történt az ükunokája, Abjátár idejében (1Sám 2:29–36; 1Kir 2:27). A 2Mózes 20:5-ben lévő alapelvet Géházi példája is kiemeli. Elizeus szolgájaként visszaélt a helyzetével, hogy anyagi hasznot húzzon a szír hadvezér, Naámán meggyógyításából. Elizeuson keresztül Jehova ítéletet hirdetett: „Naámán leprája rád és utódaidra ragad, időtlen időkre!” (2Kir 5:20–27). Géházi helytelen tettei tehát a leszármazottaira is hatással voltak.

Jehova a Teremtő és az Életadó, ezért teljes mértékben joga van hozzá, hogy meghatározza, milyen büntetés igazságos és helyénvaló. A fenti esetek megmutatják, hogy az elődök bűneinek rossz hatásai érinthetik a leszármazottaikat. Jehova azonban „meghallgatja az elnyomottak jajszavát”, és azok, akik buzgón imádkoznak hozzá, elnyerhetik a helyeslését, sőt bizonyos fokú enyhülést is tapasztalhatnak (Jób 34:28).