A zsidó és az iszlám vallás miért tartja tisztátalannak a sertéshúst?

Mert régen az is volt - ugyanis a legtöbb disznó férges volt, megfelelő sütés-főzés nélkül pedig az emberek is elkapták, és fertőzték tovább a többieket (gondolj csak a korabeli higiéniás körülményekre).

Így biztonságosabb volt a "veszélyes" húst egyszerűen megtiltani :)

A halakról elképzelésem sincs :D

De a disznó helyzetet ez szépen magyarázza. Azért a vallásban is van logika - más szóval "Hogyan neveljük a népet nemzetszinten" megoldás misztifikált verziója :)

Persze, van logika ebben, pontosabban Isten tanítása nyilván igaz, hiszen Ő teremtett mindent, Ő ismeri mindennek és mindenkinek a helyes működési mechanizmusát, és tudja, mi tesz jót a szervezetünknek és mi nem.

Mindennek meg van az oka. Így pl. a a pikkely nélküli halak általában ragadozók és dögevők, amiknek a húsa sok olyan elemet tartalmazhat, ami rossz hatással van az ember testére. Ugyanez igaz egyébként a különféle tengerfenéken élő dolgokra; rákok, kagylók, csigák, csúszómászók. Ezek döglött állatok maradványait fogyasztják, így sok veszélyes anyag halmozódik fel bennük. Ahogy nem szívesen ennénk hiénát vagy keselyűt, pont így nem evésre vannak ezek sem.

Az egyiptomiak nem vándornép voltak. ;) - Állandó tapasztalatokkal a helyi fanuáról és állandó vágóhidakkal azért mindjárt más a helyzet, mint ha egy sátor előtt vágod le az állatott és a néped évek óta nem látott olyant.

A másik azért az Egyiptomiak étkezési szokásait sem pontosan írtad le, ahogy a rómaik sem fürjnyelvet ettek nap mint nap az egyiptomiak sem az alábbiak szerint étkeztek.

Egy egészen más téma, a mai európai sertésnek kb. nulla köze van a több ezer évvel ezelőtti közel-keleti nagyon távoli rokonához, a táplálkozásának meg még annyi sem.

Egészen az újkorig a disznót szabadon tartották, és mivel mindenevő a dögöt soha nem vettette meg.

Kedves 8-as válaszoló!

Szerintem nem mondtam olyat, hogy az egyiptomiak éjjel-nappal tisztátalan állatokat ettek, csak jeleztem, hogy őnáluk ez nem volt probléma, pedig ugyanazon a forró éghajlaton éltek, ahol Izrael - mivel ez volt az előző hozzászóló érve, hogy az időjárás, a környezet miatt nem volt jó bizonyos állatokat megenni.

Ami a letelepedett állapotot illeti, eltekintve a 40 évnyi pusztai várakozástól (amely során egyébként ugyanazt a kis területet járták be újra meg újra, tehát nekik is "állandó tapasztalatuk" volt a helyi állatvilágról), Izarel népe maradandó lakhelyen élt, azon a földön, amit Isten adott nekik, és amivel kapcsolatban kapták az összes rendelést is (""AMIKOR bemész arra a földre, amit az Úr, a te Istened ad neked"", AKKOR ezt és ezt tedd, örök rendtartásul - szinte minden parancsolat így szól). Részemről nem nagyon látok összefüggést a vándorlás rövid időszaka és egyes állatok tisztátalansága között.

A sertés ma is megeszik bármit, amit elé tesznek, és azt gondolom, jobb, ha nem tudjuk, hogy a mai modern, nagyüzemi tartásban milyen alapanyagokból álló takarmánnyal etetik őket.

De mindettől az emberi okoskodástól függetlenül, szerintem a teremtmény jól teszi, ha hallgat az Alkotójára, mivel egyedül Ő tudja, mi a jó nekünk, hiszen Ő formált olyanra, amilyenek vagyunk. Ha valamiről a Mindenható kijelenti, hogy nem tiszta, az nekem elég.