Mitől válik valaki vallásossá? (kérdéseim a leírásban)

Szia nem olvastam végig, bocs ha valaki más ismétlek, de:

1. nekem nem volt olyan traumám amit ateistaként ne tudtam volna kezelni. És ateistaként neveltek fel.

2. Lehet, de én inkább azt mondanám, hogy a pszichológia a hit pótléka....hiszen a több ezer éves hit veszett el és egy viszonylag új tudomány maradt, hogy feltakarítsa a romokat....

3. Én soha nem vádolnám Istent semmivel. És a sátánt sem ha már itt tartunk. Engem Isten tanított meg arra, hogy milyen fontos felelősséget vállalni azokért a tettekért is, amiért a társadalom talán nem jelez, de a lelkiismeretem igen....

4. Isten túl van a megismerésen, ezért értelmetlen racionális okokat keresni a létezésére.

Kérdező, ha ateista vagy, engem a következő kérdések nem hagynak nyugodni:

1. Trauma hatása miatt mondod, hogy nincs Isten, vagy csupán a neveltetés az oka?

2. Nem lehet az hogy tudat alatt az ateizmust a bűntudat feloldására használod fel?

3. Nem lehet az hogy könnyebb valaki másra kenni a hibáinkat?

4. Az ateisták keresnek-e spirituális alternatívákat magára a létezésre?

A legmélyebb tisztelettel:

Freya, aki állandóan keres...

Először Magyarleánynak! Az általam mondottak alapján a kérdésed: vallásos => beszűkült, buta. Ha cinikus lenék, válaszolhatnám: te mondád... De nem: én ilyent nem mondtam, nem érdemes ezt kiolvasni belőle. Arról van inkább szó, hogy életünkben sok megmagyarázhatatlan hatás ér, ismereteink végesek. Ennek feloldására kétféle attitűd szokott érvényesülni. Vagy arra sarkall, hogy még többet és jobban ismerjek meg, igyekezzem megmagyarázni a dolgokat, vagy tudomásul venni, hogy lehetőségeim végesek. Vagy arra sarkall, hogy egy felsőbb erő segítségét hívjam. Hogy a választás mitől függ? Sok tényezőtől, neveltetés, beállítottság, belső tulajdonságok például. De a leglényegesebb: a különbség másságot és nem alá-fölé rendeltséget jelent. Más kérdés, hogy vizsgálhatjuk két csoport egyéb tulajdonságait is statisztikai módszerekkel.

#20-nak!

Az a helyzet, hogy minél többet tudunk, annál inkább rájövünk, milyen kicsi is az a tudás. Egy primitív példával: az ősembernek csak a villámmal volt gondja. Amikor később megismerték a villám természetét, egy csomó, ívkisüléssel kapcsolatos kérdés keletkezett. Azok vizsgálatából kiderült, az elemi részecskékig kell elmennünk. Most van csak igazán sok kérdésünk.

Ami változott: közben megtanultunk gondolkodni, egyre jobban tudjuk, hogyan kezdjünk neki a problémának, és ez erőt ad. Ismét egy példa: matekvizsgán példát kell megoldani. Aki nem tanult, azon tűnődhet, hogy a példa szövegét sem érti. Több tudással el tudjuk kezdeni, de ha nem is tudjuk megoldani, azt tudjuk, minek nézzünk utána. A biztonságot az adja, hogy egyre jobban eligazodunk a világban, tudjuk minek kéne utánanézni. Sokaknak ennyi elég is. A nagyobb tudás a vallásos tanok mélyebb megértését is lehetővé teszi, lehetőséget ad a különbségtételre, elemzésre. Netán arra a következtetésre, ott még nagyobb a bizonytalanság, hacsak! Hacsak nem áldozok fel mindent a hit oltárán. Ennek semmi köze a hétköznapi életben való eligazodás igényléséhez, tisztességhez és hasonlókhoz.

A te problémád azonban szerintem nem csak ez. A társadalom valóban egyre bonyolultabbá válik, azt nagyon nem követi a képzési rendszer. Például nálunk azt is tanítani kéne, hogyan kell kérdőíveket kitölteni, hiszen sok embert azért vernek át, mert meg sem ért szövegeket. Ezt nevezik funkcionális analfabetizmusnak. Ez egy bonyolult politikai-gazdasági problémakör, az oktatás nem megfelelő voltából nagy hasznot lehet húzni. Viszont a lemaradók reménytelen helyzetbe kerülnek, ezért is (de nem csak) van ma a vallásnak reneszánsza. Az információs társadalom rossz működése hozza a vallás (hit) növekedését. Kicsit áttételesen, ez ma olyan, mint régen az inkvizíció. Akkor azt hitték, a hitet úgy lehet erősíteni, ha minden mást fizikailag írtunk ki, ma azt hiszik az információs társadalom működőképes ilyen hézagos tudással és rossz biztonsági hálóval (amelynek lebontásán munkálkodnak nagy hévvel nálunk is).

Amúgy, ha eddig mást gondoltam volna, figyelmes tanulmányozással látszik, eddigi válaszok túlnyomó többsége éppen azt fogalmazza meg az egyéniségnek megfelelő stílusban: nem értem, szörnyű, valamit tennem kell - és íme, a hit megnyugvást hoz. Végre nem kell rettenetesen nehéz dolgokon gondolkodni - teszem hozzá én.

Tudósok Istenről...

"Minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebb elvetni egy teremtő és mindentudó bölcsesség örök létezésének nyilvánvalóságát.

Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes."

(Albert Einstein)

"A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem."

(Isaac Newton)

"Bármely irányban indulunk el kutatásainkban, mindenütt egy alkotó értelemnek - gondoskodásának, bölcsességének és hatalmának legtisztább bizonyságát fedezzük fel."

(Charles Lyell, a modern geológia atyja)

"A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni."

(Walter Nernst, Nobel-díjas fizikus)

"A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket... Az Isten maga a tiszta rendű; az egyetemes harmónia megteremtője."

(Gottfried Wielhelm Leibniz, filozófus és matematikus)

"Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs célszerűségre mutat, amely valami felsőbbrendű értelemtől származik..."

(Jons Jacob Berzelius, vegyész)

"A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent." "Annak, aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcsodálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb szellem előtt."

(Heinrich Maedler, csillagász, a Hold első térképezője)

"A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Ö létezésének valósága felül, amely egyszerre transzcendens és immanens."

(Johannes Reinke, botanikus)

"Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket."

(Ernest Rutherford, Nobel díjas fizikus)

"Napjainkban széles körű az a megegyezés - amely a tudományok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott -, hogy az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz hasonlít, mint egy nagy géphez." "Felfedezzük, hogy a világegyetem egy tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát mutatja..."

(Sir James Jeans, matematikus, fizikus, csillagász)

"Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van rendelve."

"A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés (szkepticizmus) és a vaskalaposság (dogmatizmus), az istentelenség (ateizmus) és a babona ellen, és a mottó, amely örökre jelzi ennek a küzdelemnek az irányát: 'oda, Istenhez!' "

(Max Planck, Nobel díjas fizikus)

"A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet."

(Arthur Eddington, asztrofizikus)

"Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes, és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kétkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi munkájába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk egyszerű elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztességtelen."

Élete végén ezt mondta:

"Az ember és rendeltetése című utolsó könyvemet abban a mélységes meggyőződésben írtam, hogy korunkban a tudomány Isten nélkül lerombolja a világot."

(Pierre Lecompte du Noüy, fizikus)

"A tudomány üzenete lényegében az, hogy a természetnek van értelme. Valójában az a természet, amely egy természettudományosan képzetlen személy számára igencsak kaotikusnak látszhat, a tudós előtt bensőleg rendezettként jelenti ki magát. A természet jelentősége a tudomány felismerése szerint határozottan bizonyságot tesz egy végtelenül hatalmas intelligenciáról... amely valóban kijelenti magát a természetben, de nem szűkíthető le egyszerűen magára a természetre... A tudomány képessé teszi a gondolkodó embert arra, hogy felfogja: a természet jelentősége valahogyan több, mint maga a természet..."

(Enrico Cantore, fizikus, filozófus és teológus)

"Láthatjuk Istent kis léptékben magunk körül a világban. Láthatjuk őt nagy léptékben a világegyetemben. De a legfontosabb, hogy láthatjuk őt önmagunkon belül az életünkre gyakorolt hatásában."

(Jack Lousma, űrhajós és repülőmérnök)

"A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál inkább hiszek az Isten valóságában."

(Hubert Aleya, kémia professzor a Princeton egyetemen)

"...sok tudós számára a világegyetem rendjének, szépségének, és összetett szerkezetének feltárása csodálatot és tiszteletet ébreszt"

(Ian Barbour, teológus, fizikus és filozófus)

"Ha létre akarnál hozni szenet és oxigént csillagszerű nukleoszintézissel nagyjából azonos mennyiségben, ahhoz két szintet kellene rögzítened, és ennek éppen ott kellene lenni, ahol ezek a szintek ténylegesen találhatók... A tények közérthető magyarázata azt súgja, hogy egy szuperintellektus működött, játszva a fizikával, kémiával és biológiával, és nem vak erők azok, amelyekről érdemes beszélni a természetben."

(Fred Hoyle, csillagász)

"Ezeknek a kritériumoknak az alapján (vagyis, hogy e világ koherens, termékeny, megérthető megfelelő és értelmes), és a jelenkori biológia világosságában, az Istenben való hit ésszerű

(Andrew Miller, molekuláris biológus, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium vezetője)

"Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű;, mert szuperértelmes lény van mögötte. Megborzongtat a világegyetem szépsége és ésszerűsége, a kvarkoktól az emberi agyig, annak rendje, bonyolultsága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a végső realitás."

(Arthur Peacocke molekuláris biológus és teológus)

"Ö (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs meghódításához közeledik, amint kinyújtózik a végső szikla felé, teológusok csoportja köszönti, akik ott ültek már századok óta."

(Robert Jastrow, asztrofizikus)

Fontos, hogy ne téveszd szem elől, azt, amit nagyon sokan megtesznek. A "vallás" nem egyenlő a "kereszténységgel."

Én is hasonlóképp indultam, és hasonló típusú kérdések fogalmazódtak meg bennem. Sosem tudtam hinni igazán Istenben és az imák kántálására sem állt rá soha a szám. Ezért is kezdtem érdeklődni a buddhizmus iránt, és nagyon megtetszett. Fantasztikus érzés volt olyan dolgokat találni, ami bennem is hasonlóképpen fogalmazódtak meg.