Mitől válik valaki vallásossá? (kérdéseim a leírásban)
1.-Trauma hatása miatt menekülnek az emberek az istenhitbe? Vagy csupán a neveltetés az oka?
2.-Nem lehet az, hogy tudat alatt a hitet csak "pszichológusként" használják fel?
3.-Nem lehet az, hogy könnyebb "Isten-re kenni" ha valamit rosszul csinálnak?
4.-Keresnek racionális okokat a vallásosok Isten létezésére?
Sajnos ezeket nem tudtam megválaszolni magamban.
Válaszokat előre is köszönöm!
Akkor segítek:
1: Elképzelhető, de az esetemben nem.
2: Nem.
3: Nem.
4: Igen.
Nem kell megköszönni...Szívesen :)
Kedves kérdező!
1. Lehet a neveltetés is az oka, de engem például nem így neveltek, mégis most már hívő vagyok. Ez nem feltétlenül egy menekülés, ez csak egyfajta megnyugvást ad, hogy mindig van melletted egy társ.
2. Itt nem nagyon értem a kérdést, bocsi :)
3. Ha valamit rosszul csinál az ember, az nem Isten hibája. Ő mindig megadja a lehetőséget, és segít is, de nem tehet meg mindent ő helyettünk, ezért vannak dolgok, amik nem sikerülnek.
4. Ajánlom figyelmedbe Balogh Béla előadásait. Az evolúció elmélet több helyen is hibádzik. Az anyag például nem fejlődik egyszerűtől a bonyolultabb felé csak úgy magától, épp ellenkezőleg, a bonyolult dolgok lebomlanak egyszerűbbekké (ha jól emlékszem Termodinamika II. törvény)
Másrészt még senkinek sem sikerült modellizálni az első élőlény kifejlődését.
Isten mellett pedig rengeteg érv áll. Sokszor bizonyítja létezését, csak figyelj jobban :)
> Trauma hatása miatt menekülnek az emberek az istenhitbe?
> Vagy csupán a neveltetés az oka?
Mindkettő kiválthat valamiféle érzelmi függőséget a vallás irányába.
> Nem lehet az, hogy tudat alatt a hitet csak
> "pszichológusként" használják fel?
Elég rossz pszichológus. Véleményem szerint többet árt mint használ.
> Nem lehet az, hogy könnyebb "Isten-re kenni" ha valamit
> rosszul csinálnak?
De.
> Keresnek racionális okokat a vallásosok Isten létezésére?
Némelyikük próbál, de persze nem sikerül nekik.
Általában valami kifacsart absztrakt értelmetlen logikázás lesz a végeredmény.
Mint mondtam, ez egyfajta érzelmi függőség. Ha a vallásosokat észérvekkel meg lehetne győzni, már régen nem lennének vallásosok.
1 - Is-is, mindenkinek más. Valamiben hinni kell, ha nem is valamilyen "felsőbb hatalomban", legalább abban hogy megéled a holnapot.
2 & 4 - ha valaki hisz (bármiben, lásd első pont), akkor könnyebben túllendül bizonyos dolgokon. Mondjuk egyszerűbb megoldás hinni, mint rohangálni és fizetni a szakember óradíját.
3 - mondjuk felénk nem kenik az emberek senkire a hibájukat, jó esetben elvállalják a felelősséget és azt mondják hogy ezt mérte rám az isten. De isten nem mint okozó, hanem mint bíra. (remélem érted)
(Na most majdnem úgy beszélek, mint valami térítő...)
Kezdj el gondolkodni, hogy mi az élet értelme, mi a halál értelme, mi hogyan jött létre. Használd a fantáziád, engedd szabadjára a kreativitást és rá fogsz jönni, mekkora apró darab vagy te is az egész világban. Mindent meg lehet cáfolni és semmit sem lehet pontosan bebizonyítani. Érzékelés kérdése az, amit a világból látsz. Amit beutdsz bizonyítani, az számodra úgy van, de nem feltétlen csak annyi van mögötte. És áltlaános igazságként sem lehet kimondani a működését, amíg az egészet nem érted. Na jó mondjuk vannak kivételek talán.
Hogy valaki valami vallás tagja lesz, az nyílván neveltetés oka miatt van, vagy később dönt úgy hallás alapján, hogy ezt a vallás fogja választani.
Egyszerűen és hiszem hogy van, mert nélküle nem látok értelmet. Ennyi. Nem látom értelmét annak, hogy lettem, legyek, majd ne legyek. Nem kaptam olyan választ, ami meggyőzőtt volna, hogy ne legyen.
Nem tudom, hogy mi Isten így én abban hiszek, hogy a teremtő, a szeretet. Mindegy, mi a rangja, mi az értelme, ki ő. Szeretet a lényege.
És nem fogom őt elítélni a "rossz" dolgok miatt, ami a világban történik, mert semmit nem tudok sem a világról, sem róla, sem a rosszról.
Mivel rengeteg lehetőség van, és mindenkitől más és más válaszok lennének, így csak a magam oldalát mondom!
1. Nem. Nem kötelezően.
2. A pszichológus hatás hozomány, nem pedig ok.
3. Egyáltalán nem. Isten esetleg próbára tehet, de azt én rontom el.
4. Kerestem. Nem is jutottam sehova. Mikor pedig nagyobb mértékben felértékeltem az érzelmi tapasztalást, megtaláltam, és sok részletét megértettem.
Köszönöm a válaszokat!
Ezek alapján úgy tűnik Istent nem személyként, inkább érzésként gondoljátok.
(Régen amit nem értettek meg azt egy létező személy, Isten, vagy mitológiai lények műveként értelmezték, ma már itt a tudomány erre.)
--->
Mi a helyzet a Bibliai és egyéb vallási történetekkel? (Akkoriban logikusnak tűnt, hogy felsőbb hatalom létezésével támasztottak alá történéseket.)
A XXI. századi ember hogyan értelmezi?
-->
Ha erkölcsi tanításként, -és nem természetfeletti eseményként- akkor alátámasztja Isten nemlétét, hiszen már csak ráhúzzák a bőrt, hogy beleférjen a mai ember gondolkodásmódjába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!