Miért bűn az öngyilkosság?

Sok itt a megfelytés, de Kolombusz tojása még kimaradt:

Minden társadalom elítéli a gyilkosságot. Ha teszemazt, lelövöd az első embert, aki szembejön neked az utcán, akkor hosszú időre börtönbe kerülsz, attól függetlenül, hogy az illető ki mi volt (na úgy kb). Akkor is 15 év, ha az illetőnek 2 hete volt hátra.

Namármost: az életedért felelőséggel tartozol egy közösségnek. Ha ez vallási közösség, akkor azért, mert az életedet nem Te adtad magadnak, hanem egy felsőbb hatalomtól kaptad, és neki tartozol vele elszámolni.

Ha polgári társadalomban élsz: az életedre és a jelenlétedre számítt a társadalom. Tehát a társadalmadat károsítod meg! Ami azt illeti, én hasonlóképpen büntetném az öngyilkossági kísérletet, mint a gyilkosságot!

A gyilkosság bűn és emberellenes cselekedet ,akkor az öngyilkosság nem az?Sőt ,az öngyilkosság a legrosszabb dolog ,amit az ember elkövet.Eldobja azt az életet az ember ,amit Ő saját maga választott.Mert az ember bizony megválasztja az életútját és azon végig kell mennie.

Az életet nem lehet csak úgy eldobni akció--->reakció.Eldobom az életemet--->bűnhődni fogok ezért ,de nem a pokoltüzében ,hanem a szégyenben.

Ne legyetek öngyilkosok.

"Ami azt illeti, én hasonlóképpen büntetném az öngyilkossági kísérletet, mint a gyilkosságot!"

Érdekes gondolat, kíváncsi lennék hogy mondjuk egy hónap börtön után az illető meggondolná-e jobban a következő kísérletet.

Mondjuk én inkább arra szavaznék hogy az öngyilkosjelöltnek meg kellene próbálni anyagilag és lelkileg segíteni és sokat imádkozni érte. Lehetne ilyen imacsoportot is létrehozni.

Én amikor lelkileg a padlón voltam és kedvem lett volna az öngyilkossághoz akkor szívesen vettem volna ha valaki segíteni próbál.

Egyáltalán nem abból a szemszögből kell megközelíteni szerintem, hogy elkövetted vagy nem követted el. Hanem, hogy miért követted el. Az is lehet, hogy nem akartad, de már nem tudtad visszafordítani, megbántad stb...

Nem lehet elítélni. És k..vára nem megoldás, hogy egyesek azt hiszik, hogy azzal meg fognak akadályozni embereket az öngyilkosságban, mert azt hangoztatják, hogy bűn. Ennél még az is jobb, ha valaki komolyan bűnnek tekint rá. Na jó nem.

Nem gondolom, hogy gyávaság az öngyilkoság. Elég nagy bátorság kell hozzá (+önzőség), vagy eléggé be kell lenni kattantva az illetőnek hozzá. Hisz az illetőt nem érdekli, hogy ezzel másoknak mit okoz. Vagy éppen rosszat akar? Persze vannak sajnos magányos emberek, akik feladták ahelyett, hogy küzdtek volna, barátkoztak volna stb.. Az is igaz, hogy vannak akik a szégyentől menekülnek. Amikor vizsgáznom kell nekem is mindig megfordul a fejemben, hogy jobb előbb, amíg még okosnak tűnök xD Természetesen ez egy baromság, nálam 1000x szarabb helyzetben élők is vannak. Sőt. Sajnos.:( Egyébként a saját halálom mondhatni teljesen felizgat. Van amikor nagyon vágyom a gondolatra...A halállal, sötétséggel kapcsolatos képek, zenék, filmek, történetek simogatják a szívem. Amitől rosszul vagyok az önsajnáltatás. Hogy hé világ, sajnáljatok engem! Kötelességetek sajnálni engem! Na jó, inkább egy gyenge segély kiáltás, amire oda kellene figyelni.

Tényleg nem izgat a vér, a belek, a holttestek, inkább rosszul vagyok ezektől és biztos hánynék, ha rám csöpögne egy kifacsart ember. Szomorú vagyok, ha valaki meghal, de engem vonz az önpusztítás gondolata.:) Amikor finoman lépéseket teszek ez érdekében, akkor tudom jól, hogy amit gondolok nem a valóság, mert a valóságban elég fájdalmas, kellemetlen meghalni.

És nekem még dologom van itt. Én halálig küzdő típus vagyok. Nem idegesít és felkúrja az agyam, ha az öngyilkosokát, vagy szomorú vagy beteg embereket bántják. Segíteni kellett volna nekik. Nem mindenki hisz Istenben, valaki pedig pont azért nyírja kimagát, mert azt reméli ott szeretik majd. Vagy végképp kiábrándult ebből a szarból itt körülöttünk.

Nekem ha a gyerekem maghalna és egy valaki modnaná, hogy a pokolba került, azt pofán vágnám. Lehet ez az igazság, de szerintem nem az.

Akár hová megyek az első, hogy azt nézem meg, hogy hová lehet felakasztani magam. Ha benyúlok a konyhában a fiókba és éles tárgyakat látok, az jut eszembe, hogy milyen lenne magamba vágni. Ha lenézek a magasból, az ugrás ugrik be.

Na jó, amikor átmegyek az úttesten tényleg nagyon tirkán gondolok arra, hogy autó elé ugrani. Mert azt jobban átérzem ahogy recseg a gerincem. Valószínűleg nem az autó súlya zavar, mert a villamos, metró, hév stb.. vonzóbb.

Mindegy. Ezt csak azért írom le, hogy nem csak a félelem, önzés stb... miatt szoktak öngyilkosak lenni az emberek.

Az benne a "rossz", hogy nekem nincs rá okom és akkor is az a válasz fog bennem megfogalmazódni, hogy csak két k..va nagy pofon kellene nekem. Hogy milyen rossz, roh.adék vagyok, hogy nálam sokkal rosszaban élők vannak, szenvednek és akkor itt játszom magam.

Ha halálos beteg lennék, nem is tudom mit tennék. Mot azt gondolom, hogy küzdenék tiszta erőből, hogy bebizonyítsam, hogy letudom győzni a halált. Imádkoznék Istenhez, hogy gyógyítson meg. Életmódot váltanék stb...

De megértem, ha valaki megölné magát...Én sem lennék nyugodt, ha akkora daganat lenne rajtam mint egy busz. Nagyon aggódnék és tisztaszívből remélem, hogy a tudomány talál majd valamit ezek ellen a rossz dolgok ellen.

De ez a valóság, ez az élet. Mind meghalunk.