Ki kereszteljen meg?

Szia!

Vannak egyházak valóban, akiknél a keresztség gyakorlatilag ahhoz az egyházhoz való csatlakozást jelenti. Ezeken a helyeken tényleg elvárják, hogy elfogadd a tanításaikat. De ez nincs mindenhol így. Azt javaslom neked, hogy olyan helyet keress, ahol nem várják el tőled, hogy oda is járj!

Ha te tényleg megtértél Istenhez, átadtad Jézusnak az életedet, akkor akár én is szívesen bemerítelek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellem nevében. Utána pedig oda fogsz járni, abba a gyülekezetbe, ahová szeretnél, szabad vagy rá. Olvasd el ezt a példát:

"Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel." Csel 8:26-39

Üdv.

"#15! - Úgy vélem, az én keresztségemen az én lelkületem számít. Nem az én dolgom ítélni. Ha valaki termeli a gyümölcsöt, és ez csak egy álarc, azzal számoljon el ő. "

Nem a felelősségről beszéltem, hanem a bemerítés érvényességről. Ha ilyen feltétel nincs, akkor akár egy sátánista szertartás részeként is megkeresztelhetnek (van ilyen, lásd egy két filmben is előjön). Erre is akkor áll az, hogy nem számít, ki-miféle az, csak kereszteljen?? Majd ő elszámol??(persze sarkítok, de lényegében arra akarok utalni, hogy tanívlánynak kell lennie, olyannak, aki az igaz egyház része)

Azért az is ott van a bemerítésnél, ha már így elemezzük, hogy aki azt végzi, a kezét is rád helyezi, ami által adatik a Szellem, és az már szerintem nem mindegy, hogy milyen szellemet közöl az illető (2Kor 11,4).

Csel 8:14. Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; 15. Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket:

16. Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

17. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.

18. Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel, 19. Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen. 20. De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető. 21. Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. 22. Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.

Apcs. 19:

1. Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, 2. Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.

3. És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.4. Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.

6. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.

7. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten. 8. Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.

1Tim 5,22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán tartsd.

"Pl. nem olyanok, hogy molesztál valakit egy pap, aztán áthelyezik másik körzetbe 'oszt jól van."

Aki molesztál az nyilvánvalóan nem keresztény és nem is igazi pap. Ugyanez vonatkozik arra is aki segíti a gonoszságában. Ha egy ilyen beépül az egyházba és aztán kiderül hogy mit tett akkor miért kellene az egész egyház tanítását és a többi szent életű papot ezért elítélni?

Ezzel csak pont segítenénk a sátánt akinek pont ez a célja hogy az egyházat ellehetetlenítse az ilyen botrányokkal.

Aki tud angolul az olvassa el ezt:

[link]

Röviden arról szól hogy egy katolikus pap beismeri hogy ő nem igazi pap hanem valójában egy kommunista ügynök aki rendszeresen jelentéseket tett és ateista.

Ha ilyenek épülnek be az egyházba akkor az nem az egyház bűne inkább csak figyelmetlenség, a felvételkor talán jobb szűrés lenne szükséges.

A bemerítkezés Krisztus halálába való bemerítkezést jelent, az azzal való azonosulást, majd a halálból való feltámadást, az újjászületést.

Ez a Krisztus szellemi egyházához való csatlakozás is egyúttal, de nem jelenthet egy-egy földi egyházhoz / felekezethez / közösséghez való csatlakozást, elköteleződést. Tehát ahol a bemerítés feltétele a közösség hitelveinek elfogadása is, vagy a hozzá való csatlakozás, az már nem biblikus.

Mint ahogyan az sem, hogy közösségváltás esetén újramerítsenek valakit. Persze ha az eredeti bemerítkezés nem a Biblia előírásainak megfelelően történt, akkor más a helyzet. Vázlatosan a feltételek: 1. hitből való cselekedet, 2. tudatos és önálló döntés 3. az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében 4. arra illetékes hívő / tanítvány által. --> Nagyon igaz, amit fentebb írt valaki, hogy ennek hiányában kérdésessé válhat a bemerítkezés érvényessége.

Ismerek olyan hívőt, aki - más lehetőség híján - maga merítette be a saját nagymamáját, és ez szerintem rendben is volt, mivel ő akkor már régebben megtért, bemerített, újjászületett, Szent Szellemmel megkeresztelt hívő és elkötelezett tanítvány volt. De egy "mezei civil" nem meríthet be másokat, nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek.

Plusz egy érdekes tapasztalat, amit a hívőként élt évek során megfigyeltem: nem csak az nem mindegy, melyik közösségben merítkezik be valaki, de még a bemerítést végző személye sem. Ezt nem tudom alátámasztani vagy megindokolni, mivel elvileg ugyanazt a Szent Szellemet "közvetítik"; de több emberen észrevehető, hogy a lelkiségében / szellemiségében ahhoz a személyhez kezd hasonlítani az idők folyamán, aki bemerítette őt. [Hasonló "tüneteket" tapasztaltam kézrátételes imáknál is. Ha esetleg valakinek van még hasonló tapasztalata, kérlek, írjátok le; a szellemi hátteret meg pláne, előre is köszönöm. :D ]

Visszatérve az eredeti problémához: vannak olyan közösségek, ahol nem várnak el pluszokat, keress egy ilyet, kérdező. Így eleget tudsz tenni a bibliai parancsnak is, ugyanakkor _csak_ Jézus Krisztushoz kötöd magad, nem egy bizonyos szervezethez; de persze az igazi az lenne, ha találnál olyan közösséget, amelyhez csatlakozol is. Tökéletes gyülekezet nincs, abban ne is reménykedj :D , viszont a közösségnek sok előnye van az egyedülléttel szemben, akár már a hit épülését illetően is. Ha a Bibliát megnézed, nem találsz benne "magányos farkasokat": a tanítványok (nem csak a 12-re gondolok) rendszeresen közösségben voltak egymással, házanként összejöttek imádkozni, tanítást hallgatni, megtörni a kenyeret; segítették egymást és a másik városokban levő közösségeket, stb. A különböző szolgálatra elhívottak végezték a dolgukat: a tanítók tanítottak, a pásztorok pásztoroltak, a presbiterek, diakónusok is végezték a dolgukat, így szolgáltak a közösség és az egyének felé is (persze egy jó közösségben mindenkinek megvan a maga feladata, nincsen "padban ülés szolgálata" :D ).

Persze egy ideig elvan az ember közösség nélkül, de ez hosszútávon nem működik; nagyon nagy az esély a visszaesésre, vagy az önfejűségre, taníthatatlanságra, így pedig a különböző tévelygésekre.

Úgyhogy bátorítalak arra, hogy lépj mielőbb, és kérd az Úr vezetését, hogy olyan helyre vezessen, ahol Ő látni akar téged. Sok szerencsét! :)

Berta:

"de több emberen észrevehető, hogy a lelkiségében / szellemiségében ahhoz a személyhez kezd hasonlítani az idők folyamán, aki bemerítette őt. [Hasonló "tüneteket" tapasztaltam kézrátételes imáknál is. Ha esetleg valakinek van még hasonló tapasztalata, kérlek, írjátok le; a szellemi hátteret meg pláne, előre is köszönöm. :D ]"

Érdekes amit írsz. Csak lazán kapcsolódik ide, de egyből ez jutott eszembe amit egy Avilai szent Teréz imamódjáról szóló könyvben olvastam. Azt írták benne hogy érdekes módon stigmatizáltak a Ferenceseknél szoktak előfordulni, a kármelitáknál ilyen szentek nincsenek valamiért, viszont náluk meg több misztikus szent fordul elő.

@ 28:

Hát tényleg csak lazán kapcsolódik, de azért érdekes. Biztos, hogy a szellemiségnek köze van hozzá. Valaki legyen már olyan jó, és világosítson fel, kééérem. :)

Kérdező, mi a helyzet? Történt már valami előrelépés?

Üdv. :)