Akik olvasták a Bibliát, le tudnák nekem írni, hogy mi a lényegi mondanivalója? Ki kaphat örök életet? Van-e benne Szentháromságról szó?

"Szentlelek ajandekat nyelveken szolas bizonyitekaval"

Ez a két dolog nem feltétlen függ össze. Én is megkaptam a Szentlelket, de a nyelveken szólást nem. És ismerek másokat is akik a nyelveken szólást nem kapták meg vagy csak jóval a Szentlélek-keresztség után kapták meg.

Én nem kaptam meg, de:

"Róm 8,26 - Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal."

Remélem ír majd valaki olyan is aki megkapta.

Akik azt mondják, hogy nincs szó a Bibliában Szentháromságról, hogyan magyarázzák ezt?:

"Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy."

Jn.I levele 5:7

A Katolikus fordítás a következő jegyzetet fűzi a fenti, háromságot támogató részlethez: „Ez egyetlenegy görög szövegben sincs meg, sőt még a Szent Jeromos-féle fordítás régebbi példányaiból is hiányzik” (707. o.).

Lásd még idevonatkozóan a B.—D. lábjegyzetét, és a Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelékét az 1580. oldalon.

Én Károli fordítású Bibliát olvasok és az idézet is abból való.

Károli forrásait az elöljáróbeszédben részben megnevezi: a Vulgata, a Septuaginta, továbbá a század nagy biblikus tudósainak, Franciscus Vatablus, Sebastian Münster, Santes Pagninus és Immanuel Tremellius fordításai és kommentárjai. Héber és görög szöveget is használt. Nincs azonban tisztázva a korábbi részleges magyar fordításokhoz való viszonya, amelyekből bizonyára sokat merített. Heltai Gáspárra és Méliusz Juhász Péterre maga is hivatkozik. Felhasználta Székely István zsoltárfordítását is.

Mielőtt eldönthetném, hogy melyik Bibliafordítást tartom hitelesebbnek, elárulnád Isandor, hogy az Újvilág fordítás kinek a nevéhez köthető? Milyen bibliai nyelvekből volt végzettsége?

Mármint arra gondolsz, hogy kik készítették?

„ A fordítóbizottságot alkotó személyek kifejezték azon kívánságukat . . . , hogy ismeretlenek maradjanak, és kifejezetten azt akarják, hogy ne közöljék a nevüket sem életükben, sem haláluk után. A fordítás célja az, hogy magasztalja az élő, igaz Isten nevét.”

Angol nyelven A Szentírás új világ fordítását, a teljes Biblia egykötetes kiadását 1961-ben bocsátották közre. És bár a fordítók nevét máig sem tárták fel, nem lehet megkérdőjelezni az indítékaikat vagy mélységes odaadásukat. Az 1984-es kiadás előszava megállapította: „ A Szentírás fordítása azt jelenti, hogy Jehova Isten gondolatait és szavait más nyelven adjuk vissza . . . E műnek a fordítói, kik félik és szeretik a Szentírás isteni Szerzőjét, különleges felelősséget éreznek Iránta, hogy a lehető legpontosabban közvetítsék a gondolatait és a kijelentéseit.”

De a jó szándék mellett vajon alkalmasak voltak a bizottság tagjai arra, hogy vállalják ezt a feladatot? Némely elégedetlenkedő szaktekintély úgy érvelt, hogy ha nem tárják fel a fordítók nevét, és ha nincsenek felsőfokú bizonyítványaik, akkor ezt a művet rövid úton el kell vetni, mivel amatőr munka. De nem minden szaktekintély foglalt állást ilyen ésszerűtlenül. Alan Duthie ezt írja: „Ha tudjuk, hogy egy bizonyos bibliafordításnak kik a készítői, illetve a kiadói, az vajon segít megítélnünk, hogy jó-e az a fordítás, vagy rossz? Közvetlenül nem. Minden fordításnak külön-külön meg kell vizsgálnunk a maga sajátosságait — ez semmivel sem helyettesíthető.”

Érdekes, hogy a New American Standard Bible 1971-es, jegyzetekkel ellátott kiadásának a borítólapján ehhez hasonlóan ezt a kijelentést olvashatjuk: „Egy tudós nevére sem hivatkozunk, és ajánlásként sem használunk neveket, mivel hisszük, hogy Isten Szavának a maga érdemei alapján is meg kell állnia a helyét.”

Érdekes még, hogy egyszer előfordult, hogy egy nyelvtan professzor levelet írt ennek a bizottságnak, melyben megkérdőjelezte hozzáértésüket. A bizottság Ószir nyelven válaszolt a vádjaira. Ez az eset is jelzi, hogy a készítők igenis hozzáértő személyek

Azért mégiscsak kiderült ám, kik készítették a NWT-t; egy régebbi kérdésben találtam az infókat, bemásolom az egész választ:

< Jehova Tanúi Bibliája, az Új Világ fordítás

Nagy Róbert írása

A Szent Iratok Új Világ Fordítása (ÚVF) a hivatalos neve annak a Bibliának, amit világszerte használnak Jehova Tanúi. Több magyarországi Jehova Tanúja állította azt, hogy ez a fordítás közvetlenül a héber, arám és görög szövegekből készült és ez a sajátos jellege ad különleges hitelt ennek a fordításnak. Egészen pontosan az angol fordításra igaz ez, mert legtöbb esetben az angol verziót fordítja le az Őrtorony Társulat a nemzeti nyelvekre, akárcsak a magyar nyelven 2000-ben kiadott Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítást (azaz: Jehova Tanúi Újszövetsége). Ha az angol változatra mégis helytálló lenne az az állítás, hogy a legrégibb és leghitelesebb eredeti nyelveken fennmaradt iratok alapján készült, akkor ez egy nagyon érdekes fordítás lenne. Az Őrtorony Társulat irodalmaiban való hosszas és alapos kutatás után azonban rá kellett jönnöm, hogy sehol sem állít ilyet Jehova Tanúi vezetése, ez csupán a tagok jóindulatú lelkesedése a fordítás iránt.

Ez a fordítás mégis rendelkezik egy sajátossággal ami különlegessé teszi. Nem ismerhetők meg a valódi fordítói! A Társulat irodalmai folyamatosan csak annyit közölnek, hogy mind az angol, mind a nemzeti nyelvekre való fordítás egy Jehova Tanúiból álló bizottság munkája, akik névtelenséget kérnek maguknak. Ennek oka, hogy a dicsőséget szeretnék Istennek hagyni, nem pedig maguknak. Ha nem ismerném Jehova Tanúi történelmét és tanításait, akkor egy ilyen kijelentést olvasva nagy érdeklődéssel venném kezembe ezt a Bibliát, hogy vajon mit tartalmaz, ami ennyire minőségibbé teszi a többi fordításhoz képest.

Ennek a fordításnak az elkészítése 1947-ben kezdődött el, az első kötetét 1950-ben adták ki. 1961-ben jelentették be a teljes Biblia lefordítását, amit egy kötetben ki is adtak abban az évben. A magyar változat készítése valamikor a kilencvenes években vette kezdetét, de csak 2000-ben jelent meg az újszövetségi része.

Kik a fordítók?

Ahogy azt jeleztem is, az Őrtorony Társulat titokban tartja kik a fordítók. Ezt úgy tálalja a kiadványokban, hogy ez a fordítók saját kívánsága, amit a kiadó (WTBS) tiszteletben tart. Amikor ezt a mondatot olvasom, kicsit mosolygok, mert eszembe jut a másik kijelentésük: „Úgy véljük, hogy nem a fordító személye dönti el, milyen a fordítás, hanem a fordítás minősít önmagát." Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy ilyen minőségű fordítás készítőjeként én is névtelen kívánnák maradni...

Azonban a fordítók kilétét nem lehetett teljesen titokban tartani. Amikor egyre többen a felsőbb vezetők közül elhagyták a szervezetet, akkor ők elég sokat beszéltek a fordításról és a fordítók kilétéről. Többek közt Raymond V. Franz is nagyon sokat ír a könyveiben.

A fordítás elkészítésének kitalálója és elsőszámú készítője Frederick W. Franz volt, aki akkor az Őrtorony Társulat alelnöke volt, majd 1992-ig az elnöke is. Az általa létrehozott bizottságban (Új Világ Bibliafordító Bizottság) Nathan H. Knorr (akkori elnök), Albert Schroeder, George Gangas és Milton Henschel volt benne. Ez az 5 személy készítette el 1947 és 1961 között a teljes Új Világ fordítást.

Frederick W. Franz mielőtt az Őrtorony Társulathoz csatlakozott volna, lelkésznek készült és az egyetemi évei alatt magánszorgalomból tanulta a bibliai nyelveket. Forognak közkézen olyan iratok, mely szerint bíróság előtt nem volt képes egy angol szöveget héberre fordítani, de tudni kell, hogy akkoriban ezt nem tanították az egyetemeken, legalábbis az USA-ban nem. Frederick W. Franz úgy tűnik fel Raymond Franz írásaiban, aki legalábbis alapfokon tisztában volt a bibliai nyelvekkel, így a göröggel is, de a tudását nem igazság kutatására, hanem arra használta, hogy Jehova Tanúi tanítását támassza alá.

George Gangas görög születésű volt, de gyermekkorától az USA-ban élt. Angolról nagyon sokat fordított görögre, éppen ezért is vették be a Bizottságba. Azt azonban tudni kell, hogy a bibliai görög és a mai modern görög nyelv nagyon eltér egymástól. A klasszikus ógörög nyelv helyett a bibliai kéziratok a köznyelven, koiné nyelvjárásban íródtak. Aligha valószínű, hogy Gangas érdemi nyelvtani javaslatokkal állhatott elő a Bizottság ülésein.

Albert Schroeder helyzete hasonló. Ő is nagyon sok fordítást végzett. Valószínűleg szintén csak fordítástechnikai javaslatai lehettek, a nyelvtani részéhez nem sokat értett.

Milton Henschel és Nathan H. Knorr tagsága ebben a bizottságban leginkább szervezeti megfontolások miatt volt, semmilyen módon sem tudtak szakemberként viselkedni. Henschel Knorr elnök személyi titkára és bizalmasa volt, ezért nem lehetett nélkülözni fontosabb eseményekről. A Jehova Tanúi történelmét jól ismerők tudhatják, hogy sem Knorr, sem Henschel nem rendelkezik írói tehetséggel, amit mind a ketten el is ismertek. Számomra ezért a jelenlétük a Bizottságban arról tanúskodik, hogy ez egy Jehova Tanúinak belső célra készített fordítása, ami a tanításaik alátámasztását szolgálja (ún. teológiai fordítás).

Ezek a tények a legtöbb angolul valamit is tudó internetező személy előtt ismeretesek. Az én fantáziámat sokkal inkább az izgatta, hogy a magyar fordítást kik készítették el. Hosszas utánjárás után ki tudtam deríteni, hogy az akkori Fiókbizottság (Szanyi Endre ésVölgyes Sándor kiemelkedő szerepvállalásával) öt tagja hagyta jóvá a fordítást. Az akkori vezetők névsorán végigtekintve meg kell, hogy állapítsam, hogy egyetlen „szakember" lelhető fel közöttük. Szanyi Endre nemcsak sok fordítást végzett, hanem mielőtt Jehova Tanúja lett, jezsuita szerzetes volt. Talán akkor szerezhetett annyi szükséges elméleti ismeretet, hogy egy ilyen fordítás lektorálására alkalmas lehessen. A feltételes mód azért is indokolt, mert a magyarra fordítás műveletében a fordítók nem kaptak önállóságot.

A nemzeti nyelvekre, így magyarra fordítás művelete nagyon „egyszerű". Az angol UVF-t fordítják, amihez egy CD-ROM-on lévő szótár ad segítséget. Az így elkészített szövegváltozatot helyesírási lektorok nézik át, majd a Fiókbizottság tagjainak kell jóváhagyni. A budapesti Bételben ma is nagy titok, hogy a tulajdonképpeni fordítók megegyeznek-e az akkori Fiókbizottság tagjaival, vagy mások végzik.

Jehova Tanúi fordítását semelyik más vallás nem használja. Ezzel szemben a Magyarországon elterjedt fordítások mindegyikét használják Jehova Tanúi, nem egy alkalommal még most is, hogy rendelkezésükre áll ez a „tökéletes" fordítás. Nem tudok nem gondolni arra, hogy a sok éves munkával készült Újfordítású Revideált Bibliát, ami tényleg visszanyúlik az eredeti nyelvek világába és korába, mennyire sok vallás használja (a legtöbb kisebb protestáns közösség is!). Ma már 2 éve elérhető a Jehova Tanúi Újszövetsége magyar nyelven és a Magyar Bibliatanács meg is fogalmazta tiltakozását. A szokásos örömujjongás el is maradt a szervezeten belül, hogy mennyire szívesen fogadta a magyar tudományos közvélemény...

Jehova Tanúi vezetőinek az volt a nagy szerencséje, hogy 2000-ben Albániában is kiadták az UVF újszövetségi részét, így az Évkönyvben azt dicsérhették. A magyar kiadás csak nagyon szűkszavúan lett bejelentve az olvasók számára.

Milyen ez a fordítás?

Végeredményben azt is meg kell fogalmaznom, hogy miért vagyok ilyen rossz véleménnyel a fordításról. Sajnos nincsen nehéz dolgom. A kicsit olvasottabb (saját kiadványaikat olvasottabb) Jehova Tanúi tudják, hogy a fordítás - mint minden más fordítás elkészítésénél is - egy alapszöveggel kezdődik. Ma és a XX. század derekáig visszamenően a hagyományos alapszöveg, a Nestlé által készített alapszöveg (most csak az Újszövetségről írok), ami közben már pontosítva is lett. Ezt az alapszöveget szokás a nemzeti nyelvekre fordítani. Jehova Tanúi a Wescott-Hort féle alapszöveget használták fel. Ennek a szövegnek a sorközi változatát 1985-ben Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures néven (Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása) az Őrtorony Társulat meg is jelentette. Pontosan itt kezdődnek az én problémáim.

Amikor Wescott és Hort szövege ismertté vált, akkor olyan címmel jelentek meg kritikák, hogy „Wescott és Hort szövege: a modern perverzitás" , meg hasonlók. Szakmailag sok kritika érte a szöveget, de később magukat a készítőket is. Nem is olyan véletlen, hogy az alapszövegük nem lett annyira elterjedt és az Őrtorony Társulat meg tudta vásárolni.

A másik gondom pontosan az, hogy ismerem a szóban forgó szöveget. Nekem különösen nincs problémám vele, de Jehova Tanúinak nem felelt meg. Például Wescott és Hort szövege egyes helyeken a többi alapszöveghez hasonlóan élesen megcáfolja Jehova Tanúi tanítását. Csak néhány közismert bibliai vers:

„Szenteld meg a te nevedet" - nem pedig az emberek szenteljék meg

„Miatyánk ki vagy az égben" - nem pedig Jehova; Wescott és Hort szövege ugyanis sehol nem használja a Jehova, JHVH és hasonló elnevezéseket; viszont használja a Küriosz (Úr), a Teosz (Isten), és a Páter (Atya) szavakat

„Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban" - nem pedig aznap mondja Krisztus a jobb latornak, hogy majd vele lesz a távoli jövőben

Ezeket a helyeket Jehova Tanúi Bizottságának tagjai mind átírták a saját értelmezésük szerint. Amikor valaki ilyen könnyelműen bánik az alapszöveggel abban már igen kevés bizalmam van. Amikor valaki Isten Szavát fordítja, egyszerűen nem másíthatja meg nyomós ok nélkül a szöveget. A nyomós ok például tudományosan értékelhető bizonyíték, hogy az eredeti szövegben és nyelvben, gondolatvilágban az adott kifejezés nem az alapszövegnek megfelelően, hanem másképpen volt. Jehova Tanúi kiadványai egyetlen ilyet sem voltak képesek felhozni 1961 óta, amióta létezik a teljes fordításuk egy kötetben. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is próbálkoztak, csak minden érvük csúfosan elbukott.

Nekem fájó lenne, ha Isten csak kedves lenne, nem pedig irgalmas - holott az ÚVF ezt tanítja. A Jehova névvel való szembenállás oka nem Isten nevével szembeni ellenérzés, hanem az, hogy a kezünkben lévő kéziratok közül egyikben sincsen benne ez a név. Egyszerűen nem lehet még a leghalványabb nyomára sem bukkanni annak, hogy ha benne volt a JHVH a görög kéziratokban akkor kik és mikor tüntették azt el az akkori világ minden keresztények lakta vidékéről. Az tény, hogy i. sz. 150-ben már nem volt használatos (ha egyáltalán használatos volt), és az is tény, hogy maga Isten nem gondoskodott arról, hogy ezt a nevet megőrizze a kiejtésével együtt. Az érveket pedig szépen lehetne hozni sorba, de ahogy utaltam is rá, ezt már ezen a honlapon korábban megtettük. >

Köszönöm Berta.

Maradok Károlinál és egyetértek Péter egy korábbi válaszával, amelyben ezt írja:

"A legjobb magyar Bibliafordítás egyértelműen a Károli. Mondom ezt úgy, hogy tanultam bibliai héber, arám és görög nyelveket.

A pontosság és érthetőség tekintetében nehéz igazságot tenni. Mert ami számomra pontos és érthető, az lehet, hogy számodra nem az.

Kisebb-nagyobb tévesztései ellenére Károli fordítása máig legszebb bibliafordításunk. Elöljáró beszéde és kommentárjai közvetlenül is tanúsítják, hogy szerzője valóban "Isten nevét hívta segítségül", komolyan hitt a Szentírás isteni ihletettségében. Így valóban Isten Lelke "adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli, hiszen soha nem nyilvánította egyetlen egyház sem hivatalossá, mégis annak számított." (Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai)

Mindegyik fordításban vannak hibák. Példaképpen hozom a Máté 11:12-őt, melyet még egyetlen fordításban sem láttam helyesen. Én például így fordítanám: "Keresztelő János idejétől mindezidáig az Isten királysága nagy erővel halad előre, miközben erőszakot szenved"

Ami pedig a Szentháromságot illeti, sem változott a véleményem, és az sem változtat rajta, hogy JT-i szerint bálványimádó vagyok emiatt.