Nem akarok misére menni! De itthon szabályosan kényszerítenek. Micsináljakk?

Először is tanulj meg helyesen írni...

Másodszor: nem vagy ateista? Akkor miért vagy ennyire ellene ennek az egésznek? Kicsit olvass utána mit jelent az ateizmus, és akkor rájössz, hogy össze-vissza irkálsz.

Hány éves vagy? Nem hiszem, hogy nem tudod kibírni azt az 1-2 órát, nem halsz bele. Én se szeretek templomba járni, mert engem se érdekel, de ha muszáj (esküvő stb.), akkor kibírom, nem lesz semmi bajod. Ha meg elmúltál 18 éves, megmondod, hogy felnőtt ember vagy, ne kényszerítsenek rá arra, amit te nem akarsz, ennyi.

Ha nem vagy ateista, akkor a negyedik parancsolatot idézem: "Atyádat és anyádat tiszteld!".

Ha nem akarsz családi feszültséget, akkor hajolj meg az akaratuk előtt és menj el misére!

De szerintem egy normális családban (nem írtál a családi háttérről, viszonyokról) ezt meg is lehet talán beszélni. Javaslom tedd ezt, de készülj fel érvekkel, mert különben csak gyerekes sértődöttségnek fog tűnni a dolog. Tehát magyarázd el, hogy miért nem szeretnél többet menni.

Szerintem butaság erre valakit kényszeríteni, és ehhez senkinek semmi joga sincs. Én pont azért hagytam ott anno a hittant, mert állandóan "megbüntettek" és szó szerint megszégyenítettek, ha nem voltam templomban.

De, ha voltam, akkor sem hitték el, ha nem írtam ott alá a jelenléti ívet. Én direkt sosem írtam alá, mert szerintem a hitnek pont az a lényege, hogy bízunk egymásban. Én sosem hazudtam, hogy voltam, ha nem volt igaz, de mikor igaz volt, hadd ne kelljen már a papnak bizonyítani. Ha neki nem elé a szavam, akkor mégis, milyen felebaráti szeretetről és bizalomról magyaráz nekünk???

Na, mindegy, ez csak mellékvágány volt.

Szóval a lényeg, hogy magyarázd el otthon, hogy te márpedig nem akarsz járni, ez a te döntésed, és majd mész, ha szeretnél, de ebbe nem szólhatnak bele. Még a szülők sem, mert ez egyéni, lelkiismereti kérdés.

> Nem akarok misére menni!

Akkor ne menj el.

> De itthon szabályosan kényszerítenek.

Ne törődj velük. Egyszerűen sz*rj rájuk. Ha látják hogy hatástalan a b*szogatás, talán felfogják hogy nincs értelme erőltetni. Bár ez attól is függ, hogy mennyire agymosottak.

> Nem vagyok én ateista.

Ajánlanám neked ezt a könyvet:

[link]

Ja, most olvasom, hogy próbáltál már beszélni velük. Sajnálom, hogy ilyenek. :(

Ha már idősebb vagy, akkor simán mondd meg, hogy nem mész, és kész. Egyszer majd elfogadják.

De tényleg sajnálom, hogy ilyen a helyzet, el sem tudom képzelni, hogy miért kényszerítenek erre... :( Mit gondolnak, akkor szeretni fogod, ha muszájból jársz??? Pfff

Sajnos csak azt tudod tenni, hogy kiállsz magadért, és megmondod, hogy NEM.

Egy idő után beletörődnek, de gondolom, pár napig mérgesek lesznek. :( (Ez nem normális dolog persze, csak a leírásod alapján így tűnik.)

Nekem is kötelező volt menni, míg meg nem bérmálkoztam... Utáltam az egészet, és nem is hittem Istenben. Ez egy hatalmas baromság, ráerőltetni valakire valamit, majd ő maga eltalál Istenhez, vagy nem. Nem attól lesz valaki hívő, hogy ott kántál a templomban.

Én halálra untam magam minden misén...

Mégis később elkezdtem hinni Istenben, de nincs szükségem a pap szövegét meg a daloló vénasszonyokat hallgatni vasárnaponként.