Nem bírom egyszerűen felfogni:| A paráznaság, az már eleve paráznaság ha csak jár egy illetővel aki nem hívő?

(Kor 1,7)"A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt."

A paráznaság tévelygést (eltévedtet)jelent. Isten egybe teremtette a férfit és a nőt hogy egymásra találásuk megteremje gyümölcsét a gyermeket(ket)hogy szeretetben és megbecsülésben nevelkedjenek és élhessenek.

A bűn kifejezetéstől a falra másznék legszívesebben....

A helytelen még elmegy. Talán el is lehet fogadni néha.

Én úgy gondolom, hogy nem ezeken múlik, hogy te jó ember vagy, vagy rossz. Nem fogom soha elfogadni, hogy ezért valaki szenvedjen, égjen, elmúljon stb...

Szerintem a sex, a vágy, vagy perverz gondolat önmagában akár egy természetes dolog is lehet. Az a bűn, amiket sokan ezek miatt megtesznek, s ártanak a másiknak.

Nem hiszem, hogy ez mocskolja a lelkünket... Nem hiszem, hogy rossz dolog lenni, "élvezni picit az életet", ha már megszülettünk. Úgyis lehet jónak lenni....

Lehet valóban rossz a sex, mert nem tudjuk mi a lélek, pontosan Isten sem. Nem tudjuk, hogy ezek a tettek őt mennyire mocskolják, vagy mennyire tesszük tönkre ezekkel a magunk életét. Lehet a sátán kísért minket, azt hisszük ez jó, közben pedig rossz.

Mégis azt az elvet vallom, hogy amíg jó vagy és nem bántol másokat, addig bajod nem lehet.

Lehet az élvezet elfordít Istentől. Szerintem nem feltétlen.

Egyesek szerint a Biblia szerint rossz dolog. Erről azért, ne feledkezzél meg! De arról sem, hogy Isten szeret. És nem azt mondom ezzel, hogy használd ki. De lehet nekem torz már a lelkem, úgy gondolom ezzel senkinek sem teszel rosszat Istennek sem.

Elgondolkodtam és most leírhatom a kedvenc példám:

Van 2 fajta gondolkodás

Az egyik ezt mondja:

1. Mivel meg szültetek, kötelességetek, nekem mindent megadni.

2. Mivel megszültetek, hálásnak kell lennem nektek, mindent meg kell tennem értetek.

Szerintem mindkettő felfogás rossz így önagmában. Ha tudnánk, hogy mi volt az élet és a halál után, akkor sokkal okosabbak lennénk.

1 dolog viszont biztos. Szolgálni az Istent, nem olyan, mint az embert. Akkor szolgálod őt, ha "kedvében" cselekszel. Ő azt akarja, hogy szeressük egymást és ne kényszerből, félelemből stb.. Az nem is igazi szeretet.

Kedves kérdező!

A Krisztus beszédei még ennél is szigorúbbak:

""Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében."" (Máté 5:28)

Nem az a lényeg, hogy hívő az illető vagy sem, akivel "jársz", hanem maga ez a gyakorlat hibás. (a nem hívővel való házasság nincs tiltva, csak sok nehézséget vesz magára az, aki ilyenbe belemegy hívőként) Ha valakit meg szeretnél ismerni, megtudni, hogy illetek-e egymáshoz, annak érdekében, hogy később összeházasodjatok, azt udvarlásnak, jegyességnek nevezik, nem "járás"-nak. Olyannal, akivel nem tervez az ember komoly dolgot, együtt járogatni mindenképpen rossz, még akkor is, ha nem történik testi együttlét.

Kedves Kérdező!

A kérdésedre a tömör válasz az, hogy nem bűn, nem paráznaság. Teljesen gáz is lenne, ha ez bűn lenne, mert idővel teljesen elszeparálódnának egymástól a hívők és nem hívők.

Ha Te hívő vagy, akkor van benne egyfajta felelősség is, hogy a nem hívő társad előtt is meglegyen a tartásod, a hited, de az ő részéről is van felelősség, hogy ezt tolerálja, elfogadja tőled, sőt, ha tényleg szeret, akkor érdeklődik is, beszélget veled erről.

De ez már melléklényeg. A kérdésedre két szó a válasz: nem paráznaság.

Vidiripi

Lényegtelen hogy hívő vagy nem hívő. A paráznaság esete az amikor házasságon kívüli nemi kapcsolatra kerül sor.

De ez nem csak a hívők esetében igaz.

Az viszont tény hogy egy nem hívő és egy hívő összeházasodik akkor a vallás az probléma lesz.