Keresztény hívő szülőkhöz szólna a kérdésem gyermekneveléssel kapcsolatban, milyen módszerekkel nevelitek a gyermeketek, hogy ne legyen piűlós, cigizős, bulizós hanem keresztényként éljen?

Bizony, bizony. A zene egy nagyszerű dolog..

Azért mert valaki őrült zenét hallgat, vagy kifesti magát még nem lesz gonosz.

És azért, mert valaki templomba jár nem lesz alapból jó.

De általánosítani soha nem szabad.

Most tényleg melyik jobb? Elmondani a lánynak, hogy mi a valóság, vagy baromságokat hazudni neki?

Szerelem sex témában is volt egyszer egy lány, akinek gondja volt a sexel, mert 11 éves korában kihasználtak a nagyobb fiúk, mert otthon eltitkolták tőle mi az a sex és akkor még nem is tudta mit csinál. Csak később döbbent meg.

"Én nem vagyok hívő, messze áll tőlem a vallás, mégis ellen tudtam állni ennek a "szennyes világnak". :) A lényeg, hogy meglegyen benne önmaga erkölcsi rendje, mert másé szerint nem tud élni, ugyanakkor az, hogy benne milyen lesz ez a rend, csak a szülőkön múlik!

18L"

Ó, az élet még csak most kezdődik. Nem gyerekként nehéz ellenállni ezeknek, hanem felnőttként, amikor a mindennapok nehézségei napi rendszerességgel felőrölnek. Ekkor lesz valakinek a nap fénypontja az esti pohár borocska... Meg a pár szál cigi nap közben. Mert az asszony nem akar szexelni, mert a lakás kicsi és sötét, mert nincs pénz jobbra, mert a barátok elköltöztek, meg nem érnek rá, mert a 3. hete túlórázol 10 órát és semmi, de semmi kedved még ezután bárhová is menni, pláne nem színházba, vagy moziba, ahová fel kell öltözni. Szívesen csinálnál még ezt-azt, de a városban nem lehet, vagy messze van, nincs idő elmenni oda, hisz a gyerekre is mosni, főzni kell valamikor, a lakásban ezt-azt meg kell csinálni, holnap korán kell kelni, hogy még munka előtt elintézz ezt-azt, stb. Aztán jön a következő fázis: amikor már nem csak magad vagy és a szüleid már kifelé haladnak a világból és nem ők segítenek neked, hanem neked kell nekik. A gyerekek jó esetben épp lázadó tinédzserek, a szüleid meg rossz esetben épp a halál felé tartanak és egy-két krónikus, esetleg halálos betegség gyötri őket.

Ekkor jön az, hogy "na, most lemegyek sörért". "Mert megérdemlem."

Így megy ez.

Üdv!

Én Jehova Tanúja vagyok. Van egy könyvünk - Fiatalok kérdései-Gyakorlatias válaszok - ami segít az ilyen kérdéseket megvizsgálni a Biblia szemszögéből, de nem csak a "ne tedd fiam mert Isten megbüntettel" van teli, hanem leírja, hogy sok esetben mivel járnak az ilyen dolgok, és ezek általában még a nem hívőknek is elrettentő példa.

Szerintem a serdülőkori bulizások, pangások olyan dolgok, amin át kell esnie az embernek. Ezt nevezik úgy, hogy az ember kiéli magát, amikor megteheti. Az, hogy a gyerek képes legyen mértékkel bulizni - tudni, mennyi elég, hogy ne hányjon össze mindent hetente -, nevelés, példamutatás kérdése. De ezekre szükség van, mert a fejlődés folyamatának része, hogy az ember megismerje a saját határait.

Minden ember másként gondolkodik, és ezt emberként, vallástól függetlenül kell elfogadnunk. A szórakozásnak és kikapcsolódásnak több módja van: nem csak egy füstös kocsma vagy diszkó lehet az, hanem bármilyen közös program a barátokkal, aminek során az ember képes elengedni, jól érezni magát.

Hogy ki a "valóban hívő" ember, nem tudnám megmondani. De azt tudom, hogy az ilyen közösségekben harapni lehet az álszentséget és a képmutatást, valamint, hogy sokan hajlamosak lenézni a másik embert csak azért, mert máshogy gondolkozik, nem hallván meg a "ne ítélj és nem ítéltetsz" parancsot. Persze véleményt mindenkinek joga van formálni, viszont emellett sajnos azt tapasztalom, hogy sokukból teljességgel hiányzik a nyitottság és befogadóképesség a másik ember felé. Mert nekik csak az a jó, amit ők csinálnak. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.