Te miben hiszel?

Vidiripi

"...hogy az az élet értelme, amit mi adunk neki, hogy nincs egyetlen, mindenkire érvényes igazság,.."

De van mindenkire érvényes igazság ez pedig nem más mint a halál. Az mindenkire érvényes és igaz. Mert mindenkit érint.

Jobbnál jobb komentek;)

És szerintem ez kell egy szebb világhoz és nem az, hogy úristen most te dohányzol, akkor égsz stb...

Írhatnám, hogy oktatás színovnálának javítása, írthanám, hogy ennek az egész rendszernek a kiírtása lenne jó és eltűntteni mindenkit a földről, aki ezzel nem ért egyett.

De ezzel nem oldanék meg semmit és ugyanolyan lennék, mint ők. Meg születnének új emberek és nem hiszem, hogy csak a neveléstől függ a személyiség. Ennek ellenéte én próbálok jó lenni, de elnyomni nem hagyom magam. Erősnek kell lenni. Sajnos erről szól a világ.

És ezért jó az informatika, mert az informatikusoknak lehetőségük van megtudni rejtett dolgokat, nekik nehéz parancsolni, mert szükség van mindenhol a tudásukra. Kényelmesebbé lehet tenni az életet, lehet a tudomány fejlődését segítnei vele. Hiába tiltják meg az információ szabad áramlását, ők feltudják oldani a korlátokat.

Én megmondom őszintén, egyszerűen nem tudom értelmezni a kérdésed... Nem azért, mert hülye vagyok - remélem, hogy nem vagyok az! :) - hanem mert azt kérdezted, miben hiszek, majd ezt azonosítottad a vallással...

Számomra ez két külön dolog. Hívő vagyok? Igen. Keresztény vagyok? Igen. Vallásos vagyok? Háááát... nem annyira.

Nem mondom, hogy nem tudok meríteni a vallásból, igehirdetésekből, áhítatokból. Tudok, néha nagyon sokat.

De nem hiszek a vallások által felállított (és közvetített) dogmákban. A Biblia üzenetében hiszek, rendszeresen olvasom is, és személyes üzenetnek veszem! Most nem sorolnám el külön-külön, hogy mikben: a Bibliában minden benne van, amiben hiszek.

Hiszek Istenben, az ő végtelen szeretetében, és abban, hogy mindig fogja a kezem. Ebben úgy hiszek, mint abban, hogy reggel felkeltem, megreggeliztem, kávéztam, leültem a számítógépemhez stb. Vagyis személyes tapasztalás alapján hiszek benne. Szóval nekem mondhatja bárki, hogy reggel nem ittál kávét, mert tudom, hogy ittam. :) Ugyanígy mondhatná azt is bárki, hogy Isten nincs veled, mert tudom, hogy velem van, teljes bizonyossággal.

De ez nem hinném, hogy vallás... Elvben tartozom egy egyházhoz, egy gyülekezethez, olyan nagyon nem is tartom magam távol tőle, hiszen sok mindenben segítem a gyülekezet munkáját, a magam eszközeivel. Segítem, mert tudom, hogy van akinek szüksége van erre a közösségi vallásgyakorlásra. Nem mondom, hogy nekem nincs, csak én szeretem "megválogatni" a magam közösségét, "gyülekezetét". Vannak körülöttem különböző emberek, különböző felekezetekből, akikkel nagyon jókat tudok beszélgetni hitről, Bibliáról, Istenről. És "furcsamód" mindannyian pontosan ugyanabban hiszünk, pedig más a vallásunk.

Az emberi hülyeség vs. értelem csatájába. Sajnos előbbi létszám fölényt élvez.

kb 70%-ra saccolom,hogy valami/valaki szándékosan teremtette az univerzumot. De nem ruházom fel személyiséggel egy(több) könyv alapján. Majd ha józan állapotba megjelen (nem álmomba/részegen vagy hasonló), és egy jó ideig eltársalgok vele akkor majd "kap" személyiséget.

14.37 vagyok újra. És előrebocsátom, nem szeretném téríteni... Hívő vagyok, a saját tapasztalataimat szeretném leírni, aki akarja, olvassa, akit nem érdekel, az ne olvassa. Beszélgetni szívesen beszélek akárkivel, legyen hívő, hitetlen, vallásos, akármi...

Kérdezőnek:

Ezt írod: "Próbálok úgy élni, ahogy szerintem helyes és ahogy szerintem Isten elvárná tőlem-bár nem mindig sikerül. Kérdés az, mit tehetnünk mi, hogy jobb legyen ez a világ?"

A magam tapasztalatát írom le. Amíg csak próbáltam úgy élni, hogy SZERINTEM Isten elvárja, addig én is azt tapasztaltam, hogy nem mindig sikerül. Mondok egy példát, a pszichológia területéről. A kisgyermek a szocializációja során először a szülői "utasításoknak" engedelmeskedik. Nem érti az okát, de a szülők megmondják, hogy mit szabad és mit nem szabad. Aztán egy idő után, úgy mondják pszichológusul, hogy ez interiorizálódik. Vagyis a külső szabályok belsővé válnak. De mi ennek az oka? A szeretet. Az, hogy a kisgyermek szereti a szüleit, és tudja, hogy a szülei is szeretik őt. Nem, nem a büntetéstől való félelem, vagy a jutalomért, dicséretért való vágyakozás, hanem az a vágy, hogy a szülei szeressék őt, és azzal tudja kimutatni leginkább ő is a szeretetét, ha elfogadja a szülői "szabályrendszert", mégpedig úgy, hogy belülről fakad, mindenféle külső ösztönzés nélkül.

Na, úgy nagyjából ilyen hívőnek lenni! Istennek vannak szabályai, mindenki ismeri: tudjátok, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, stb. Aztán jött valaki, aki elmagyarázta, hogy ez így mind "butaság", mert nem a szabályoknak kell kényszeresen megfelelni, hanem van egy szabály, amelyik mindegyiket felülírja, és ez a szeretet. Hogy szeresd az Urat, mint önmagadat. Képesek vagyunk erre? Hát persze, hiszen a szüleinkért már megtettük, hogy feladtuk a bontakozó gyermeki énünket, és szeretetből elfogadtuk, sőt, belsővé tettük a szabályokat. De ehhez el kell fogadni, hogy tényleg van valaki, aki nagyon szeret minket, és jót akar nekünk akkor is, ha éppen nem úgy tűnik (mondjuk mert éppen nem enged meg valamit, amit nagyon szeretnénk). Nos, hát Isten pontosan ilyen szerető szülő, és egyáltalán nem azt várja, hogy mi kitaláljuk, hogy ő mit szeretne, mert akkor biztosan nem sikerül, hanem ha engedjük, akkor szépen, fokozatosan (mint szülő a kisgyermekét) megtanít a saját szabályaira, mutatja az utat, engedi azt is, hogy hibázzunk néha, egészen addig, amíg el nem jutunk oda, hogy már nem kell folyton ránk szólni, mert a "törvény" belsővé válik, és akkor is pontosan tudni fogjuk, hogy mit vár el tőlünk, ha nem mondja. Szóval a kérdésedre a válasz: ha elfogadod Istent, mint szerető atyát, és engeded, hogy tanítgasson, akkor meg fog tanítani arra, hogy mi a helyes és mi nem. Addig viszont csak kisgyermek lehetsz, aki próbálkozik, és bizony néha megüti magát...

Nemvagyok: Neked még reagálnék. Isten senkihez nem megy oda erőszakosan, hogy itt vagyok, beszélgessünk. De amit írsz, az korántsem lehetetlen. :) Márminthogy józan állapotban hosszasan eltársalogni Istennel. Én szoktam, nap mint nap, nagyon jókat "beszélgetünk". De szinte mindig én kezdeményezem. Hát ő ilyen, most mit csináljunk?! :)