Megbocsájtott-e Isten Pilátusnak?

Én nagyon kedvelem a Mester és Margaritát, számtalanszor elolvastam, de azért azt állítani, hogy egy szépirodalmi műben, egy kitalált regényben konkrét választ kapunk egy hitelvi kérdésre, kicsit túlzásnak tűnik.

Valójában nem ismerjük Pilátus egész életét, az evangéliumokban csak egy rövid ideig olvasunk róla, nem tudhatjuk, hogy később ébredt-e benne őszinte megbánás, felismerte-e Isten munkáját, és megalázta-e magát a Mindenható előtt. Ha ez megtörtént, akkor arra a bizonyos vétkére bocsánatot nyert.

Ugyanígy, Jézus szavai nem a teljes megmenekülésről, az üdvösségről szólnak, hanem a megfeszítést végző embereknek az akkor végrehajtott tetteire kérte csak az Atya bocsánatát (nem tudják, mit cselekszenek éppen most). Ez nem jelenti azt, hogy az illetőknek minden vétkük el lett volna engedve. A tudatlanság idejét elnézi az Isten, de végül mindenkinek szükséges a megtérés és az újjászületés.

"egy kitalált regényben konkrét választ kapunk egy hitelvi kérdésre, kicsit túlzásnak tűnik"

Nem is mondtam, hogy konkrét választ kapunk. De ha tényleg hittel olvassuk, akkor igenis ott a válasz. A hitben, és nem a műben. :)

“Az életemnek olyan sokan csak azt a részét látják, amely a kereszten végződött, és elfelejtik, hogy a legnagyobb részét úgy éltem, mint ahogyan most vagyok. Teljesen elvesztik szem elől azt, hogy az ember tovább él, még azután is, amit egy erőszakos halálnak tekintünk. Az életet nem lehet megsemmisíteni. Az mindig folytatódik és egy jól élt élet soha se fog elfajulni vagy semmibe, menni. Még a testet is halhatatlanná lehet tenni, úgy, hogy az soha többé nem váltózik meg.”

“Mikor a mi szeretett testvérünk Pilátus kezeit mosta és így szólt: ‘Vigyétek és feszítsétek magatok keresztre, én nem találok benne bűnt,’ kevésbé sejtette, hogy történelmet ír, vagy hogy egy jövendölést teljesít be. Ő a tömeggel, sokkal többet szenvedett, mint mi szenvedtünk. Az mind elmúlt, meg van bocsátva, és el van felejtve, úgy ahogyan ti látni fogjátok abból a tényből, hogy mi mindannyian együtt vagyunk, egyesülve.”

Akkor két férfi lépett előre, Jézus felkarolta őket rájuk tette karjait, kezével az egyiknek a vállán így szólt: “Ez a kedves testvér az egész úton velem tartott, miközben ennek,” a másikra mutatva, “még sok nehézségen kellett átmennie, mielőtt megnyíltak szemei. De mihelyt azok képesek voltak látni, hamar hozzánk jött. Ő éppen olyan értékes és mi éppen úgy szeretjük őt, mint a többieket.” Aztán lassan még valaki előre lépett és egy pillanatig mozdulatlanul állt. Jézus feléje fordult és így szólította: “Kedves Pilátus…” Az üdvözlet barátságossága félreérthetetlen volt.

Akkor Pilátus beszélni kezdett: “Sok hosszú, nehéz éven át küszködtem és szenvedtem az ítélet után, amit azon a napon olyan könnyelműen kimondtam, amivel a terhet ledobtam magamról. Milyen kevesen fogják fel közülünk, míg még egy anyagi testük van, hogy fölösleges terhet rakunk másokra, mikor a felelősséget le akarjuk rázni magunkról. Csak akkor látjuk be, ha szemeink megnyílnak, hogy minél inkább igyekszünk a terhet más vállakra tenni, annál súlyosabban nyomnak ránk. Sok fáradalmas évbe került hogy ezt a tényt belássam, de milyen örömet ismertem attól a naptól kezdve, mikor megnyíltak a szemeim.”

Baird T. Spalding: Life and Teachings of the Masters of the Far East. (A Távol-Keleti Mesterek Élete és Tanítása)

pelgrim!

Én nem értem Pilátus bűnbánatát, ami az utólso bekezdésben van idézve a 15. válaszban. Megvallom, hogy én nem is hiszem el, hogy az valami hiteles forrásból származik, mert a Bibliában nincs benne.

Bizonyos szemszögből nézve semmilyen bűnt nem követett el Pilátus, így a megbocsájtásra sincs szükség. Valamiféle választási lehetőséget is adott a népnek, hogy kit akarnak büntetni azok közül akik szerintük bűnösök, választhattak, kinek adnak kegyelmet egy tolvajnak vagy Jézusnak. A hangadók Jézus halálát kívánták.

Pilátus egyedül volt a véleményével, legalábbis nem esik szó arról az írásban, hogy erős támogató tábora lett volna.

Jézus azt mondta "Ne ölj!" ennek a törvénynek eleget tett a főpap, de az erőszakos "lázadó" többség ellen tehetetlen volt abban a korban, mikor a törvény nevében lehetett brutális kivégzéseket is csinálni, legálisan.

Persze lehet, hogy csak az állását féltette, s ezzel elkerülte Jézus sorsát.

Azt nem tudom , hogy a lehető leghelyesebb döntést hozta e , de ilyen messziségből nekem úgy tűnik, hogy a két rossz közül a kevésbé rosszat választotta.

Nagyon érdekes Pilátus hozzáállásának boncolgatása.

Kérdés, hogyan hasznosíthatnánk napjainkban a tanulságot?

Aktuális:

Mr. Obama maga adta ki parancsba , hogy végezzék ki Osama Bin Ladent. Csakhogy ez gyilkosság, akkor is, ha likvidálásnak nevezik. Mindennek tetejébe, Jézus tanításaival ellentétben cselekedett akkor is, mikor dicsőségként kezelte a hóhér munkát, s nemzeti hősként kezelte azokat, akik szavára öltek, kitüntetésben részesítette őket. Magyarországon nagyon helyesen nincs halálbüntetés.

Azt gondolom, hogy a még vannak vezetők, akik ilyen példát mutatnak gazdaságilag elmaradottabb országok lakosainak, addig a Pilátus példája inkább nevezhető követendőnek!

# 16/17

Az idézett szöveg egy amerikai a 19 -ik század végén a Távol-Keletre indult expedíció egyik független tagjának tollából származik, melynek hitelességéről én meggyőződhettem. Az expedíció 1894 végén indult és 3 ½ évig tartott. Názáreti Jézus pedig akkor már majdnem 2000 évvel azelőtt élt köztünk. A keresztény Biblia az Ószövetség könyvein kívül csak az ő történetét, az apostolok cselekedeteit és János jelenések könyvét tartalmazza. Ebből kifolyólag nem lehet a Bibliában.

Konkrétan szemlélve Pilátus nem követett el semmilyen bűnt Jézussal szemben, de talán megakadályozhatta volna, hogy Jézust feszítsék keresztre Barabás helyett, hiszen tisztában volt azzal hogy Jézus ártatlan volt. A döntést másokra hagyta, kivonta magát a felelőssége alól.

A hangsúly szerintem inkább a belátáson van mint a bűnbánaton, Pilátus szavai itt nem bűnbánatról, hanem a helyes belátás fontosságáról tanúskodnak. Arról hogy helytelen dolog a ránk háruló felelősség alól kibújni, mert a teher ami egy ilyen magatartással jár egyre inkább majd saját vállunkat nyomja.

pelgrim ! 18. válaszhoz.

Elolvastam még egyszer lassabban. Igen, tényleg nem kifejezetten bűnbánat, inkább valamiféle önsajnálat az első része.

Azonban továbbra is nehéz elképzelnem, hogy Pilátus e ként érzett volna, ettől függetlenül érezhetett a leírtak szerint.

A következők figyelembe vételével:

Azok, akik bepanaszolták Jézust, egyértelműen elítélték, avagy a Pilátussal akarták kimondatni saját akaratukat. Mi ez, ha nem a felelősség egy személyre hárítása?

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy Pilátus megmenthette volna Jézust. Felmerült bennem, hogy a "haragosok" nem tűrtek ellentmondást, s nekik nem tetsző ítélet kimondása esetén, magát Pilátust is átküldték volna a másik világba, mert ő is "csak" egy ember volt, s hiába mondta "én nem látok benne semmi bűnt". Ha nem hiába mondta volna, akkor nem erőszakoskodtak volna tovább az ellene állók, hanem hittek volna a Pilátusnak. Megmenthette volna a "nép" is, ha Jézust választják, mikor az volt a kérdés, ki kapjon felmentést a büntetés alól.