Jehova tanúi hogy állnak az ősember témához?

Nézzük csak Nóé idejében milyenek voltak az emberek.Noé az emberi történelem elején élt, körülbelül ezer évvel az első ember megteremtése után született

Az akkor élő emberek nem azok a szőrös, ostoba, görnyedve kullogó, kezükben bunkósbotot cipelő, barlanglakó ősemberek voltak, mint ahogyan azt sokan képzelik. Léteztek kovácsolt vas- és rézszerszámok, és ezeket talán Noé is használta a bárka építésekor. Hangszerek is voltak. Az emberek házasságot kötöttek, gyermekeket neveltek, földet műveltek és jószágokat tartottak. Vettek és eladtak. Ezeket tekintve, az akkori élet nagyon hasonlított a maihoz.Más szempontból viszont merőben különbözött a mostanitól. Például az emberek sokkal hosszabb ideig éltek. Nem volt szokatlan, ha valaki 800 évnél is tovább élt. Noé 950, Ádám 930, Noé nagyapja, Metusélah pedig 969 évet élt.

Amajomember ábrázolása az egyik evolucionista beismerése szerint,, többnyire feltételezésen...puszta találgatáson" alapszik.

Hogyha az ember őse nem hasonlított a majomhoz, miért van akkor a tudományos közleményekben és az egész világ múzeumaiban annyi sok kép és utánzat a „majomemberekről”? Mire alapozzák azokat? A The Biology of Race c. könyv megadja a választ: „A testet és a szőrzetet saját fantáziája alapján kell elkészíteni a rekonstruktőrnek.” Továbbá: „A bőrszín, a szőrzet színe, minősége és elosztása, az arcvonások és az arckifejezés — a történelem előtti embernek ezek a jellegzetességei — abszolút ismeretlenek.”

A Science Digest hasonló magyarázatot ad: „A művészi elképzelések túlnyomó többsége inkább fantázián mint bizonyítékokon alapszik . . . A művészek kénytelenek valamilyen, majomhoz és emberhez is hasonló lényt megrajzolni; mennél régebbinek tartják azt, annál jobban hasonlít a majomhoz a megformált alak.” Az őslelet-vadász Donald Johanson beismerte: „Senki sem tudja biztosan, hogyan néztek ki valójában a kihalt hominidák.”

Valóban, a New Scientist arról számol be, hogy nincs „elég bizonyíték a fosszilis anyagban ahhoz, hogy elméleteinket kiszakíthassuk a fantázia birodalmából.” Így a „majomember” ábrázolása az egyik evolucionista beismerése szerint „többnyire feltételezésen . . . puszta találgatáson” alapszik. Ezért mondja Ivar Lissner a Man, God and Magic c. könyvében: „Amint lassan-lassan rájövünk, hogy a primitív emberek egyáltalán nem ’vadak’, ugyanúgy azt is meg kell értenünk, hogy a jégkorszak első emberei sem voltak oktalan állatok, sem félig majmok, sem idióták. Ennélfogva nevetségesek azok a kísérletek, amelyekkel megpróbálják eredeti formában megrajzolni a Neander-völgyi vagy a pekingi embert.”

A „majomember” bizonyítékát megtalálandó hajsza során egyes tudósok csalásra is vetemedtek, amire példa az 1912-ből származó Piltdown-i ember. Mintegy negyven éven át a legtöbb evolucionista társaság valódinak minősítette. 1953-ban végül kiderült a csalás, amikor modern vizsgálati módszerekkel kimutatták, hogy majom- és embercsontokból állították össze, amelyeket mesterségesen tettek avulttá. Más esetben majomszerű „hiányzó láncszemet” állítottak össze és mutattak be a sajtó képviselőinek. Később elismerték, hogy a „bizonyíték” csupán egy fogból állt, az pedig kihalt sertésfajból származott.

Egy másik bízonyíték, hogy nem az ősemberektől származunk. AZ EVOLUCIONISTÁK azt állítják, hogy „történelem előtti” vagy „majomszabású” emberek töltötték ki az ember és az állatvilág között tátongó űrt, ezek azonban kihaltak. Ezekről a Science News Letter című folyóirat 1965. május 29-i száma ezt írta:

„Ők [az evolucionisták] úgy vélik, hogy őseink szőrösek, farkatlanok, a mai gibbonoknál kicsit nagyobbak voltak. Mozgékony arcizmuk volt, és semmilyen ,szellemi felsőbbrendűséggel’ nem rendelkeztek . . .

Tapasztalt fára mászók voltak, és életük legnagyobb részét fákon töltötték. A földön félig felegyenesedve meg tudtak állni. Négy lábon tudtak járni, de két lábon is tudtak szaladni . . .

A proto-hominidák [emberszabásúak ősei] nyilvánvalóan nem tudtak beszélni.”116

A „történelem előtti” emberről alkotott ilyen elképzelések alapján rajzokat készítettek, s teletűzdelték velük a könyveket és a folyóiratokat, számtalan gipszfigurát is csináltak, és a világ múzeumaiban kiállították őket. A szemlélő mindenütt szembe találja magát ezekkel az állatformájú „majomemberekkel”, amelyeket összekötő láncszemeknek tartanak a mai ember és az emberszabású majmok között. De hány láncszem alapszik megbízható bizonyítékon, és hány csupán spekuláción?

Az evolucionista Rostand írja erről a láncról:

„Mindig vitatkozunk, és kétségtelenül vitatkozni is fogunk még arról, hogy melyik forma jelenti közöttük az igazi kapcsolatot . . . Vajon a mai, ismert emberszabásúakhoz hasonlító majomtól származott az ember? Vagy egy alacsonyabbrendű majomtól? Vagy talán egy olyan főemlőstől, amely még az emberszabású majom névre sem érdemes?”117

Mi okozza a nehézségeket? A New Scientist 1965. március 25-i száma a következőkre mutat rá: „Az egyik legfőbb nehézség abból adódik, hogy az igazán jelentős kövületi emberkoponyák rendkívül ritkák: mindazok, amelyeket eddig találtak, elférne egy nagy koporsóban. Az összes többi csonttöredék más valamitől származik.”118

Megerősítik ezt a Scientific American című folyóirat 1956. júniusi számának következő kijelentései:

„A főemlősök kutatóinak meg lehet bocsátani, ha csupán tapogatóznak a több millió évet is felölelő hézagok között, amelyekből egyetlen teljes majomcsontváz sem maradt fenn, nem is beszélve az ember elődjének csontvázáról. A főemlősök fejlődéstörténetét néhány maroknyi összetört csontból és fogakból kell kiolvasnunk. Azonkívül ezeket a kövületeket az óvilág földtömegében egymástól sok ezer mérföldnyire távol eső helyeken találták meg . . .

Végül is csak a fejünket csóválhatjuk zavarunkban . . . Úgy vagyunk, mintha egy útvesztő kellős közepén állnánk, és nem emlékeznénk rá, hogyan kerültünk oda.”119

Egy másik nehézséget az evolucionista Julian Huxley kiadásában megjelent Evolution as a Process (Az evolúció mint folyamat) című könyv említ meg. Ezt olvassuk:

„A felfedezők a legtöbb esetben úgy írják le a kövületeket, hogy az a benyomása az embernek, mintha a kérdéses csonttöredékek az ember fejlődésvonalában különös helyet foglalnának el, vagy rendkívüli jelentőségűek lennének, mint amelyek teljesen eltérnek az emberszabású majmok családjának vonalától . . . Valószínűtlen, hogy mindezek a leletek ilyen jelentősek legyenek . . .

A főemlősök fejlődésének esetében a feltevések olykor nagyon megalapozatlanok, mert a bizonyítékanyag nagyon is hiányos.”120

Az evolucionisták abban általában egyetértenek, hogy az ember és az emberszabású majmok családja közös őstől ered. Vajon vannak-e kövületi bizonyítékok ilyen közös ős létezéséről? A New Scientist című folyóirat 1965-ben ezt írta: „Az ember és az emberszabású majmok családja közötti félreérthetetlen hasonlóság világosan közös ősre mutat. Ezt a közös őst azonban eddig nem találtuk meg, s lehetnek még nehézségeink a felismerésében.”121 Az evolucionisták azt állítják, hogy az embernek egy olyan majomszerű állattól kellett származnia, amely az ember és az emberszabású majmok közös őse volt. Erre azonban bizonyíték egyszerűen nincs! Ez a következtetés nem támaszkodik tényekre, mint ahogy a The Saturday Evening Post 1966. december 3-i száma is ezt bizonyította: „A kutatóknak . . . még ki kell nyomozniuk az ember leszármazási vonalának eredetét.”122

Van-e valami bizonyíték a közös ősöket feltehetően követő további (fejlődési) fokozatokra? Egy evolucionista író, a The Primates (A főemlősök) című 1965-ben kiadott könyv szerzője elismerte a következőket: „Sajnos, az ember fejlődési folyamatának első szakaszait titokzatos homály burkolja.”123 És a Scientific American című folyóirat 1966. novemberi számában ezt olvassuk: „A [ma] élő emberhez vezető leszármazási vonal jellegében . . . tisztán elméleti kérdés marad.”124

Megbízhatóbbakká válnak-e a bizonyítékok, ha az állítólagos leszármazási családfán feljebb megyünk? Az embertan kiváló tudósai az egyik 1965-ben megrendezett konferencián időtáblázatot adtak ki; a New York Times 1965. április 11-i száma egy erre támaszkodó ábrát és cikket közölt. Ebben ezt olvassuk: „Még mindig igen nagy szakadékok vannak.” Mégis így kezdte a kövületi leletek leírását: „Legkevesebb 30 millió évvel ezelőtt kezdtek jelentkezni azok a jellegzetességek, amelyek megkülönböztetik az embert minden más állattól.” A táblázatban első helyen feltüntetett példányt Propliopithecusnak nevezik; ez egy gibbonszerű állat, amelynek csonttöredékeit Egyiptomban találták meg.

Mi volt a következő lépés? A Times így számol be: „Majd körülbelül 19 millió évvel ezelőtt jelent meg egy olyan nemzetség (genus), amelynek emberekre és emberszabású majmokra jellemző fogaik voltak.” Ezt a példányt Dryopithecusnak nevezték; maradványait Afrikában és Eurázsiában találták meg. Eszerint a Propliopithecustól (körülbelül 30 000 000 évvel ezelőtt) a Dryopithecusig (körülbelül 19 000 000 évvel ezelőtt) mintegy 11 000 000 évnyi óriási űr tátong, amelyben nincs bizonyíték. A Times azt írja, hogy a Dryopithecus eltűnése óta „körülbelül 9 000 000 évvel ezelőttől kezdve egy 7 000 000 éves időszakon át teljesen hiányoznak a bizonyítékok.”125

Mit bizonyít mindez? Mindenekelőtt azt, hogy semmilyen tény sem támogatja azt az állítást, hogy az embernek és az emberszabású majmoknak közös ősük volt. Továbbá, hogy az ember fejlődésében feltételezett évmilliók korai maradványai szintén teljesen hiányoznak. Végül, hogy attól az időtől kezdve, amikor az első, kb. 30 000 000 évvel ezelőtti bizonyíték állítólag előkerült, mostanáig egy 18 000 000 évet felölelő óriási űr tátong. A mai embert és az állítólagos közös őst összekötő lánc legnagyobb része hiányzik. Tények nincsenek. Nem csoda, ha a Scientific American 1964. júliusi számában ezt írta: „Mindaddig, amíg újabb anyagot nem találunk, okosabb lenne, ha nem ragaszkodnánk makacsul ahhoz az állításhoz, hogy az emberszabású majom és az ember közötti átmenetet kövületi leletekkel alá tudjuk támasztani.”126

Ámde a fent említett kövületi bizonyítékok a fejlődési láncolatot még erőtlenebbé teszik. Milyen értelemben? Olyan értelemben, hogy egyes evolucionisták szerint a Propliopithecus nem az emberhez, hanem a gibbonokhoz vezető családfához tartozik; a Dryopithecust pedig egy másik leszármazási vonalba sorolják, amely az emberszabású majmokhoz vezet. Úgy vélik, hogy az ember leszármazási vonalán a legrégibb teremtmény az úgynevezett Ramapithecus volt. Erről azt írta a Times: „Körülbelül a Dryopithecus megjelenése óta eltelt időnek a közepén, mintegy 12 millió évvel ezelőtt jelentek meg a majdnem emberi arccal rendelkező, emberszabású majomhoz hasonló teremtmények. Ez volt a Ramapithecus nemzetség, melyet . . . az északnyugat-indiai Siwalik hegyekben találtak meg.”127 Ez természetesen azt jelentené, hogy a Ramapithecus és az ember, valamint az emberszabású majom állítólagos őse közötti űr még nagyobb.

A Ramapithecus és a családfán feltüntetett legközelebbi ős, az úgynevezett Australopithecus között egy további óriási űr van. A Science News 1967. január 28-i számában ezt írta: „Sajnos a legkésőbbi Ramapithecus és legkorábbi Australopithecus kövületi bizonyítékai között 10 millió éves űr tátong.”128 E forrásművek adatai alapján a körülbelül i. e. 12 000 000 és az i. e. 2 000 000 év közötti időből minden bizonyíték hiányzik. Mindamellett mit tudnak az emberek magáról a Ramapithecusról? A The Saturday Evening Post ezt írta:

„Valószínűleg olyan volt a külseje, mint egy kicsiny csimpánzé, ügyes kezei voltak, és egy majom általános ügyességével rendelkezett . . .

Nagy a valószínűsége annak, hogy az emberi családnak ez a legrégebbinek ismert [de nem a legrégebbi] tagja, a Ramapithecus, legalább olyan ügyes volt, mint az abban az időben élő csimpánzok.

Csak egy futó pillantást vethetünk a Ramapithecusra, ami egy hosszú filmből kivágott néhány képkockának felel meg.”129

Abból a leírásból, amelyet maguk az evolucionisták adnak a Ramapithecusról, az elfogulatlan ember előtt nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy sokkal de sokkal valószínűbb, hogy a Ramapithecus olyan állatfaj volt, amely az emberszabású majmok vagy egyszerűen a majmok családjához tartozott. Az az állítás, hogy az ember leszármazási vonalához tartozik, merő feltételezés. Egyes evolucionisták nem tekintik az emberi vonalhoz tartozónak. A The Fossil Evidence for Human Evolution (Az emberi fejlődés kövületi bizonyítéka) című könyv evolucionista szerzője ezt írta:

„Elképzelhetünk egy elméleti képet a közbeeső szakaszokról, amelyeknek feltehetőleg össze kellett kötniük az általános pongidek [emberszabású majmok] őseit az Australopithecus korszakkal, de a kövületi leletek mint konkrét bizonyítékok hiányában ez nem nagyon kielégítő eljárás.”130

Bizonyára nem megnyugtató olyan fejlődési láncot látni, amelynek a feltételezett közös őstől az Australopithecusokig kellene elvezetnie, de amely csupán feltételezésekre támaszkodik. De miért kellene bizonyító tények hiányában az ilyen elméleteket elfogadni?

Az 1. kommentárra szeretnék válaszolni. Bár én is Jehova Tanúja Vagyok, de most nem az elfogultság beszél belőlem. Az emberek legtöbbje minket egy bizonyos szektának tart, viszont kérek mindenkit, hogy gondolkodjon el a szekta szó jelentésén, mivel Jehova Tanúi Magyarországon, és a világ mintegy 235 országában hivatalosan is elismert vallás. Magyarországon 1989. június 27.-étől hivatalosan elismert egyházzá lett nyilvánítva. Mindezt az MTI weboldalán is megnézheted sajtóközleményben:

[link]

Azzal kapcsolatban pedig, hogy ajtóról ajtóra járunk, azzal Jézus parancsát követjük, amelyet a Bibliában is olvashatsz, ha nem vagy erre rest: Máté 28:19:20

Ezzel persze nem akartalak megsérteni, csak szeretném ha nem mintegy agymosó csoportra gondolnátok, és ezzel másokat is befolyásolnátok.

Így ezúton is arra kérek mindenkit, hogy csak egyszer hallgassák meg, hogy mit akarunk mondani, vagy miért is jöttünk, mert sokan esélyt sem adnak erre, és íyg hamis kép alakul ki az emberekben rólunk.

Mindenkinek köszönöm szépen