Van a becsületességnek értelme? A becsületes keresztény szegényen hal meg?

Mit értesz szegénység alatt?

A Krisztus követő ember nem azért próbál becsületes lenni, mert annak értelme van, hanem mert szereti az Atyát, aki ezt várja el tőle és mert Krisztust tekinti példaképnek aki becsületes volt.

Persze a becsület csak annak értéktelen aki földi javakra,"kincsekre" vágyik,lelki, mennyei kincsek helyett.

Az ilyen embernek valóban úgy tűnhet, hogy nem kifizetődő becsületesnek lenni, de akkor is megéri, hisz amit adsz,előbb -utóbb azt kapod vissza

"Ha egyszer azt gondolják majd, hogy bűn volt, megbánják, a pénzük megmarad úgyis"

Az efféle bűnbánatnak nem sok értelme van. Az igazi bűnbánat az, amikor jóvá is teszed a bűnödet, ergo visszafizeted amit jogtalanul vettél magadhoz.Ahogy Zákeus tette.

Igen, a jóságtól biztos nem fog a torkodon lecsusszanni, és a pocakodba érkezni, hogy ezáltal ne legyél éhes. De Isten útja kifürkészhetetlenek, Isten szeret minket, és vigyáz ránk!

A jóság, a becsületesség egy annyira hatalmas emberi érték, hogy pénzben meg sem lehetne határozni. Az ember pedig, mint ahogy már mondtam, ha a földön kapja meg jutalmát, akkor jól jár, ha a túlvilágon, még jobban: hiszen az örökké tart, olyan jó úszkálni Isten szeretetében.

Kedves Kérdező, tényleg mondom, ne bánd, hogy nem kaptad meg azt a pénzt, csak legyél mindig jó! A jók mindig győzedelmeskednek! Nem tudod, mikor válik hasznodra. Nem tudhatod, Isten miért nem adta meg ezt a dolgot az életedben. Lehet, valami rossz dologra költötted volna, vagy valaki meglopott volna benneteket: mert semmi sem lehetetlen.

Kérlek, olvassátok el:

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?

ISTEN: Természetesen.

ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...

ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?

ISTEN: Ezt hogy érted?

ÉN: Hát, reggel elaludtam.

ISTEN: Igen...

ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.

ISTEN: Aha...

ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.

ISTEN: És?

ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...

ISTEN: Értem.

ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.

Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.

ÉN: (szégyenkezve) Áh...

ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.

ÉN: (megalázkodva) Ó...

ISTEN: Az, aki a szedvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.

ÉN: (zavarban) Aha...

ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.

ÉN: Értem, Uram.

ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.

ÉN: Úgy sajnálom, Uram...

ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.

ÉN: Bízni fogok benned, Uram!

ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.

ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.

ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

(Ez nem én vagyok, csak így szól a szöveg.)

[link]

Kedves kérdező, bocs, hogy nem keresztényként írok egy vallási jellegű kérdéshez, de mivel én is jó párszor adtam be már szoctámot úgy érzem van némi közöm a témához.

Először is a becsület egy nagyon szép dolog ELVIEKBEN, de sajnos nem térül meg, egy ideális világban, ahol az emberek többsége becsületes ott megérné becsületesnek lenni, de ez nagyon nem ideális világ. Szerintem az embernek folyton mérlegelnie kell, hogy megéri e becsületesnek lenni, vegyünk egy példát szoctám. Elárulom szoctámon mindenki csal. Az én szüleim ledolgozzák a napi nyolc órájukat a munkahelyükön, utána pedig a vállalkozásunkban dolgoznak még négy-öt órát. Azt a pénzt, amit a vállalkozás hoz még egyszer sem írtam fel a szoctámos papírra, pedig jóval több, mint a szüleim normál jövedelme. Miért nem írtam fel? Egyszerű a helyzet. Ahhoz, hogy a szüleim a szabadidejükben mit csinálnak senkinek semmi köze. Más is dolgozhat a napi nyolc órája után, és kereshet több pénzt. Ez a lehetőség mindenkinek adott. Aki inkább otthon döglik, az így járt. Éppen ezért, ezt az információt soha nem írom fel.

Nem erkölcsös dolog? Lehet! De tudom, hogy mindenki csak annyit vall be, amennyit feltétlenül muszáj. Kedves kérdező egy jó tanácsot tudok neked adni, szép, hogy próbálsz jó ember lenni, de mindennek van határa. Jó dologra költötted volna a pénzt? Feltételezem igen. Elárulom, hogy a többség amit kap bizony el fogja inni... Nekem mondjuk a bankszámlámon fog pihengetni addig, amíg szükségem lesz rá. Az élet kemény, itt harcolni kell, van olyan szituáció, és olyan helyzet, amiben megéri őszintének lenni, de amikor valami tényleg fontos dologról van szó, ott bizony félre kell tenni az erkölcsöt, mert nem éri meg. Egy állásinterjún például, nem fogod, elmondani a rossz tulajdonságaidat, szoctám igényléskor csak annyit vallasz be, amennyi feltétlenül szükséges, ha a tanár tollal belejavít a dolgozatodba, majd az általa eszközölt javítást kipipálja, csak azért, hogy meg legyen a kettesed, akkor nem reklamálsz (megtörtént eset).... ezek az apró csalások kellenek az élethez, mert az emberi társadalom nagyon gyarló, és ha nem csalsz, akkor elnyom. Persze lehet hinni a túlvilági jutalomban is, de készülj fel kedves kérdező, ha minden áron becsületes akarsz maradni, akkor nagyon sokat fogsz szívni az életben. Becsületesnek csak azokkal az emberekkel érdemes lenni, aki megérdemli. Szerintem.

Kedves kérdező!

A mi családunk olyan, hogy nem szeretünk semmi szociális segítséget elfogadni, szinte rosszul is esne. Már tudom rég hogy minden fillérért meg kell dolgozni. Környezetemben kevés ember becsületes, ugyan azt látom mint Te, de én nem tehetem a lelki ismeretem miatt. Még eddig megoldódtak a problémáim hála Istennek. A meg nem bánt bűnökért felelni kell Isten előtt, hívőnek és hitetlennek is.

73. Zsoltár

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.