Te mit tennél akkor, ha? (Szándékosan "provokatív" kérdés hitetleneknek. )
Kérdésemet azért írom, mert gyakran látom, hogy akik nem hisznek Istenben, irracionálisnak, naivnak és egyebeknek tekintik a hívők viselkedését.
Nos, akkor "játsszunk" egy kicsit, képzeljétek el a következő szituációt:
Hitetlen vagy, vagy éppen hiszel valamiben, de elutasítod a kereszténység tanításait. Aztán egyik pillanatról a másikra azt veszed észre magadon, hogy megváltozol: mintha egy csapásra eltűnne belőled minden rossz érzés, és semmi más nem marad benned, mint szeretet. Furcsa dolgokat tapasztalsz, olyan, mintha valaki vezetni akarna - olyan dolgokra érzel késztetést, amire egyébként nem éreznél. És ha megteszed, azt tapasztalod, hogy nagyon jól tetted. Ha elfogadod a vezetést, egyszerűen minden sikerül: nem egycsapásra, hanem apró lépésekben, de minden valami felé mutat. A tetteidnek egyenes következménye van, és mind pozitív. A hívő emberek megnyilvánulásait, amiket korábban furcsának, idegennek tekintettél, most hirtelen magadénak érzed, azonosulni tudsz vele. Nem tudod, mi ez az egész, de tapasztalod (konkrét eredményekben), hogy ez jó. Egyszerűen nem tudsz mást, csak jót tenni, és ez belülről fakad, nem érzed lemondásnak. Segíteni tudsz másoknak, és másoktól is rengeteg segítséget kapsz. Apró csodák történnek az életedben, naponta - mindig megkapod azt, amire épp szükséged van! Úgy, hogy talán nem is tudtad, hogy szükséged van rá, de amikor megkapod, a homlokodra csapsz, hogy "hoppá, épp erre volt szükségem".
És közben pontosan tudod, hogy ez Istentől van. Szabad akaratod van, dönthetsz úgy, hogy nem kérsz belőle, hogy nem akarsz "agymosott hívő" lenni. Akkor viszont véget ér ez a kegyelmi állapot. Ha felvállalod, hogy Isten vezessen - úgy, hogy még nem is biztos, hogy hiszel benne - akkor folytatódik az állapot, ameddig csak TE akarod.
Mit tennél ebben az esetben?
válasza:„mintha egy csapásra eltűnne belőled minden rossz érzés, és semmi más nem marad benned, mint szeretet.”
Egyszóval kitépnék belőlem a lényem egy részét? Ezt nem érezném korrektnek. Például meghal valaki, akit szeretek, és mély depresszióba zuhanok, de elveszik a fájdalmat, kitörlik – az olyan mintha nem is szerettem volna az illetőt, megfosztanak attól, hogy meggyászoljam, hogy megemlékezzek róla.
„A hívő emberek megnyilvánulásait, amiket korábban furcsának, idegennek tekintettél, most hirtelen magadénak érzed, azonosulni tudsz vele.”
Hacsak nem magamtól jutok egy következtetésre, és úgy fogadom el teljes mértékig, azt negatív befolyásolásnak gondolnám, már ha a szabad gondolkodásom megmarad. Ki tudja, ha már az érzés jogát elveszik tőlem, talán a szabad gondolatokét is.
Ha a saját érzéseimben, gondolataimban, és minden hozzá kapcsolódóban megmaradhatnék, elismerném az egészet, de nem lennék olyan szolgalelkű, mint például Jehova Tanúi, akik bár jámborak, állandóan prédikálnak, gyülekezetbe járnak, Bibliát tanulmányoznak, és a szabályok nagyon behatárolják őket, szinte semmit nem tehetnek szabadon. Ha például olyan elvárások lennének, mint náluk, én megköszönném a lehetőséget, de nem élnék vele. - Legalábbis most így gondolom.
válasza:Nagymamám talán a legvallásosabb ember akit ismerek,mégis kicseszik vele nap,mint nap a te drágalátos Istened,semmi jó nem történik vele,pedig aki napi szinten talán 1-2 órát(!)imádkozik és erkölcsös életet él,az joggal elvárhatná,hogy Isten jutalmazza őt.
Ilyenkor mit mond a szentkönyved,hm?
15:09: Nem lennének ilyen elvárások. A szabad akaratod marad. A gondolataid is. Nem is kell kifelé semmit mutatnod (ha nem akarsz), csak elfogadnod, hogy valaki vezet.
15:13: Én nem erről beszéltem! Az más, ha valaki kiskorától azt tanulta, hogy minden nap imádkozni kell. Tudod, nagyon sok hívőnek fogalma sincs arról, hogy Isten folyamatosan ad lehetőségeket, de élni is kell vele! A sültgalamb nem repül a szánkba! Nem elég imádkozni, erkölcsösen élni, hanem meg is kell érteni az útmutatásokat, és aszerint cselekedni, különben semmit nem ér az egész! Amiről írsz, az "csak" vallásosság. Amiről én írok, az a hit, és hogy elfogadom Isten útmutatását, és megteszem azokat a dolgokat, amikre indít! Én ismerek olyan hívőt, aki megtapasztalta ezt a kegyelmi állapotot, és azt hitte, most már akkor mindent lehet, mert ő már megtért, elkezdett a saját feje után menni, és majdnem mindent elveszített, amit addig felépített. Pedig imádkozott eleget, de nem engedte, hogy Isten vezesse. Hogy mit mond a szentkönyvem? Ezt:
Péld. 19,24: "Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi."
Imádkozni kevés!
válasza:Tanulság: Ne igyál olyan italt amivel a barátaid kínálnak meg bulin.
Ha ez megtörténne akkor gondolom úgy élném az életem ahogy leírtad. Ez olyan kérdés mint a:
-Mit tennél ha valaki úgy tökön rúg,hogy félóráig a földön fekszel?
-*Drámai csend*
-Hát félórát a földön feküdnék.
És te mit tennél ha rájönnél mind amibe hittél kamu?
válasza:"Szándékosan "provokatív" kérdés hitetleneknek"
Egyébként kösz magamtól nem jöttem volna rá.
Már hülyének is nézed a hitetleneket?
"És te mit tennél ha rájönnél mind amibe hittél kamu?"
Ha rájönnék, nagyon csalódott lennék. De eddig még nem kellett rájönnöm, mert tényleg mindenre kaptam megoldást - nem mindig azt, amit vártam, általában sokkal jobbat.
"Egyébként kösz magamtól nem jöttem volna rá.
Már hülyének is nézed a hitetleneket?"
Azért írtam a címbe, hogy rákattintsanak, akiknek szánom. Nem nézek hülyének senkit - te nézed hülyének a hívőket. :) Hidd el, úgy fél évvel ezelőtt kb. én is így álltam a dologhoz, mint Te! :)
Ja, és azért írtam még a "provokációt", hogy ne gondolja senki, téríteni akarok. Nem akarok. Nagyon jól tudom, hogy rábeszéléssel, erőszakkal senkit nem lehet megtéríteni! :) Ez vagy jön, vagy nem.
válasza:Hát ha hirtelen jönne egy késztetés, hogy valami megtegyek, és az beválna, akkor azt mondanám, hogy megerősödött a hatodik érzékem (létezése bizonyított tény), valamint a jobb és bal agyféltekém kapcsolata. Ilyen helyzetben nagyon örülnék, de azt azért elmondom, hogy ha nincsenek benned rossz érzések, akkor a jó érzések is elvesztik értelmüket (mivel nem tudod mihez viszonyítani).
Attól, hogy ez megtörténik veled, még nem biztos, hogy a keresztények Istene tett csodát. A legtöbb vallásban és filozófiában ugyanez történik, ha kapcsolatba lépsz a felsőbbrendű lénnyel/megvilágosodsz/stb.
válasza:Kérdező, akkor meg mi a fenének tetted fel a kérdést? Miért akarsz egyáltalán provokálni? A keresztényeknél erény, ha piszkálod a másik ember? Nem hinném. Én a helyedben mennék gyónni.
A válaszom pedig az, hogy ez attól még nem lenne Isten műve. Mellesleg meg a kérdésed értelmetlen.
Nemvagyok: egyébként a kérdés lényege nem az, hogy úgy élnéd-e. Hanem képes lennél-e elfogadni azt, hogy akkor te mostantól hiszel?! Hitetlenből hívővé váltál... Saulusból Paulussá...
Ez így érthető? Tehát nem egy-két napig, hanem mondjuk egy-két hétig naponta több "csodát" tapasztalsz. Azért tettem idézőjelbe a csodát, mert teljesen racionális dolgokról van szó, csak éppen gyanúsan sok van belőle.
Nem is tudom, hogy magyarázzam... Na szóval tegyük fel, hogy találkozol egy emberrel, aki elkezd neked tanácsokat adni. Azt veszed észre, hogy minden, amit tanácsol, abból valami jó dolog sül ki. Nem csak gondolod, hanem ténylegesen megtapasztalod. Aztán rájössz, hogy jók a tanácsok, akkor már elkezdesz újabb tanácsokat kérni, konkrét dolgokban. Néha egészen fura dolgokat tanácsol, de mivel már tudod, hogy mindig jó, amit mond, ezért azokat is megteszed, és abból is jó sül ki.
Jónéhány ilyen bevált tanács után akkor is bíznál benne, ha azt tanácsolná, hogy ma délután hatkor a Kodály Köröndön fejen állva kukorékolj...
Csak ennek a dolognak az is feltétele, hogy fel kell vállalnod őt. Nem muszáj nyilvánosan, csak annyit kell tenni, hogy néha odamész hozzá, és elmondod neki, mi a helyzet veled, milyen problémáid vannak, stb.
Na, hát valami ilyesmiről van szó, csak nem embertől kapod az útmutatásokat, hanem egy láthatatlan valakitől, és ez azért elég "ijesztő". Szóval nagyon kell benne hinni, hogy létezik, és tényleg tanácsokat osztogat, ez benne a nehezítés. A hit!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!