Máté 5:32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. Mi a véleményetek?

Az rendben van, hogy az parázna lesz, aki elbocsátottat vesz el, viszont, hogy a megtérés ebből egy újabb elbocsátás, azt nem gondolom. Vannak vétkek, amik már nem rendezhetőek, és szerintem ezek között a paráznaság is szerepel. Pl. az előző férj már nem veheti vissza az asszonyt, ha már a férje lett egy másik. (a törvényben van ez) Szerintem ez hasonló ahhoz, hogy valakit megölnek, a gyilkos már nem tudja rendezni a dolgot, nem tudja az élők közé visszaadni a megöltet, nem úgy mint a tolvaj, aki 4 annyit adhat. Ugyanezt mondja a Biblia a paráznaságra:

Péld. 6:32 "29. Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! 30. Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik; 31. És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja; 32. A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! 33. Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik."

Szia!

Izráelben a férfi a Mózesi törvény alapján általában válólevél kiadásával feljogosítva érezte magát a házasság önkényes felbontására, és az elbocsátott nőt szabadnak tartotta újabb házassági kapcsolat felvételére. Jézus nem kárhoztatja Mózest az emberi gyöngeség miatt adott engedményért, nem is hatálytalanítja ezt a törvényhelyet.

A házasság – Jézus szerint – a paráznaság miatt a valóságban akkor is felbomlik, ha semmilyen jogi intézkedés nem történik, de a két test eggyé lételének érvénye megváltoztathatatlanul fennáll. Így az a férfi, aki elbocsátja feleségét, házasságtörővé teszi az asszonyt, és aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.

Ezek közt a határok közt szabályozza a házasság kérdéseit az apostoli tanítás is az első korinthusi levél 7. fejezetében. Érdekes itt a 11. versben van egy közbeszúrás, ami kizárólag az asszonyok válásának tiltása után áll: ha elvált egy asszony, akkor maradjon "úgy", azaz magányosként, és ne menjen férjhez újra. De van még egy megoldás: béküljön meg férjével. Valószínűleg ez a megoldás tűnik Pál előtt a legjobbnak. Látjuk, hogy a korai egyház az élet minden területén kereste Jézus parancsainak érvényesítését, akkor is, ha már nem a zsidó, hanem a sokkal nyitottabb görög-római társadalom kereteiben élt.

Nehéz ezek alapján tanácsot adni...

Üdv. Péter

Kedves kérdező!

Semmiképpen nem szeretnék ítélkezni, és előre is bocsánat, ha rosszul gondolom. Nekem úgy tűnik, a házasságod nehézségei miatt látszik számodra elfogadhatónak az az értelmezés, hogy az elbocsátott asszonnyal való élésből ki kell jönni. Pedig az Isten szerinti gondolkodásban fontos, hogy még ha kárára esküszik is az ember, tartsa azt meg, ne változtasson (15. zsoltár). Ha a házasságra lépésetek után tértél meg, vagy ismertél rá erre az igazságra, akkor Isten elnézi a tudatlanságot, és semmiképpen nem megoldás az elválás. A szívbeli megbánás és a békességre igyekezés az, ami kedvessé teszi az ember minden dolgát Isten előtt.