Van-e létjogosultsága a kánonnak?

Vidiripi válasza egy nesze semmi, fogd meg jól.

Miért? Mert amikor Pál 2:Timóteus levelét írta nem létezett nemhogy az újszövetségi kánon, de még a jelenlegi zsidó kánon sem. Tehát nem kánonban gondolkodva írta, hanem az akkor közkézen forgó Szentírásokra utalt, de nem nevezte meg azt, hogy annak mi a része, mi nem. Annek meg bizony utána lehet járni, hogy ekkortájt miféle írásokat olvastak a zsidók és keresztények. Amibe pl. az ún. apokaliptikus irodalom is beletartozott. Vagyis, ez egy általános kijelentés minden Szentírásra, csakhogy ki határozza azt meg ma, hogy mi a Szentírás... bizonyára errõl van it szó igazán.

"Nem azért, mert nem Istentől vannak, hanem mert a Biblia lezárt, és mindent azon keresztül kell szemlélnünk."

Ki nyitotta meg és ki zárta le? Ilyesmirõl sehol nem ir a Biblia, arra nem hivatkozhatsz ennek a kijelentésnek a hitelesítésére. Ha arra nem, akkor mire? Met akármire, az már biblián kívüli hivatkozás, amit kánonon kívüli igazságként fogadsz el. Ha ez kánonon kívüli lehet, akkor mi más lehet még az? Ráadásul ellentmond Krisztus szavainak, aki így szólt:

János 5:37-40 37 De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, 38 és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. 39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

A Bibliát sokan sok féleképpen értelmezik. Holott Krisztus ezt mondta: Az igazság szelleme elvezet minden igazságra (1Jn. 16:13). A Biblia csak egy igazságot képvisel, azt, ami az igazság szelleme megmutat. Vagyis a sok értelmezés közül csak egy lehet igaz. A Biblia legfeljebb alátámasztja azokat, azzal lehet érvelni, tanítani. A Biblia igaz, de nincs meg benne minden igazság.

"Figyelmeztetek mindenkit, aki ennek a könyvnek a próféciáit hallgatja: ha hozzátesz valamit ezekhez, akkor Isten elküldi rá azokat a csapásokat, amik le vannak írva ebben a könyvben. Ha pedig valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek a szavaiból, annak részét Isten is elveszi az Élet Fájáról és a Szent Városból, és mindabból, amik le vannak írva ebben a könyvben." (Jel. 22:18-19. Egyszerű fordítás)

Ez csak és kizárólag a Jelenések könyvének tartalmára vonatkozik. Hogyan is vonatkozhatna annak a kánonnak az egészére, amelyik csak 300 évvel késõbb zárult le? Akkor sem egyformán, mert más a katolikus, a keleti ortodox, a szír, az örmény, a kopt és az etióp kanon. Melyik vett el, melyik adott hozzá? Melyik hagyomány a hiteles? Csak azért, mert mi egy adott terület kultúrkörében nõttünk fel, automatikusan az a tuti?

Fõként a katolikus egyház viselt dolgainak fényében? És mi van Lutherrel, aki az egész Jelenések könyvét ki akarta dobni (néhány más könyvvel egyetemben)? Nem rajta múlott, hogy megmardjon. Vajon reá érvényes e a kijelentés?

Vidiripi

antenor! Melyik válaszom?

Vidiripi

Az 1. számúra, mert az idézettel azt kívántad alátámasztani, amit azzal lehetetlen. S a 4. számúra is, amennyiben az ottani kijelentésed szintén a 2Tim. 3-16 verssel kívánod alátámasztani.

Vidiripi

Kérdező!

Jelenések 20:12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.

Amikor eljön az új ég és az új föld majd akkor lesznek új kijelentések is.

Ezt írtam egy korábbi hozzászólásnál. Lesznek még írások. De a Jelenések arra utal hogy az már csak Jézus 2. eljövetele után lesz.

Kedves kérdezõ!

Az itt hozzászólók eddig valóban nem tudták megmagyarázni, hogy mire alapozzák a zárt kánonba vetett meggyõzõdésüket, hát megteszem én helyettük:

A nyugati világban vagy kultúrkörben az a hagyomány vált elfogadott ortodixiává, amit a különbözõ vetélkedõ frakciók közötti viszályokból gyõzedelmesen kikerült felekezet képviselt. Ez alatt pedig mint tudjuk, a római katolikus egyházat kell érteni.

A katolikusok egyszerûen a saját hatalmukra hivatkoznak, amikor a különbözõ tanácsok, illetve zsinatok határozataiból, a korai egyházatyák alaposan megválogatott kijelentéseibõl és a pápai deklarációkból kitevõdõ ún. szent hagyományokat egyenlõ szinten kezelik a Szentírással. Így egyházuk két alapja a Szentírás és a szent hagyomány, vagyis, a Biblia mellett a maguk tekintélyére is hivatkoznak. Ez valóban frappáns, hiszen amiben nem hivatkozhatnak a Szentírásra vagy amiben a Szentírás nem nyújt határozott (vagy kielégítõ) választ, akkor az egyházi hagyományok válnak döntõvé. És ezt el lehet fogadni, vagy el lehet vetni, de náluk ez így van. Természetesen ennek velejárójaként a katolikus egyház tagjainak alá kell vetniük magukat olyan hagyományoknak is, amelyek nemhogy nem biblikusak, de gyakran ellent is mondanak Isten szavának. Noha ez pontosan olyan farizeizmus amit Krisztus szigorúan megítélt (vö. Mt. 15:6; Mk. 7:13). Vagyis, amit nem lehet alátámasztani a Szentírásból, azt a katolikus hagyományokkal hitelesítik. Náluk ezzel meg is van oldva a kérdés.

A protestanizmus viszont már nem rendelkezik hasonlóan frappáns és kézenfekvõ válaszokkal a felmerülõ problémára. A protestánsok felismerték azt, hogy a katolikus egyházban a szent hagyományokra hivatkozva a szentírásnak ellentmondó gyakorlatok bevezetésére is sor került és ezt a reformátorok a sola scriptura irányelvvel próbáltak orvosolni.

Csakhogy magában a Bibliában nem találhatunk utalást arra, hogy mi teszi ki a kánont, ahogy a Bibliában nincs olyan határozott kijelentés sem, hogy Isten nem inspirál többé írásokat. És mivel a Szentírás ebben a témakörben néma, nincsenek idevonatkozó utasítások, nem lehet arra hivatkozni a kánon tartalmát illetõen, s ebbõl fakadóan arra sem, hogy az ihletett írások kánonja végérvényesen le lett zárva. Vagyis, az "egyedül a Szentírás" elvét valló protestánsoknak mégiscsak más módon kell hitelesíteni az általuk használt kánont, brutálisan megszegve ezzel a saját maguk által levetett irányelvüket!

A protestáns érvek hiányosságain nem is lehet igazán csodálkozni, hiszen az egy dolog, hogy a Szentírásból nem lehet alátámasztani a zárt kanon elgondolást, de a Szentírás még magának egy kánonnak a létrehozását sem tette lehetõvé! A kanonizálók ugyais nem éltek, hiszen nem is élhettek a sola scriptura elvével, mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges, hivatalos scriptura-va. Mi marad hátra?

Elismerni Róma tekintélyét. És ezt teszik, amikor felvállalják a katolikus egyházat mint jogelõdöt (amit tulajonképpen õk csak reformálni akartak). Vagyis kritikus esetekben elfogadják a katolikus szent hagyományt, felrúgva a sola scriptura mítoszát.