Isten angyala hazudhat?

Kedves utolsó,

nem kell ezt ennyire kitekerni. Jól ismerem Csia könyveit, magyarázatait, jó pár éve használom.

Az igazság minden esetben a valóságra épül. Az igazságosság is, de több attól. Vagy tudsz olyan esetet, amelyik igazságos, de nincs köze a valósághoz?

Tehát, aki valótlanságot állít, hazudik. Más kérdés, hogy bizonyos esetekben, kikerülve a felesleges vérontást és ellenállást, nem mondták el Isten emberei a (teljes) igazságot. Ettől még nem lett hazuggá, mert a szándéka és célja alapvetően jó volt. Tehát nem manipulálni akart ezzel, csak nem akart bajt okozni.

Pl. Sámuel, mikor királlyá kente Dávidot.

Zimányi Józsi bácsi, aki, mikor felhívták a főnökét, aki részeg volt, nem mondta, hogy most nincs ott, csak annyit "most nem tudom telefonálni".

"Más kérdés, hogy bizonyos esetekben, kikerülve a felesleges vérontást és ellenállást, nem mondták el Isten emberei a (teljes) igazságot. "

Ráháb esete nem ennek a példája. Ugyanis nem az történt, hogy nem mondta el a teljes igazságot a kémekről, hanem a kémeket keresőknek nem az igazat mondta, azt mondta elmentek, amikor ő elbújtatta őket a tetőn. Pontosan: hazudott.

Józs. 2:3. Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. 4. Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak. 5. És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket. 6. Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

Ennek ellenére ez a tette (hogy elbújtatta a kémeket, és hogy ez által megmenekült) a hit cselekedetei között sorolja az Írás:

Zsid. 11.31. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.