Isten angyala hazudhat?

Szia!

Tóbiás könyve, amiből idéztél eredetileg pszeudoepigráf irat, a Katolikus Egyház az ellenreformáció idején nyilvánította kanonikussá, azonban azt is tudnod kell, hogy a héber kánonban nem szerepel.

Lehetséges... Ez arra mutat, hogy az angyalok sem tökéletesek az Isteni természetben:

Jób 4,18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát.

Vagy... ami eszembe jutott:

Az kérdés, hogy bűn-e a hazugság önmagában, vagy van olyan, hogy valaminek a leplezése miatt nem az..., akkor éppen jó-cselekedet is lehet....

Tegyük fel a követezőt. A náci Németországban élek, és zsidókat bújtatok. Bekopogtat egy SS tiszt, és megkérdezi, hogy láttam-e zsidókat.

Melyik a bűn? Ha igazat mondom, hogy a lakásomban bújtatok 10-et és emiatt, mind a tíz igazságtalanul megy a koncentrációs táborba, vagy az a bűn, ha hazudok és emiatt életet mentettem.

Erre van Bibliai példa is, amikor Ráháb bújtatta a kémeket... Kérdés, hogy bűnt követett-e el, vagy nem. Mert a Zsid. levél a hit cselekedetei közé sorolta ezt. Ha bűn lett volna, vajon ezt mondta volna?

A tízparancsolat ráadásul nem a hazugságot, hanem a hamis tanúzást tiltja. A hamis tanúzás az, ha nyilvánosság előtt kiállok valaki ellen és a hazugság következtében valakit igazságtalanul elítélnek. Itt is a hazugság csak azért bűnt, mert az igazságtalanságot szolgálja. Persze ezzel nem akarok semmiféle hazugságot feloldani, vagy ilyesmi, csak elgondolkodtam így a kérdéseden.

Kicsit visszatérve a hazugságra, amin még elgondolkodtam.

Van ilyesmi is a Bibliában:

Zsid 13,2 A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.

Ha tudtukon kívül, akkor - véleményem szerint - az angyalnak az a parancsa Istentől, hogy leplezze a küldetését. Ha lepleznie kell, akkor Isten parancsainak megszegése lenne az, ha felfedi magát (mondjuk egy keresztkérdésre, hogy kifiaborja vagy?), és ez esetben az lenne a bűn, a törvényszegés.

Ez is kicsit hasonló eset:

Kir.22.20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

21. Akkor előjőve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

22. És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.

23. Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

A bűnt én úgy határoznám meg, hogy Isten akaratának, parancsainak áthágása (Ádáméknál is ez volt). Ez talán magyarázatot ad arra, hogy hogy lehet az, hogy angyal öl. Mert az a dolga, ugyanis Istené a bosszúállás és a megfizetés, és az angyal csak ezt a büntetést viszi végbe, parancsra. Olyan mint a katona, amely teszi a dolgát, amivel megbízták. Ugyanez az eset Sodoma és Gomora esetében is.

Természetesen nem hazudhat. A Tóbiás könyvét pl. ezért is nem fogadják el hitelesnek a protestánsok.

Az említett ige Jóbból pedig nem erre vonatkozik. Hiszen Sátán is Isten angyala volt. De ma már nem az. Éppen amiatt, amit tett. Ő ma Hazugság Atyja.

Tehát az angyal, aki hazudott, már nem Isten angyala többé.

"De ez amit írsz azt jelentené hogy a cél szentesíti az eszközt, nem? Szerintem minden hazugság amikor az ember nem az igazat mondja. Az igazság Istentől származik, a hazugság pedig a hazugság atyjától, a sátántól aki az első hazugságot elkövette amikor hazudott Ádámnak és Évának a tudás fájával kapcsolatban." - Értelek, ezen én is filóztam már, csak ugye alapvetően semmilyen tett, viszonyulás nem áll önmagában (nem önmagában jó vagy rossz, hanem az Isten a viszonyítási pont), hanem valamilyen alá van rendelve. Sátán esetében az Isten elleni lázadást szolgáltja az, hogy valótlanságot mondott. De vajon minden esetben a "valótlanság" Isten elleni lázadást szolgálja? Miért ne lehetne olyan, hogy a valótlanság is Isten akaratába illik, azaz tulajdonképpen az igazságosságot mellett áll. Ha nem így lenne akkor Ráháb cselekedete nem a hit cselekedte lenne, hanem vétek. Márpedig a biblia egységes, nem lehet ellentmondás benne, legalábbis úgy vélem.

Érdekes, amúgy a fogalmakat tisztázni, pl. van itt ez a Csia Lajos fogalmai a Római levél kapcsán. Itt megkülönbözteti az valótlanság/igazság és a igazságtalanság/hamisság fogalmait.

"Az igazság és igazságosság összezavarása igen sok értelemzavart szült. IGAZSÁG alatt Isten szavát, Isten kijelentését értjük. A levélben nyolcszor fordul elő (Róm. 1,18.25; 2,2.8.20; 3,8; 9,1; 15,8). Az igazság valóság; ellentéte: a HAZUGSÁG, valótlanság (Róm. 1,25). Az IGAZSÁGOSSÁG fordítás sem tökéletes azonban, mert ebben a fogalomban még igazlelkűség, jogosság és méltányosság is van. Ellentéte: az IGAZSÁGTALANSÁG még hamissággal, jogtalansággal és méltánytalansággal is fordítható. Az „igazság” annyit árul el, hogy valami megvan-e valósággal, megfelel-e annak, ami a valóságban van. Az „igazságosság” azt fejezi ki, hogy valaki megfelel-e a teremtésben levő isteni rendnek és törvényszerűségnek, melyet még a pogány népek gondolkodói is oly világosan láttak, hogy ezt a rendet bölcselkedésük alapjává tették (diké, karma, taó). Az isteni rend áthágása a BŰN. A bűn büntetése igazságos, vagyis az isteni rendnek megfelelő; a bűnös a büntetéssel azt kapja meg, ami neki jár; ami méltányos."

Csak a tobább-gondolkodás kedvéért tettem be:

[link]

Ez a mondat talán amit kiemelnék (egy kis zárójeles betoldással):

Az "igazság" annyit árul el, hogy valami megvan-e valósággal, megfelel-e annak, ami a valóságban van. Az "igazságosság" (ellenben) azt fejezi ki, hogy valaki megfelel-e a teremtésben levő isteni rendnek és törvényszerűségnek, melyet még a pogány népek gondolkodói is oly világosan láttak, hogy ezt a rendet bölcselkedésük alapjává tették (diké, karma, taó). Az isteni rend áthágása a BŰN.

Szerintem, minden csak szerintem:

Az igazság és ellentéte a valótlanság(=hazugság) csak annyit mond, hogy valami megfelel-e a valóságnak, megvan-e a valóságban. pl. ha azt mondom hogy a Holdról netezek, akkor valótlanságot, hazugságot mondtam, de ez még semmit nem mond arról, hogy, amit mondtam az az igazságosságot, vagy az igazságtalanságot(hamisságot) szolgálta-e, azaz, hogy megfelel-e az isteni rendnek, ami Isten akaratának mondanék, vagy Isten jóságának, tökéletességének. Ha megfelelt, akkor nem követtem el bűnt, ha igen, akkor igen.