Mi a külömbség és mi egyezik a Buddhizmus és a Hinduizmus között?

Ez most lehet hogy ridegen hathat, de ha belegondolsz gy idősnek is ugyan ezek a problémái a két személy esete között csak az egy életben eltöltött idő a különbség. Felvethetjük erre, hogy de az idős személy "teljes" életet élhetett. ez teljesen igaz is. Azonban ha a nézőpontunkat úgy helyezzük, hogy figyelembe vesszük az ismétlődő születés és halál folytonosságát egy új perspektívát kaphatunk. Minden szenvedést azonos értékű helytelen cselekedet előz meg. Nincs, nem történhet érdemtelen visszahatás. Akit mi csecsemőnék látunk az sokkal tovább élt előző életünkben mint mi. tehát mi hamarabb haltunk, így korábban is születtünk. Ez ilyen. Az életünk tele van hibákkal nem átgondolt lépésekkel, nem tudatos tettekkel, tudatlansággal. Amíg azon munkálkodunk hogy kielégítsük az élvezni vágyásunkat hibát, hibára halmozunk szivünket megfertőzi a mohóság és a harag. Ezeknek a hibáknak lesz egy eredménye. ha nem kapjuk meg ebben megkapjuk az eredményét a következő testünkben.

Én nem tudom megmondani és szerintem senki sem hogy ki mit miért kap. Szerintem nem is érdemes ezzel foglalkozni mert átláthatatlan, jelenlegi szubjektív gondolkodásunkkal és meglátásainkkal nem érthetjük meg a világ folyásának hogyanjait. kell vele foglalkozni, de nem szabad életcélnak tekinteni.

Nos, láthatod, hogy minden teológiai irányzatnak megvannak a maga búcsúztató szokásai. Nagyon sok az eltérés mégis a kiinduló elv mindegyiknél az hogy az elhunyt tudatosságát megnyugvásra, továbblépésre bírják. Az elhunyt a ragaszkodásai miatt nem tud elszakadni a múltjától, ezért valamennyi ideig maradhat. Sok élménybeszámoló van miszerint a távolban elhunyt "hazamegy" elköszönni. Ezek mérhetetlen dolgok mégis tények. Az hogy konkrétan mi történik az még az azonos teológiát vallók között is eltér nem is beszélve akkor a más tanok tételeiről. Ahogyan a kereszténységnél látjuk a feloszlást (katolikus, református, mormon stb.) ugyanez megvan a más vallásoknál is. De leszűrhetjük hogy mindegyik beszél egy részről az emberben ami kilép a testből, megítéltetik és azalapján továbblép egy másik valóságba.

Ezt most egy független nézőpontból próbáltam leírni. megmondom őszintén én magam a Krisna-tudat teológiája mellett voksolok. Nem mondhatom magam krisnásnak egyszerűen csak nagyon sokat segítenek a könyveik. A buddhizmus nekem száraz és ráadásul egy nem személyes megvalósítást ad a mindenségről. én hiszem hogy van egy isten aki mindenek felett áll és nem fogadom el a minden egy tehát én vagyok isten elveket sem. egy személyiség vagyok voltam és leszek is mindörökké ha visszajutok isten közelébe ott is egy személy leszek saját tulajdonságokkal. ezenkívűl a gyakorló buddhisták rengeteget spekulálnak holott szubjektív a rálátásuk ez pedig egyfajta bábeli zűrzavart kelt mind egy beszélgetésben mind a megérthetőségben. Ahogyan a gyerekek viselkedéséből következtetni lehet a szülők neveléséről ugyanúgy a vallásgyakorlókról is következtethetünk a vallást oktatókról. A keresztényeket én büszkének látom, mindazonáltal földhözragadtnak találom őket. A szentírásuk is csak a földieknek szól, míg a hindu Bhagavad gita, Bhagavata purana pedig egy mindent felölelő szentiratok embereknek, istenségeknek, angyaloknak és minden teremtett lénynek és lényről a benső és a külső világgal egyaránt foglalkozva. Nem csak annyi hogy isten hat nap alatt megteremtette a világot hanem rendesen ki is van fejtve. Más vallást sajnos nem volt alkalmam behatóbban tanulmányozni. egyébként én minden vallást elfogadok, tisztelek, becsülök, megvan a létjogosulságuk.