16 éves fiú vagyok, szüleim Jehova Tanúik, egyátalán nem élvezem. Minek kell akkor erőltetni?

Hosszú szövegfal jön és lelkizés...

Nagyon unom az egész megjátszósdit, mivel apám vén(a gyüléseken vezető/pásztor féle) így az is számít hogy ÉN hogy viselkedek, mert aszerint itélik meg hogy milyen munkát végez mint szülő. Nevetséges. Ezért, nagyon semmi élőt nem tehetek. Elegem van a heti kettő 2 órás gyülésből, ahol aztán utána lehet egy kicsit beszélgetni, de VIGYÁZZ! ha vannak barátaid és azokkal beszélsz akkor klikkesedsz, ha mindenkivel beszélsz álszent vagy, ha nem beszélsz akkor odaül melléd egy 500 éves fószer és elkezd faggatni. Persze, azért hogy én lássam milyen rendes is ő, és hogy gondolom rám. A nagy szart. Érdekes, akkor a véneknek miért nincs erre sose ideje? Csak a törekvő kisegítőszolgáknak (vén elötti állapot, ha szarkasztikus akarok lenni: "csicska"), hogy aztán mindenki lássa hogy mennyire érettek. Elegem van abból, hogy nem lehetnek normális világi barátaim ( világaiknak hivják valláson belül, világi= mindenki aki nem tanú) mert "eltérítenek a hittől". Konditerembe járok haverokkal(nem tanúk), és mikor hazaérek rendre jönnek az ehhez hasonló kérdések: Hol voltál?? A kondizás biztos nem tart eddig! Hol voltál MÉG a konditermen kivül? Aztán jön a díszhiszti, ami persze megse fordulna a fejükben ha egy másik tanuval járnék, MEGSE fordulna. Elegem van ebből a kicsúcsositott gondolkodásbol, hogy mindenki rosz csak a tanúk nem.( ugy magyarázzák hogy lehet hogy az életben igyekszik jol tenni egy világi, de mivel nincs megkeresztelkedve akkor biztos nem törekszik a teljes tökéletesség elérése)Mindez nagyon szép, kár hogy ez a vallás tele van valójában megkeseredett, magányos emberekkel, omladozó, boldogtalan házasságokkal(akik nem léphetnek ki mert teljesen elszerparálják őket mindenkitől akit ismernek = kiközösítik), igen én tudom, apám vén és hallom mik vannak. Persze nekem is vannak barátaim a gyülekezetbe, és van pár velem egykorú egyén, aki nevetségesen visszásan gondolkodik, és bár magának az istenér tse vallaná ba magának, valójában azért törekedik kiváltásgokra(vén, kisegítőszolga), hogy kiélje a kisebbségi érzését, vagy hogy finomabban foglamazzak "valahol legalább legyen valaki". Elegem van abből, amit egyfolytában mondogatnak(nekem nem mert a szülei nem tudják hogy nem tervezek megkeresztelkedni[belépni a vallásba]), hogy amig mi pénzelünk addig úgy kell élj ahogy mi mondjuk. HOL van ebben az az egekig magasztalt, keresztény szeretet? HOL van abban az elrendézsben, hogy ha a gyereke világi lesz, akkor minél hamarabb elküldik otthonrol? HOL van a kiközösítésben az a nagy jehova tanúi szeretet? És elmondjam mi a legjobb? Hogy bemesélik maguknak hogy ezt is szeretetből teszik! Hogy azzal, hogy kitaszítják abbol a körből, amibe idáig belekényszerítették, azzal hogy nem beszélhet azokkal akikkel világéletében együtt volt (szüleik révén), majd rájön hogy igy mennyire egyedül van, majd megbánja bűneit és visszatér-hogy mindezzel a szeretetet szolgáják. És bár "szegény szülöknek a szivük szakad, szeretetből elküldik otthonrol, az egész ismertsége még csak KÖSZÖNNI se fog neki, DE mindezt a szeretet vezéreli". Hát köszönöm az ilyen szeretetet. Elegem van abból hogy az ember után nyomoznak, és a lehető legpofátlanabb mértékekik a magánéletébe nyúlnak. A legviccesebb, hogy a facebookon se tehetsz semmit, mert vannak egyes "testvérek" akik azzal töltik az idejüket hogy felkutatják az olyan emereket akik "kihívó" fotót töltöttek fel, majd jelzik ezt a szülőknek/véneknek". Mégjobb, hogy a kiadványokban csodálatos példának van beaállítva, hogy egy 18 éves társaság ne járjon moziba, vagy ha mégis "A Puma a Szavannán" című, gyönyörű természeti filmet megnézheti, az esetleges Harry Potterel szemben( aminek erősen jó jellemre való formáló hatása van, csak ha már vannak benne varázslók spiritizmus néven a legfőbb bűnökig húzzák le őket) vagy az Alkonyatot( ami egy gyönyörű szerelmi regény, két elveszett ember egymásra találását irja le, s mégis, lehúzzák mert vámpírok vannak benne, BÁR mondanivalójában kb az Énekek Énekéhez hasonló[IGEN, mert az a hűségről és a társ érettségéről szól], és aki kicsit is nyilt az uj dolgokra az megtalálja ezt a modern filmekben is). És ahogy elnézem régebben nem volt sok barátom a vallásban, mert télnyleg eléggé béna és visszahúzódó voltam, mégis az iskolában voltak akik elfogadtak és nem tanúk voltak, a gyülekezetekben viszont egyedül ültem kb 3 éven át, vagy anyám mellett állva idős testvérnők buzdító tapasztalatit halgathattam. Olyan nincs, hogyha isten szelleme működik valahol, az ne legyen kihatással a fitalalokra és ne legyen bennük empátia, PEDIG nem volt. Még ki is néztek(kb 10-14 évesen, akkor a korombeliek nem voltak megkereszteltek, de attól még a gyülekezetben működnie kellete a szellemnek NEM?). Mindeközben az iskolában(világban) tényleg jó, és befogadó emberekkel találkoztam, és jól is éreztem magam. Ma se vagyok az a sok baráttal körül vett egyénis, sajnos, köszönhetően az egész vallálsos cuccnak, de mostmár van pár barátom a gyülekezetben (persze ők sem megkereszteltek, csak tanú gyerekek), így nem bámulok mint a sült hal a végén. Persze a legjobb hogy nem lehet barátnőzni, csak ha már házaságra megyek, ilyen szemlélet után nem is csodálkozom hogy televannak a tanúk csupa boldogtalan házaspárokkal, mivel a kedves gyülekezet a végletekig korlátozza a fiatalok nemi, de még SZERELMI életét is, amit rettentő pofátlanságnak tartok...

Huh de hosszú lett..Bocsesz, csak felidegeltem magam megint.

ps.: egyszer már volt hogy ilyet irtem egy forumra, és egy tanu azt válaszolta hogy: "még nagyon fital vagy nem értheted." JA JÓ. szóval ha valaki ilyesmit akarna irni az legyenszives máshol játszani az érett felnőttet, mert ahogy nézem szervezeten belül is olyan infantilis vének vannak, hogy csak..na.