Isten miért nem az ember nézi?

"Mennyivel jobb egy hívő, aki gonosz, de meggyónja, mint egy ateista, aki viszont példaértékű életet él?"

Nem jobb. Veled értek egyet. És szerintem Isten is. (Ha vehetem magamnak a bátorságot, hogy ilyet mondjak)...

A hit ajándék Istentől, mint a képesség a matekhoz vagy a türelmesség vagy a tájékozódási képesség.

Az számít, hogyan döntesz. Mindenkinek ad egy lehetőséget a megtérésre valamilyen formában.

És Jézus megmondta, hogy a végítéleten mit fog tőlünk kérdezni az Úr: Szeretted-e Istenedet? Szeretted-e embertársaidat?

Ez a legfontosabb parancs.

Nem pedig azt kérdi majd, hogy hittél-e, hányszor voltál Szentmisén, vagy mennyit imádkoztál. Ne értsd félre, az utóbbiak is fontosak, de ezek inkább eszközei az Isten iráni szeretetnek.

Szia!

A hit is tettekben nyilvánul meg. Amikor Jézus az ítéletről beszélt mindig a tettek alapján történő ítéletet mutatta be:

"Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.

És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre."

Egy másik helyen:

"Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására."

A hit a jó cselekvéséhez kell.

Üdv. Péter

Senki sincs "védve". Egy pap is juthat kárhozatra, de egy hitetlen is kerülhet a Mennyek Országába.

A szívben lévő dolgok számítanak csak, nem a külsőségek.

Elképzelhető, hogy Te ismersz olyan hívőt, aki így gondolkozik, de az nem azt jelenti, hogy minden keresztény.

"Isten miért nem az embert nézi?"

De igen, az embert nézi.

"Mennyivel jobb egy hívő, aki gonosz, de meggyónja, mint egy ateista, aki viszont példaértékű életet él?"

Semmivel. az ilyen ember nem is fog a Teremtője mellé kerülni.

A kérdés egyébként több sebből vérzik.

1. A gonosz hívő, aki kifelé jónak látszik, csak az embereket téveszti meg. Istent nem. Ezért nem a tetteket nézni Isten, hanem a szívet.

2. Hiába gyón meg, az nem jelent feloldozást. Csak néhány egyházban. Máshol nem. De ez már egy másik kérdés.

3. Példaértékű ateista? Ez megint megér néhány új kérdés kiírását. Mostanában volt is pár ehhez hasonló. Mi alapján döntöd el valakiről, hogy példaértékű életet él? Emberi szabályok, törvények alapján? És ha azok változnak?

Én is egyetértek.

Halottam egy előadást egyszer egy paptól aki istent egy szóval jellemezte: a VAN. (ez nem teljesen azonos jelentésű azzal, hogy van isten, vagy nincs) Halmazokkal ábrázolta és a szép, a jó és igaz szavak kerültek mellé. Nem személyesítette meg.

Ezzel szemben sok keresztény egy fura társasjátékba hisz, ami ítéletről, bűnről, kárhozatról szól. Ebből következik, hogy egy idő után ezek a felekezetek tagjai úgy gondolják, hogy csak ők üdvözülhetnek, mindenki más bűnös. Fene a gusztusukat:))