Az 'Úrnak', vagy a 'jóistennek' van-e rendes neve?

"A háromságot támogató emberke"

A Szentháromságot tagadó némberke idéz mindenféle jehovista propagandát, csak éppen a Szentirást, Isten szavát hagyja figyelmen kivül, monomániás csökönyösséggel.

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

Isten Lelke= Szentlélek

A legnehezebb dolog a Szentháromsággal kapcsolatos keresztény elképzelésben az, hogy nem lehet pontosan elmagyarázni. A Szentháromságot egy emberi lény képtelen teljesen megérteni, pláne megmagyarázni. Isten végtelenszer hatalmasabb nálunk, ezért nem várhatjuk el, hogy teljesen meg fogjuk érteni Őt. A Biblia azt tanítja, hogy az Atya Isten, hogy Jézus is Isten és hogy a Szentlélek is Isten. Azt is tanítja, hogy csak egy Isten van. Megérthetünk néhány dolgot a Szentháromság különböző személyei közötti kapcsolatról, de az egész felfoghatatlan emberi elmével. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egész nem igaz, vagy nem a Biblián alapul.

. A Szentháromság 1 Isten aki 3 személyből áll.

Az Ézsaiás 48:16 és 61:1-ben a Fiú beszél, miközben az Atyára és a Szentlélekre utal.

Máté 3:16-17 leírja Jézus bemerítésének eseményét. Itt látható, hogy Isten, mint Szentlélek leszáll Istenre, mint Fiúra, miközben Isten, mint Atya kifejezi örömét a Fiúban. A Máté 28:19 és a 2 Korinthus 13:14 is példái a Szentháromság 3 különböző személyének.

Namost, az első kettő részét a történetnek, vagyis Isten és Jézus személyét nem nehéz azonosítani. EGY Isten van, Jehova, vagy Jahve, akit Jézus Krisztus az elsőszülött fia is imádott! Hangsúlyozom: IMÁDATOT MUTATOTT BE NEKI! Vagyis arra buzdította a követőit, hogy ebben is őt kövessék. Nyilván nem önmagát imádta, vagy nem önmaga egy részéhez imádkozott, már csak a példa kedvéért sem, hiszen a követőinek az Ő példáját kellett követniük. Gondolom nekik sem önmagukhoz kellett imádkozniuk.

A szent szellem kiléte az igazi kérdés, vajon ez is Isten, ahogy írod?

Ott kezdődik, hogy nem nevezhetjük 'szent lélek'-nek, mert a 'lélek' szó a bibliában teljesen mást jelent. És az eredetiben is a "ruah" és a görög "pneuma" szavakkal írják le Isten szellemét. Nem mindegy már csak a halhatatlan lélek teóriája miatt sem.

Az a szó, amit a Biblia első verséből idéztél a Bibliában a következőkre vonatkozhat:

1. a szélre, 2. a földi teremtmények tevékeny életerejére, 3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen, 4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre, 5. szellemszemélyekre és 6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre.

Tehát ez a héber ruah, vagy a görög pneuma, mit gyakran 'szellem'-nek fordítanak.

A szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·ra′klé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A szent szellem helyes meghatározásának bele kell illenie a szent szellemre vonatkozó összes írásszövegbe. Ebből a szempontból a logikus következtetés az, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje. Nem személy, hanem hatékony erő, amelyet Isten áraszt ki magából szent akaratának végrehajtásához (Zsolt 104:30; Csel 4:31; 2Pét 1:21).

Vagyis semmilyen konkrét utalás nincs a bibliában arra, hogy a szent szellem a háromság egy tagja lenne, 'egy Isten' a háromból, csak belemagyarázás létezik. Minden erre vonatkozó Bibliavers tökéletesen értelmezhető Isten tevékeny ereje-ként, amikor a szent szellem-ről van szó.

Igazából csakis eképpen értelmezhető, hiszen ha istenségnek állítjuk be, akkor sok más Bibliaversel kerülünk szembe.

Másrészt pedig az 'Isteni többes' esete is jó bizonyíték arra, hogy a háromság fogalma nem illik a képbe. Az nem érv az erről szóló írásom ellen, hogy újra bemásolod azt az infót, ami nyilvánvalóan nem pontos.

Jézus a keresztény tanítás szerint a Szentháromság egyik személye, Isten fia, és az emberiség Megváltója, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt

A név jelentése „az Úr a Megváltó” vagy szó szerint: „Jahve megvált”

Az Újszövetség és az arra épülő hagyományok alapján a keresztények azon a hiten vannak, hogy Jézus az Ószövetségben megjövendölt és várt Messiás (görögül Krisztosz), az Isten Fia. Lényegileg egyenlő Istennel, azonban személyében nem egyenlő az Atyával, hanem az Atya Fia, aki elküldte az emberiségnek a Szentlelket. A keresztény felfogás szerint Jézus azért lett emberré, hogy halála és feltámadása által a benne hívők örök életet nyerjenek (János 3:16).

Az Újszövetség néhány helyen Jézust „az Isten Fiának” hívja.

A keresztények egyetemesen Isten tényleges fiának, az Isten egyszülött fiának (Ján3:16), az Atyával egynek tekintik Jézust.

Ilyen módon ez a kifejezés egyértelműen Istenre utal.

Tehát kinek mondta magát Jézus? Minek mondja őt a Biblia? Először is nézzük meg Jézus szavait a János 10:30-ban: “Én és az Atya egy vagyunk.” Elsőre ez nem úgy tűnik, mint annak kijelentése, hogy ő Isten. Viszont figyeljük meg a zsidók reakcióját az állítására: “Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.” (János 10:33). A zsidók megértették, hogy Jézus Istennek mondta magát. A következő versekben Jézus nem javítja ki a zsidókat, nem mondja, hogy “Nem teszem magam Istenné.” Ebből is látszik, hogy Jézus valóban Istennek mondta magát, amikor azt állította, hogy “Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30). Van még egy példa a János 8:58-ban, itt Jézus azt mondta a zsidóknak: “Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” Ezt hallva a zsidók köveket ismét ragadtak, hogy megkövezzék Jézust (János 8:59). Jézus kijelenti az azonosságát mint “én vagyok”, ez egy direkt utalás volt Istennek az Ószövetségben használt nevére (2Mózes 3:14). Miért akarták volna a zsidók újra megkövezni Jézust, ha nem mondott volna valami istenkáromlót, konkrétan azt, hogy ő Isten?

János 1:1 – “Isten volt az Ige.” János 1:14 – “Az Ige testté lett” Ez a két ige egyértelműen megmutatja, hogy Jézus az emberi testben megjelent Isten. Tamás, Jézus tanítványa azt mondta neki: “Én Uram, és én Istenem” (János 20:28). Jézus nem javította ki. Pál apostol úgy beszél róla, mint “a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus” (Titusz 2:13). Péter apostol hasonlóan beszél: “Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus” (2Péter 1:1). Isten, az Atya szintén tanúsítja Jézus teljes azonosságát: “hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.” Az ószövetségi próféciák Krisztusról szintén istenségét támasztják alá: “Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”

Miért olyan fontos kérdés Jézus azonossága? Miért számít, hogy Jézus Isten volt-e vagy sem? A legfontosabb ok, amiért Jézusnak valóban Istennek kellett lennie az, hogy ha Ő nem Isten, akkor a halála nem volt elégséges fizetség az egész világ bűneinek büntetésére (1 János 2:2). Egyedül Isten tudott csak kifizetni egy ilyen végtelen büntetést (Róma 5:8; 2Korinthus 5:21). Jézusnak Istennek kellett lennie, különben nem tudta volna kifizetni az adósságunkat. Jézusnak embernek kellett lennie, hogy meg tudjon halni. Az üdvösség egyedül Jézus Krisztusban való hit által elérhető! Jézus istensége az, amiért ő az egyetlen útja az üdvösségnek. Isteni volta miatt mondta: “„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)

Az egész történet így szól:

30 Én és az Atya egyek vagyunk.”

31 A zsidók megint köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. 32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától. Ezek közül melyik cselekedetért köveztek meg?” 33 A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg, hanem káromlásért, igen, azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”

34 Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’« 35 Ha »isteneknek« nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt — és az Írás nem tehető semmissé —, 36 akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: »Káromlást szólsz«, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok? 37 Ha nem teszem az Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem. 38 De ha teszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok, és tudatában legyetek annak, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.” 39 Ezért ismét megpróbálták megfogni őt, de kiment a kezük közül.

(János 10:30-39)

Tehát Jézus visszautalt azokra az ószövetségi írásokra, ahol embereket is "isteneknek" neveznek, de mégis azt mondja a vádlóinak, hogy Ő csak 'Isten fiának' nevezte magát! Akkor miről is beszélsz?!

A János 17:11-ben milyen "egységről" is beszél Jézus?

11 És én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrködj felettük a te nevedért, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is.

Hogyan kellet "egynek" lenniük az Atyjával? Úgy ahogy a tanitványaival is! Szándékban, egy akaratban, szellemben.

Vagyis nem a háromság részei voltak a tanítványai sem, az "EGYSÉG" a görög 'hen' szócska, szándékbeli egységet takar.

21 hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (János 17:21)

Ez így világos?

János 8:58

Az ÚRB szerint így hangzik: „Jézus így felelt nekik: »Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok [görögül: e·gó′ ei·mi′].«” (A B.—D., Káldi, Kár., Kat. és KNB is azt írja: „én vagyok.” Egyes angol fordítások még nagybetűvel is írják, hogy egy fajta címet sugalmazzanak vele. Így próbálják meg összekötni a 2Mózes 3:14 kifejezésével, ahol az ő fordításuk szerint Isten a „Vagyok” nevet adta önmagának.) Az ÚV azonban a János 8:58 második részét így adja vissza: „mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.” (Ugyanezt a gondolatot közvetíti a Czegl.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e·gó′ ei·mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni.

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei·mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e·gó′ ei·mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1582—3. o.

A 2Mózes 3:13, 14. versében a Károli fordítás szerint Mózes ezt kérdezi: „Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondjátok nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” Erről a szövegről a Mózes öt könyve és a Haftárák című könyvben (a héber szöveget a magyar fordítással és a kommentárral együtt kiadta dr. Hertz J. H., Budapest 1984. második kiadás) azt olvassuk, hogy ebben a kifejezésben „Vagyok, aki a Lét vagyok . . . a hangsúly az isteni létezés aktív kinyilatkoztatásán van.” [Kiemelés tőlünk.) E kifejezés Istenre címként vagy névként való alkalmazása azért találó, mert azzal, hogy Isten kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból, létezését akarta népe érdekében kinyilvánítani kivételes módon. Hertz azt mondja, hogy „a legtöbb mai magyarázó Rásit követi [egy középkori ismert francia bibliamagyarázót]: ’Leszek, aki leszek.’ ” Ez megegyezik az Új Világ fordítás visszaadásával, ahol ezt olvassuk: „ANNAK BIZONYULOK, AMINEK BIZONYULNOM KELL.”

A Károli fordítású Bibliában a János 8:58-ban Jézus önmagára alkalmazta az „én vagyok” kifejezést, mert ott ez áll: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Az itt használt kifejezés teljesen különbözik a 2Mózes 3:14-ben használt kifejezéstől. Jézus nem névként vagy címként használta ezt a kifejezést, hanem egyszerűen ember előtti létezésének bizonyítékaként. Az Új Világ fordítás szerint a János 8:58. versének pontosabb visszaadása ezért így hangzik: „Mielőtt Ábrahám létezett volna, én már voltam.”

Voltaképpen semmilyen szentírási alapja sincs annak az állításnak, hogy Jézus azonos lenne a Héber Szent Iratok Jehovájával. Még az előbb idézett tanároknak szóló kézikönyv is elismeri: „Krisztus Bethlehemben való megszületése előtti létezése önmagában nem bizonyíték arra, hogy ő Isten volt (Létezhetett ugyanis angyalként is).” Pontosan ezt tanítja a Biblia. Jézus ember előtti létezésekor „isten” vagy „isteni lény” volt, de nem az Isten, a mindenható Isten Jehova (János 1:1–3; 2Thessalonika 4:16).

Isten Szava A Szentirás

Mit mond?

“Én és az Atya egy vagyunk.” Elsőre ez nem úgy tűnik, mint annak kijelentése, hogy ő Isten. Viszont figyeljük meg a zsidók reakcióját az állítására: “Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.” (János 10:33). A zsidók megértették, hogy Jézus Istennek mondta magát. A következő versekben Jézus nem javítja ki a zsidókat, nem mondja, hogy “Nem teszem magam Istenné.” Ebből is látszik, hogy Jézus valóban Istennek mondta magát, amikor azt állította, hogy “Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30). Van még egy példa a János 8:58-ban, itt Jézus azt mondta a zsidóknak: “Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” Ezt hallva a zsidók köveket ismét ragadtak, hogy megkövezzék Jézust (János 8:59). Jézus kijelenti az azonosságát mint “én vagyok”, ez egy direkt utalás volt Istennek az Ószövetségben használt nevére (2Mózes 3:14). Miért akarták volna a zsidók újra megkövezni Jézust, ha nem mondott volna valami istenkáromlót, konkrétan azt, hogy ő Isten?

Nem elég világos?

A JÁNOS 1:1-ben az Ökumenikus fordítás így hangzik: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.” A háromságtan hívei azt állítják, hogy ez azt jelenti, hogy „az Ige” („a Szó”, ÚV.) (görögül: ho lo’gos), aki Jézus Krisztusként jött a földre, maga a Mindenható Isten volt.

Jegyezzük meg azonban, hogy itt is a szövegösszefüggés adja meg a kulcsát a szöveg helyes értelmének. Még az Ökumenikus fordítás is ezt mondja: „Az Ige („a Szó”, ÚV.) az Istennél volt.” (Kiemelés tőlünk). Az, aki egy másik személynél van, nem lehet azonos azzal a másik személlyel. Ezzel egyetértésben a jezsuita Joseph A. Fitzmyer kiadásában megjelent Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című kiadvány megjegyzi, hogy ha a János 1:1. versének a második felét úgy próbálnánk értelmezni, hogy a Szó „az” Isten volt, ez „ellentmondana az előző modatrésznek”, mely szerint a Szó az Istennél volt.

Figyeljük meg azt is, hogyan adják vissza más fordítások ezt a versrészletet:

1808: „és a szó egy isten volt”. The New Testament in an Improved Version, Upon the Basis of Archbishop Newcome’s New Translation: With a Corrected Text, London. (Az Újszövetség egy javított fordításban, Newcome érsek fordítása alapján: Javított szöveggel.)

1864: „és egy isten volt a szó”. The Emphatic Diaglott, hangsúlyos sorközi kétnyelvű szöveg, Benjamin Wilson műve.

1928: „és a Szó egy isteni lény volt”. La Bible du Centenaire, L’Evangile selon Jean (Centenáriumi Biblia, János evangélium), fordította Maurice Goguel.

1935: „és a Szó isteni volt”. The Bible—An American Translation (A Biblia — Egy amerikai fordítás), fordította J. M. P. Smith és E. J. Goodspeed.

1946: „és istenféle volt a Szó”. Das Neue Testament (Az Újszövetség), fordította Ludwig Thimme.

1950: „és egy isten volt a Szó”. New World Translation of the Christian Greek Scriptures (Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása).

1958: „és egy Isten volt a Szó”. The New Testament (Az Újszövetség), fordította James L. Tomanek.

1975: „és egy isten (vagy isteni fajta) volt a Szó”. Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), fordította Siegfried Schulz.

1978: „és istenszerű volt a Logosz”. Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), fordította Johannes Schneider.

A János 1:1-ben a görög the·os’ (isten) főnévnek kétféle előfordulása van. Az első a Mindenható Istenre utal, akinél volt a Szó („és a Szó [lo’gos] az Istennél volt [the·os’ egyik formája]”). Ezt az első the·os’-t a görögben a határozott névelő egyik formája a ton (az) szó előzi meg, amely egy megkülönböztetett azonosságra utal, ebben az esetben a Mindenható Istenre („és a Szó [az] Istennél volt”).

Másfelől, a második the·os’ szó előtt a János 1:1-ben nincs határozott névelő. Szó szerinti visszaadásban így olvasható: „és isten volt a Szó”. Amint láttuk, sok fordítás ezt a második the·os’-t (ami főnévi állítmányi kiegészítő) „isteninek”, „istenszerűnek” vagy „egy istennek” adja vissza. Milyen alapon?

A görög koiné nyelvben volt határozott névelő („az”), de hiányzott a határozatlan névelő („egy”). Ha tehát a főnévi állítmányi kiegészítőt nem előzi meg határozott névelő, akkor az a szövegösszefüggéstől függően lehet határozatlan értelmű.

A Journal of Biblical Literature (Bibliai irodalmi újság) című folyóirat azt mondja, hogy „az olyan kifejezések, amelyekben nem áll az ige előtt határozott névelős főnév [azaz, amelyek főnévi állítmány kiegészítők], elsősorban jelzői értelműek”. Ahogyan a Journal megjegyzi, ez azt jelzi, hogy a lo’gos hasonlíthat egy istenhez. A János 1:1-ről még elmondja: „Annyira nyilvánvaló itt a jelzői állítmány kiegészítői szerep, hogy a főnév [the·os’] nem tekinthető határozottnak.”

Így a János 1:1. verse kiemeli a Szó természetét, amely „isteni”, „istenszerű”, vagyis „egy isten” volt, de nem maga a Mindenható Isten. Ez összhangban van számos írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy Jézus, akinek a neve itt „a Szó”, Isten engedelmes és alárendelt Szócsöve volt, akit Feljebbvalója, a Mindenható Isten a földre küldött.

Egy sor olyan bibliavers létezik, ahol majdnem minden más nyelvű fordító következetesen beszúrja az „egy” határozatlan névelőt, amikor hasonló szerkezetű görög mondatokat fordít. Például, a Márk 6:49-ben, amikor a tanítványok látták Jézust a vízen járni, a King James fordítás ezt mondja: „Úgy vélték, ez egy kísértet” (vagy „egy szellem”). A görög koinében nem áll a „kisértet” (szellem) szó előtt az „egy” határozatlan névelő. De majdnem minden fordító más nyelveken beszúrja az „egy” szót, hogy a fordítás megfeleljen a szövegösszefüggésnek. Ugyanilyen módon János 1:1 pontos fordítása azt mutatja, hogy a Szó aki Istennél volt, nem Isten, hanem „egy isten” volt, vagy „isteni” volt.

A pontatlan és elfogult fordítás bizony megkeveri a dolgokat!

"A következő versekben Jézus nem javítja ki a zsidókat, nem mondja, hogy “Nem teszem magam Istenné.” Ebből is látszik, hogy Jézus valóban Istennek mondta magát, amikor azt állította, hogy “Én és az Atya egy vagyunk.”"

Bemásoltad újra, de minek? Jézus igenis kijavítja a zsidókat! Nem nevezte magát Istennek! Csak azt állította, hogy "egység" van Ő és Isten között, de milyen? Amilyen a tanitványai és Ő közte is lennie kellene! Ugyanazt az "egység"/görög 'hen' kifejezést használja a Biblia a tanítványai viszonylatában és Isten viszonylatában is!

Vagyis, mivel a tanítványai nem voltak a háromság része, így logikus, hogy Jézus az Atyjával is csak olyan jellegű kapcsolatban - egységben - volt, mint amilyennel a tanítványok is Jézussal.

Remélem mostmár érted?

Az Isteni Ige mint Igazság tehát Önmagát csak egy kisszámú tanítvány elött nyilatkoztatta ki, akikre rábízta a kinyilatkoztatást és akiknek egyben hatalmat adott a bünök megbocsájtására (Ján. XX, 22-23; Mát. XXVIII, 18-20). Tehát az isteni Ige kinyilatkoztatásának vannak 'hivatalos', hiteles bizományosai, letételesi : az apostolok. Márpedig az isteni Ige kinyilatkoztatása beszéd által történt (amit természtesen jelek, vagyis csodák is követtek, mint a Jézus által müvelt számtalan csoda és föként a föltámadása) és ez a kinyilatkoztatás az Apostolok emlékeztébe volt vésve. Tehát semmi írás nem volt róla addig, amíg az apostolok vagy azok közvetlen tanítványai az apostolok felügyelete alatt írásban is le nem szögezték Jézus tanítását, vagyis az Isteni Ige kinyilatkoztatását, annál is inkább, mert Jézus maga semmi írást nem hagyott hátra, és a Szentírás tanúsága szerint is csak egyszer írt, éspedig a földre (lásd a házasságtörö asszony példabeszédét, Ján. VIII, 6-10). Tehát az Irást megelözte a szóbeli tradició, a szóhagyomány. A szóhagyomány pedig az apostoloktól ered és azoknak a birtoka, vagyis csakis ök ismerték azt a maga teljességében és csakis ök tudták azt sértetlenül továbbadni és érvényesen magyarázni

Az Egyház is egy ílyen család amely az apostolok révén és azok hiteles utódai révén egyedül jogosított és egyedül megbízható letétemémnyese és birtokosa az Isteni Ige kinyilatkoztatásnak. Továbbá azt is meg kell fontolni, hogy Jézus megigérte a Szentlélek állandó jelenlétét az Egyházban (Ján. XIV, 12-17), és a Szentlélek tanít meg minket az igazságra, de csakis az Egyházon belül.

Természetesen, ha az Apostolok és azok közvetlen tanítványai nem írták volna le az Isteni Ige kinyilatkoztatását (értem ezen az Újszövetség szent könyveit), akkor ma is mindaz, aki szeretné megismerni a kinyilatkoztatást, arra lenne utalva, hogy közvetlenül az apostolok utódaihoz fordúljon felvilágosításért, hogy élöszóval mondják el neki a kinyilatkoztatást és ugyanakkor tölük kérhetnek magyarázatot. De ez ma nem így van: a Szent könyvekhez mindenki, még a nem hívö, söt az Egyház ellenségei is hozzájuthatnak és azokat olvashatják és magyarázhatják a saját szemszögükböl.

Ezért is a Jehova tanúit - akikkel sokszor volt akalmam beszélni, mindíg nagyon hamar le tudtam rázni a nyakamról. Egyszer a nyaralónkba egy egész csoport érkezett, négerek is voltak közöttük és csak hallgattam a szokásos mondókáikat (mert ugyanazt mondják mindenhol, itt is meg Magyarországon is...). Aztán mondtam nekik, hogy az általuk idézett szentírási szövegeket mind jól ismerem, tehát nekem semmi újat nem mondanak ezen a téren. Majd kérdeztem, hogy mílyen nyelven olvassák az Újszövetségi Szentírást? Természetesen franciául, mondták. Hát az eredeti görög szöveget nem ismerik? - kérdeztem tölük. Bevallották, hogy nem. Akkor, mondtam, nem érdemes tovább tárgyalni magukkal, mert olyan szövegröl amit eredetiben nem is ismernek, nem tudnak érdemesen beszélni és vitázni. Ezzel aztán az egész csoport ahogy jött el is távozott..

Ebböl is kiviláglik a szekták módszere: behálózni azokat, akiknek nincsen megfelelö vallási ismeretük és akiknek nincsen igazi kultúrájuk. Bizonyos kultúrnívót elért emberekkel szemben ugyanis a szekták teljesen tehetetlenek. Céljuk tehát azokat behálózni, akiknek nincsen megfelelö kultúrájuk, és akik emellett hiszékenyek, akiknek a kultúra hiánya miatt nincsen semmi kritikai érzékük, akiket a vallási szenzáció érdekel, akiknek az élettel kapcsolatban problémaik stb. vannak, akik nehéz helyzeteben vannak családi körülményeik stb. miatt és így könnyen be tudják öket hálózni a számukra kedvezö pszichológiai állapotuk miatt. Az ílyeneket aztán könnyen csapdába ejtik különféle ezoterikus prófétai meglátásaikkal: raíjesztenek a hiszékenyekre, hogyha nem követik öket, el lesznek ítélve; hogy borzalmas világkatasztrófa vár rájuk és az emberiségre (egyébként ez a nótája a régi millenarista szektának is); hogy itt a világ vége stb.

Egyébként minden szektára jellemzö az, hogy a Szentírást a maga szemszögéböl 'magyarázza'. És a magyarázat mindíg primitív és szellemi korlátoltságról tanuskodik. Egy hölgy, aki Jehova tanúja és néha eljön hozzánk mindíg ugyanazt a nótát fújja: Jézus nem Isten, mert Jézus maga mondta, hogy az Atya nagyobb mint Ö (Ján. XIV, 28). Természetesen, az illetö Jehovatanú nem ismeri az Egyház történetét, mert akkor tudná, hogy az a nóta amit fúj, nem más mint az arianizmusnak (4.-ik századi eretnekség) a nótája amit az Egyház a niceai és a konstantinápolyi egyetemes zsinaton ünnepélyesen elítélt, és amit a nagy egyházatyák, mint Szent Ágoston stb. mind megcáfolta