Az 'Úrnak', vagy a 'jóistennek' van-e rendes neve?

Kedves Kérdező!

Miért kérdezel, ha nem fogadod el a válaszokat?

Úgy teszel, mint aki nagyon ért az adott témához, de akkor miért pontozod le a segíteni akarókat? Ha tudod, akkor ne kérdezz!

Én a Bibliában a Jahve nevet olvastam, mint a Teremtő nevét. A Jehova is elfogadott név!

Volt egy kínai ismerősöm, aki egyszer meghívott vacsorára a lakására. Nagy meglepetésemre az egyik polcon ott volt a Biblia, természetesen kínai betűkkel, kínai nyelven. Nekem akkor éppen a te kérdésed jutott az eszembe és megkérdeztem, hogy mi a neve Istennek. Belelapozott a könyvbe és azt mondta: Jehova!

JHVH=Jahve=Jehova=Jah=Jaho, ezek mind ugyanazt jelentik, az Urat, az Istent vagy a Teremtőt!

NEM!!!

Jézus a fia!

Miért válaszolsz ha a kérdést se érted?

09:43-as válaszoló.

Teljesen egyetértek veled. Bárki választhat magának istent, de én a kérdező kérdését úgy értelmeztem, hogy ő nem az összes isten nevét akarta tudni és nem azt, hogy kit és mit lehet isteníteni. Vannak más istenek is, de nem lehetne itt mindet felsorolni. Azt meg mégúgyse, akiket-, amiket sokan istenként imádnak!

Egy Isten van: 5 Mózes 6:4; 1 Korinthus 8:4; Galata 3:20; 1 Timóteus 2:5

A Szentháromság három személyből áll: 1 Mózes 1:1; 1:26; 3:22; 11:7; Ézsaiás 6:8; 48:16; 61:1; Máté 3:16-17; 28:19; 2 Korinthus 13:14. Az ószövetségi részekben a héber nyelv ismerete segítséget jelent. Az 1 Mózes 1:1-ben a többesz számú “Elohim” van használva. Az 1 Mózes 1:26; 3:22; 11:7 és Ézsaiás 6:8 pedig a többes számú “mi” –t használja. Ez az “Elohim” és “mi” KÉTSÉGTELENÜL több, mint két személyre vonatkozik. Az angolban vagy a magyarban csak két forma van: egyes és többes szám. A héberben három forma van: egyes, kettes és többes szám. A kettes szám KIZÁRÓLAG kettőt jelent. Általában a héber páros dolgokra használja, mint a szem, a fül, a kéz. Az “Elohim” és a “mi” szavak többes számúak – több, mint kettősek – tehát biztosan három vagy több személyre utalnak (Atya, Fiú, Szentlélek).

A Szentháromság minden tagja Isten: Az Atya is Isten: János 6:27; Róma 1:7; 1 Péter 1:2. A Fiú is Isten: János 1:1, 14; Róma 9:5; Kolossé 2:9; Zsidók 1:8; 1 János 5:20. A Szentlélek is Isten: Apostolok Cselekedetei 5:3-4; 1 Korinthus 3:16 (Megtelni Szentlélekkel – Róma 8:9; János 14:16-17; Apostolok Cselekedetei 2:1-4).

Atya, Fiú, Szentlélek

Szentháromság Egy Isten.

Mivel az előzőben sok tárgyi tévedés íródott, segítenék.

A háromságot "bizonyító" versek elég furák.

EGYISTENHITNEK, idegen szóval monoteizmusnak hívják a Bibliának azt a tanítását, amely szerint csak egy Isten van. L. L. Paine egyháztörténész rámutat arra, hogy a monoteizmus legtisztább formájában összeegyeztethetetlen egy Háromsággal. „Az Ószövetségben szigorú értelemben vett monoteizmusról van szó. Isten egyedüli, személyes lény. Az az elképzelés, hogy már az Ószövetségben is fellelhető a háromság, minden alapot nélkülöz.”

Változtatott-e monoteizmuson az a tény, hogy Jézus a földre jött? Paine azt válaszolja: „E tekintetben nincs az Ó- és Újszövetség között változás. A monoteista hagyomány folytatódott. Jézus zsidó volt. Zsidó szülők nevelték az ószövetségi írásszövegek alapján. Tanítása velejéig zsidó; bár új evangéliumot hirdet, nem tanít új teológiát. . . Saját nézetének fogadta el a zsidó monoteizmust bizonyító legfőbb írásszöveget: ’Halld, ó Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Isten!’ ”

Ezek a szavak az 5Mózes 6:4. versében találhatók. A katolikus New Jerusalem Bible (NJB)-ban itt ez olvasható: „Halld, ó Izrael, Yahweh, a mi Istenünk egy, az egyedüli Yahweh.” E vers nyelvtani szerkezetében az „egy” szónak nincs többes számú módosító jelentése, ami azt sugallja, hogy csak egyetlen személyt jelent.

Tudjátok ugye, hogy a zsidók mind a mai napig nem fogadják el a háromság dogmáját?! Számukra az Isten Egy és oszthatalan. Pedig ha valakik között akadhat egy jó héber tudós, akkor köztük biztosan!

Egy Isten van: 5 Mózes 6:4; 1 Korinthus 8:4; Galata 3:20; 1 Timóteus 2:5

A Szentháromság három személyből áll: 1 Mózes 1:1; 1:26; 3:22; 11:7; Ézsaiás 6:8; 48:16; 61:1; Máté 3:16-17; 28:19; 2 Korinthus 13:14

Nyelvtanilag is alaposan ki lehet vesézni, és érdemes is, mert mégiscsak Isten nevéről van szó:

JÉZUS Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo·him’ (istenek) és ’elo·heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo·him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”

A háromságot támogató emberke sok fontos dolgot elfelejtett megemlíteni a Bibliával kapcsolatban, pl:

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo·him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo·him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo·him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”

Az ’elo·him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.

A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo·him’ és ’elo·heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo·heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo·him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo·him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).

Akkor ezek mind háromságok?! Na erre varjál gombot!

Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo·him’ vagy ’elo·heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.

Tehát a sok-sok laikust könnyen félre lehet vezetni, még akkor is, ha őszinte szándék vezérel! De sokkal alaposabban utána kellene olvasni, és bizony meghallgatni a kritikákat is olykor-olykor, hátha van benne igazság!

Az idézett 'bizonyító' Írásszövegek is hasonló 'alapossággal' készültek, vagyis nem pontosak és használhatatlanok a háromság-filozófia bizonyítására.

Az ószövetségi részekben a héber nyelv ismerete segítséget jelent. Az 1 Mózes 1:1-ben a többesz számú “Elohim” van használva. Az 1 Mózes 1:26; 3:22; 11:7 és Ézsaiás 6:8 pedig a többes számú “mi” –t használja. Ez az “Elohim” és “mi” KÉTSÉGTELENÜL több, mint két személyre vonatkozik. Az angolban vagy a magyarban csak két forma van: egyes és többes szám. A héberben három forma van: egyes, kettes és többes szám. A kettes szám KIZÁRÓLAG kettőt jelent. Általában a héber páros dolgokra használja, mint a szem, a fül, a kéz. Az “Elohim” és a “mi” szavak többes számúak – több, mint kettősek – tehát biztosan három vagy több személyre utalnak (Atya, Fiú, Szentlélek).

A Szentháromság minden tagja Isten: Az Atya is Isten: János 6:27; Róma 1:7; 1 Péter 1:2. A Fiú is Isten: János 1:1, 14; Róma 9:5; Kolossé 2:9; Zsidók 1:8; 1 János 5:20. A Szentlélek is Isten: Apostolok Cselekedetei 5:3-4; 1 Korinthus 3:16 (Megtelni Szentlélekkel – Róma 8:9; János 14:16-17; Apostolok Cselekedetei 2:1-4).