A katolikusok miért pont Szűz Máriát tisztelik, magasztalják? Ez a Mária kultusz honnan ered?

Kedves KZS!

Most a teendöim elvégzése alatt is Rád kellett gondolnom, hogy tulajdonképpen a probléma az, hogy a katolikusokon kívül senki nem ismeri, ill. foglalkozik a misztikával.

Ez persze Luthernek köszönhetö, aki mindent eltörölt és megszüntetett, ami nem tetszett neki (volt ami jogosan nem tetszhetett, de azt Isten irányítása alatt kellett volna és nem a saját elképzelése szerint megújítani akarni, úgy mint azt az Assisi szent Ferenc is tette...), egy alázat nélküli szerzetes tehát, eredmény utána: 30 éves háború, fél Európa kipusztulása... (ezt csak úgy mellékesen.)

Reformátusként én sem tudtam semmiröl, hiszen Luther nem engedte meg még a halottainkért való imádkozást sem, nemhogy a misztikát...

Ma boldogan vagyok katolikus, mert itt egy egészen új világ tárult fel elöttem. Hatalmas tudás, gyönyörü liturgia és csodálatosan gazdag tradíció, spirituális fejlödési lehetöségek (hogy a hitünk nemcsak abból áll, hogy idönként elmegyünk a vasárnapi istentiszteletre), hanem egy életen át tartó folyamatos spirituális továbbfejlödés, nem utolsó sorban az Eucharistiának (àldozás) köszönhetöen.

Mert van-e nagyobb dolog a világon, mint Istennel naponta testileg, lelkileg, szellemileg eggyé válni, egyesülni?

A felszentelt ostya az univerzum legnagyobb misztériuma.

Èppen Pió Atya mondása volt, hogy a világ hamarabb lenne meg Nap nélkül, mint Eucharistia nélkül!

Ti (nem katolikusok) persze ebben valószínüleg megint nem hisztek, mármint hogy a felszentelt ostya láthatatlanul ugyan, de ténylegesen Jézus testévé és vérévé változik.

Ezt nehezen tudta egy olasz pap is elhinni a VIII. században Lanciáno-ban, egy kis városkában, míg egyszer az Eucharistia alatt a kezében levö ostya egy darab hússá, a kehelyben levö bor vérré nem változott!

Ez a csoda ma is megtekinthetö Lanciánóban (zarándokhely azóta), laboreredmények szerint a húsdarab szívizom, a vér AB csoport. Egyik sem romlik meg a VIII. század óta, ki vannak állítva.

De rengeteg hasonló eset történik az ostyával manapság is. Egy kóreai kat. nönek a szájában változik át minden áldozásnál az ostya hússá, meg lehet a YouTube-n nézni.

Szóval erröl "lemarad" minden Luthert-követö, az Istennel való egyesülésröl...

Itt egy pillanatra érdemes megállni és elgondolkozni rajta, mit is jelent ez? Micsoda óriási dolog, kegy az univerzum megteremtöjét szájba venni, megenni, lenyelni, beépíteni a saját testünkbe, sejtjeinkbe?!

Hát csak ennyit akartam mondani, kedves Zsuzsa??

Vedd úgy: kedvcsinálónak, inspirációnak!

Dicsértessék a Jézus Krisztus! :)

Ismét nem akarok hosszan írni, több okból sem. Vettem már részt hosszabb vitában és beszélgetésben; nem látom értelmét igazából. A végére úgyis oda lyukadtunk ki, hogy a protestánsoknak csak a Biblia az alap, a katolikusoknak meg nem...

@ kzs:

Elnézésedet kérem, de tényleg nem voltam részletes; nem is akartam olyan alapossággal szétcincálni a depositumot, mint Te tetted; ehhez se időm, se kedvem nem volt. Ma eszembe jutott az a vita, amiben mindketten benne voltunk a nyár végén, ezért megkerestem. 2011. 08. 17- től 09. 14-ig tartott; 9 oldalon 90 válasz... Na, ezért nem szeretnék még egy hasonlót. :)

Viszont meglepett, hogy tényleg jártak azóta arra olvasók [nem túl szép szakkifejezéssel élve az ún. "kukkolók"]; tehát ezt a kérdést is még ki tudja, hányan olvassák majd, akár hónapokkal később is... :)

@ A válaszíró 43%-ban hasznos válaszokat ad:

Köszönöm a részletes választ. Elég sok dologgal egyetértek abból, amit leírtál [azokkal, amik nincsenek ellentétben a Bibliával... :)], de a "vizsgálat" működése nekem nem igazán meggyőző. Csak érdekelne, hogy mit mondott pl. a vizsgálat, vagy mit mondotok ti a máriapócsi könnyező Mária-kegyképről. Aminek az eredetijét elvitték Ausztriába, a helyére kitett másolat viszont Máriapócson ugyanúgy könnyezik...

Aztán: A Biblia szerint MI vagyunk a szentek, akik Krisztushoz tartozunk. Az elköltözött szentek más téma, nem is értem igazából, miért kell velük foglalkozni, de mindegy. Ennyi erővel lehetne imádkozni Lutherhez vagy Kálvinhoz is, vagy épp Kathryn Kullmanhoz, vagy Derek Prince-hez...

Na, nekem ez a lényeg: "Ilyen kijelentést, hogy Szentekhez imádkozzunk, nem kapunk. "

Tehát nem lehet igazolni, alátámasztani a Bibliából.

A tisztítótűz tana ismét csak belemagyarázás tudomásom szerint, azaz nem okés; de ezt kzs már kifejtette, több más kérdéssel együtt. [Köszönöm. :)]

"A hívök nagy családja tehát egybefoglalja az égi és a még földi hívöket. (...)

Én ilyet még nem olvastam az Igében. Krisztusnak van egy földi egyháza, ami ráadásul egy szellemi dolog, nem egy épület vagy egy felekezet... Akik elhagyják ezt a földi egyházat (=elköltöznek a Földről), azok – remélhetőleg – már jó helyen vannak. Legalábbis nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy azok, akik valóban tagjai ennek az egyháznak, azok ne a Mennyben kössenek ki. :)

Innentől kezdve tehát duplán értelmetlen ez az egymást támogatósdi...

Nem nekem írtad ugyan, de ez a Pio atyás – angyalos sztori is furcsa... Méghogy az angyalokat ugráltatni... Hiszen nálunk hatalmasabbak... Tudom, hogy sokszor segítenek, na de akkor is... Ne haragudjatok, de ez nekem elképesztő... Amikor az Igéből világos, hogy az angyalok nagyon precizen betartják a szellemi hierarchia "előírásait": nem fogadnak el imádatot az emberektől, de nem dorgálják meg a sátánt sem, utóbbit az Úrra hagyják... Őket Isten vagy egy-egy üzenettel küldi egy emberhez [angyal = angelosz = küldött], és az ember még akkor is megrettenhet néha (ld. pl. Dánielt, aki betegen feküdt napokig...); vagy a szentek (= Krisztuskövetők, azaz mi!) imáinak meghallgatásaként szintén Isten küldi őket azért, hogy beavatkozzanak a történetekbe... Nekem pl. sokkal hitelesebbnek tűnnek a szellemi világ működéséről Frank Peretti könyvei, ajánlom szíves figyelmetekbe ezeket. Cselekményesek, izgalmasak, fordulatosak, és nagyon építik a hitet, az imaéletet. Nekem legalábbis beváltak. :)

Az egyiket megtaláltam nemrég a neten, itt olvasható:

Frank E. Peretti: Áttörés a sötétségen 1.

[link]

Frank E. Peretti: Áttörés a sötétségen 2.

[link]

Bár nem feltétlenül szükéges a megértéshez, de mégis jobb előbb az "Ez élet sötétsége" c. könyvet elolvasni (keresztény könyvesboltokban beszerezhető), mivel vannak azonos szereplők, és néhány visszautalás is.

A legutolsó kommentedet meg inkább gyorsan elfelejtem, annyira nem jó szemszögből látod a dolgokat szerintem. Talán a leglényegesebb, hogy Jézus áldozata egyszeri és megismételhetetlen, nem kell nap mint nap megismételni templomok sokaságában... Az úrvacsora egy emlékezés erre az áldozatra, nem pedig annak megismétlése; nincs átlényegülés, átváltozás... És pontosan ez a megemlékezés, továbbá az imádkozás, a dicséret, az igehirdetés és a Szent Szellem munkája, a Vele való együttműködés hozza létre a szükséges bensőséges szellemi közösséget Istennel. Nem kell más, nem kell több, ez a maximum.

Na, hát megint nem lett rövid a kommentem, de ennél jobban már nem tudtam összesűríteni...

Én részemről maradok annál, hogy valóban sok a félreértés, a nézetkülönbség, és valóban lehetetlen mindent itt helyrerakni. Lehet olvasgatni régebbi kérdéseket, vitákat bőven, ha valakinek ahhoz van kedve, de újra és újra lefolytatni ezeket... Én nem vagyok olyan. :)

Üdv mindenkinek! :)

Kedves "Testvéreim a hitben"!

Mert azért -minden ellentét ellenére- az Ùrban testvérek vagyunk, hívö keresztények, nem is akármilyenek, ahogy így elnézem, s ennek nagyon örülök.

Mármint, hogy tényleg gyakorló, komoly Jézus-tanítványoknak/követöknek tününk mindannyian, gondolom...

A válaszokból látom, hogy az árok, amit Luther okozott (elnézést, de ez történelmi tény) valóban szinte áthidalhatatlan. Nektek szokatlan ez a "láthatatlan világgal" való "együttmüködés", kapcsolattartás, pedig ez "A" realitás, mint ahogy ezt a katolikus misztika is 2000 év óta bizonyítja.

Persze nem kell foglalkoznunk azzal, amivel nem akarunk. De nem azért, mert az nem létezik, hanem mert nem érdekel (még) minket.

Hogy 90-válaszos "viták" mentek már itt (talán hasonló kérdésekröl?), azt nem tudtam, én csak nyár óta ismerem ezt a fórumot.

De úgy gondolom, mindíg lehet itt valaki, pld. ateisták, akiknek mindez új és talán ad valami információt, inspirációt.

Nem tudom, igény van-e még rá, hogy belemenjek Berta válaszainak katolikus szemszögemböl való "helyreigazításába", ha itt mindenki református (vagy még arról is leszakadt felekezetü), akkor valószinüleg csak untatnálak (vagy akaratlanul is provokálnálak) Titeket.

Ha komolyan gyakoroljuk a hitet, akkor a spirituális fejlödés ugyis megköveteli majd, hogy tovább akarjunk lépni. (Ezt is különben a Szüzanya intézi, akkor is, ha valaki NEM katolikus!) Katolikus = mindenkire vonatkozó, mindent átfogó.

Dicsértessék az Ùr Jézus Krisztus!

Berta W.-nek:

Most utánanéztem a Peretti könyveknek, ezek regények, de bizonyára szórakoztatóak...

[link]

Èn a magam részéröl szivesebben olvasok "realitásokat", mint ahogy mondani szokták: az élet írja a legjobb storykat.

Számomra egy nagyon nagy könyvélmény volt pld. a francia Emanuel növér beszámolója a Medjugorjé-ban történtekröl, mely olyan izgalmas, hogy szinte egy krimivel felér:

Emmanuel növér: "Medjugorje, a kilencvenes évek. A szív diadala."

[link]

[link]

Nagyon tudom ajánlani, ha valakit érdekel, akár karácsonyra is...

Üdv!

Sziasztok!

Én vagyok megint... :-)

Nem tudom, mennyire örültök neki, de én is hozzászólnék a dolgokhoz! Ugyanis azt vettem észre, hogy igencsak el kezdtetek foglalkozni a Máriával kapcsolatos jelenésekkel...

Berta Wooster az egyik hozzászólásában - nem teljesen ezekkel a szavakkal - azt írta, hogy bármely kijelentéssel kapcsolatban akkor járunk el helyesen, ha azt a SzentÍrással összefüggésben értelmezzük (vagyis megvizsgáljuk, hogy az adott kijelentéssel kapcsolatban mit mond az Ige).

Teljesen igaza van Berta Woosternek, mindössze annyiban egészíteném ki - nem mintha nem tudná ezt Berta W., csupán az egyértelműség kedvéért írom mindenki számára -, hogy nemcsak kijelentéseket, hanem tanításokat, és olyan természetfeletti (vagyis nem 'megszokott') jelenségeket is meg kéne vizsgálnunk, mit pl. a Mária-jelenések, valamint a hozzájuk kapcsolódó csodák.

Mindezek rendkívül érdekes és hasznos dolgok, csupán egy probléma van. Mégpedig az, hogy valahogy az a benyomásom latok, hogy nem igazán foglalkoztat titeket a SzentÍrás.

Igaz, volt egy olyan hozzászólás ('tegnap 17:00'), ami felvetette azt a lehetőséget, hogy esetleg nem ugyanazt a Bibliát használjuk-e. Igaz, én a Károli Gáspár által fordtott SzentÍrásról beszélek, de az nem jelenti azt, hogy a katolikus Bibliát használóknak nem kéne odafigyelniük a felhozott Igékre. A két Bibliafordítás között vannak különbségek, és a katolikus Bibliában vannak olyan könyvek, amik nem találhatók meg a Károliban, de ezek ószövetségiek.

És pontosan az Újszövetségben szerepelnek azok az igék, amelyek egyértelműen cáfolják a Máriával kapcsolatos tanokat (egyedül azt támasztják alá, hogy Mária szűz volt, amikor Jézus megfogant benne).

És nem értem, hogy ez miért nem érdekel titeket.

Visszatérve a Máriával kapcsolatos jelenésekre és az általa megtapasztalt csodákra: nyilván senki sem állította, hogy ezek nem történtek meg. Ugyanakkor ezeknek az értékelését (vagyis vizsgálatukat a SzentÍrás függvényben) úgy lenne értelme megtenni, ha volna olyan köztetek, aki visszaolvasná és tanulmányozná azokat, amiket a hozzászólásaimban írtam.

Namost, félreértés ne essék: én sohasem a saját bölcseletemet hangsúlyoztam. Mindig a SzentÍrás üzenete mellett álltam ki, mert véleményem szerint ez mint alap létezik (Máté 7/24-27), és mindennek erre kell épülnie.

Olvastam az egyik hozzászólásban ('tegnap 01:11'), hogy a hit az eltelt 2000 év alatt folyamatosan fejlődik, amiben része van hitbeli megtapasztalásoknak, különböző kinyilatoztatásoknak is.

Ez igaz, de sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk a SzentÍrást, mert a teljes Írás Istentől iletett (2Tim 3/16). Vagyis ha ez így van (márpedig így van), akkor a korunkbeli tanításoknak, kinyilatkoztatásoknak is a SzentÍrás talaján kell állniuk. Olyan nincs, hogy ezek ellentmondanak egymásnak.

Jézus egyértelműen hangsúlyozta az Ige betöltését az életünkben,és nekünk, akik Krisztust vagyunk hivatottak követni, ez (lenne) a dolgunk.

Természetesen megvitathatjuk azokat az Igéket, amik SzentÍrásban esetleg nem világos bárki számára - ez a fórum végül is erre adatott. Ilyenre bármikor hajlandó vagyok.

De annak nem látom értelmét, hogy arról vitatkozzunk, hogy melyik feljebbvaló: a SzentÍrás, vagy éppenséggel olyan tanítások, amik logikusan le vannak vezetve, hihetőek is, csak éppen teljesen ellentétesek a SzentÍrással, annak üzenetével.

Én katolikus voltam, és belátom hogy valóban szépek a misék, a liturgiákban sok mindent tanulhat az ember.

Így aztán nem könnyű elfogadni egy másfajta álláspontot, ami esetleg megkérdőjelezi a katolikus egyház évszázadok óta kialakult tanításainak igazságát, de értsétek meg, hogy itt NEM egy újfajta álláspont áll szemben egy régebbivel, hanem maga a SzentÍrás, amiről el kell hinnünk, hogy Istentől ihletett.

Kedves KZS!

Èn a részemröl örülök minden hozzászóláshoz, hiszen ezért vagyunk itt, tehát iagzán ne zavartasd Magad!

Csak azt szeretném mondani, hogy tudomásom szerint egyetlen felekezet sem veszi olyan szigorúan a Szentírást és hogy azzal minden tan összhangban legyen, mint a kat. egyház.

Hiszen nálunk ezért is van az áldozás (Eucharistia).

Jézus azt mondta, "Egyétek, vegyétek, ez az én testem, én vérem stb...."

Ès? Teszi ezt más a katolikusokon kívül?

ELHITTE ezt Jézusnak más, mint a kat. egyház??

Mert Ti erre azt mondjátok: csak szimbólum. (Berta W.)

Igen? Ès ez hol áll a Bibliában???

Mert ha Ti állítólag nem tértetek le a Bibliáról és mindent szószerint vesztek, akkor ezt is szószerint kellene vennetek és Nektek is kéne áldozni...

Vagy: Jézus azt mondta az Apostoloknak: amit ti megköttök, az az égben is meg lesz kötve, amit feloldoztok, az az égben is fel lesz oldozva...

Ès hogy áll ez a dolog a házassággal kapcsolatban az összes nem katolikus felekezetnél?!

Válások válások után, még a pásztoroknál is...

Lehetséges, hogy mégis a katolikus egyház veszi komolyabban az Igét, mert nálunk nem szabad válni?

Nem katolikus berkekben már odáig züllenek le a dolgok, hogy homosexuális párok templomilag összeházasodhatnak!

Söt, homo-pásztor a párjával együtt beköltözhet a paplakba!!!

Ezt engedi a Biblia?

Ez benne áll??

Ez csak pár kiragadott példa, de még többet lehetne találni.

Hidd el, a katolikus egyházban nagyobb hangsúlyt fektetnek az Ige megörzésére és betartására, mint bárhol.

A Mária "kult" is mind logikusan le van vezetve, de tényleg jobb lenne, ha egy (jó!) katolikus pappal beszélnéd meg egyszer mindezt.

Az angyalokat sem "ugráltatjuk" (Berta!), Ök örülnek, ha szolgálatba vesszük öket! Ezt nem a mi érdekünkben teszik, hanem Istenért és egyébként MINDIG csak az Ö engedélyével.

Isten fel akarja használni földi gyermekeit tervei megvalósításához, bevonni öket a gonosz elleni harcba, akik kétségtelenül többségben vannak a világban.

Ha életünket átadjuk Istennek, ha Ö rendelkezhet vele, akkor a Szentek és angyalok mindenben segíteni fognak minket, amit Isten ránk ró!

Ez az az együttmüködés, amit említettem.

@ "tegnap 18:46"

Először is köszi a válaszodat, és "pár szóval" válaszolnék is azokra, amiket írtál.

Először is: az Úrvacsorai közösség kétségtelenül szent hagyomány, amit mi (neoprotestáns pünkösdi-karizmatikus jellegű egyház) is nagy tiszteletben tartunk. Az erre való felkészülést komoly Igetanulmányozás és természetesen az elengedhetetlenül fontos bűnbánat előzi meg - vigyázva arra, hogy nehogy méltatlanul vegyük magunkhoz az Úr testét és a vérét.

Ami a házasságot illeti, ezt nagyon komolyan vesszük. Meggyőződésünk, hogy ez egy olyan hármas kapcsolat, melyben Krisztus a fej, és alárendeltként szerepel benne a férfi és a nő. Hármas kötelék, szövetség, amiről konkrétan ír az 1.Kor. 7.

Ebben gondolom, egyet is értünk.

Ami a válást illeti, na ebben már eltérőek a vélemények.

A katolikus egyház teljesen elfogadhatatlannak tartja a válást. Valóban igaz az az ige amire hivatkoznak: Malakiás 2/16 és a Máté 19/6.

Ugyanakkor ha olvassuk a Szentírást, bizony-bizony kiderül, hogy LÉTEZIK kivétel, amikor megengedett a válás. (és ez nem negatív értelemben vett kivételt jelent, hanem azt, amikor az adott helyzetet elszenvedő házastársat (tehát nem azt, aki előidézte) nem terheli bűn, ha elválik).

A válás először az 5Mózes 24/1-4-ben jelenik meg úgy, hogy bizonyos körülmények között engedélyezett a válás. Később az Újszövetségben József el akarta bocsátani Máriát (vagyis el akart válni tőle), amikor megtudta, hogy a menyasszonya "más állapotban van" /direkt nem írom azt, hogy "terhes", mert ez nem teher volt Máriának/, de az angyal felvilágosította Józsefet, hogy kizárólag Isten munkájának gyümölcse a Mária méhében megfogant gyermek. Vagyis hogy ne váljon el József.

Az 1.Kor 7/12-14 azt mondja, hogy a házasság - hittől függetlenül is - érvényes, és azt meg kell próbálni megőrizni. Azonban a 15. igeszakasz azt mondja (vagyis az 1. Kor 7/15), hogy ha a hitetlen házastárs el akar válni, megteheti, s a hívő házastárs elválhat tőle (erre utal az a kifejezés, hogy "nem vettetett szolgaság alá az a keresztény"), és újraházasodhat.

A Máté 5/31-32-ben Jézus azt mondja, hogy válás csakis házasságtörés esetén /ami paráznaságot jelent, mert a házasságon belüli szexuális együttlétet a Biblia "szeplőtelen (vagys bűn nélküli) házaságynak írja"/, tehát házastársi hűtlenség esetén engedhető meg (Máté 5/31-32).

Persze úgy a legjobb, ha még ekkor sem válnak el, hanem megújítják a már megkötött szövetségüket, de ha hűtlenség miatt úgy dönt (vagy döntenek) hogy elválnak, a Máté 5/31-32 értelmében megengedett.

Mndezek tükrében szerinted helytállónak vehető ez a mondatod?: "Lehetséges, hogy mégis a katolikus egyház veszi komolyabban az Igét, mert nálunk nem szabad válni?"

A válasz erre: Nem, mert megcáfolta a SzentÍrás (főleg az Újszövetség, ami a katolikus Bibliában is ugyanaz).

Ami a homoszexualitást illeti: nem, ez nem megengedett. A Róma 1/27-28-ban a Szentírás ezt természeellenesnek, sőt ostobaságnak és fertelmeskedésnek írja le. Más helyen (ugyancsak a Bibliában) bűnnek szerepel, és ki van mondva - megintcsak a Szentírásban - hogy az ilyen ember nem juthat be a Mennybe. (minthogy azonban a kegyelem ideje - itt a Földön - a homoszexuális bűnével terhelt emberre is vonatkozik, lehetősége van megtérni belőle, és akkor már megadatott neki, hogy örökölje Isten Országát - persze kizárólag csak ettől még nem fog senki a Mennybe jutni, de lényeg, hogy nem szabad "leírni" a homoszexuális embert!)

Ezt írod: "egyetlen felekezet sem veszi olyan szigorúan a Szentírást és hogy azzal minden tan összhangban legyen, mint a kat. egyház." majd így folytatod: "Hidd el, a katolikus egyházban nagyobb hangsúlyt fektetnek az Ige megörzésére és betartására, mint bárhol."

Ne haragudj, de én nem így látom. Olvass vissza a hozzászólásaimban: sorra cáfoltam meg a SzentÍrás alapján jónéhány katolikus tanítás igazságát.

Nézzük pl. a Mária-tanokat.

Hosszú téma lenne végignézni mindet a SzentÍrás függvényében. Az biztos, hogy jónéhány tanítása felhozódott itt a fórumon, és - egy kivételével - bizony mindet meg lehetett cáfolni a SzentÍrással.

A hozzászólásaim ezt tartalmazzák. (idő hiányában nem tárgyalom újra ezeket, ha gondolod, nézd vissza őket)

A depositum.hu felmerült, mint hivatkozási alap a katolikus tanokra, azonban korántsem védték meg azt amit akartak: olvasd vissza a "12-07 01:08"-et, amiben a SzentÍrás alapján megcáfoltam Mária és a szentek közbenjárását.

De ugyanígy rá tudnék mutatni (ugyancsak a SzentÍrással összevetve) a többi Mária-tan kérdésességére (kivéve hogy Mária szűz volt, amikor Jézus megfogant benne - ezt az egyet lehet alátámasztani a SzentÍrással).

Ami azt illeti, próbáltam egyszer beszélni ezekről egy katolikus pappal, akit régen, még a katolikus múltamból ismertem. Nem igazán jutottunk "dűlőre" egymással.

Azt mondta, hogy az Isteni kinyilatkoztatásnak 2 formája van: Szentírás és a Szenthagyomány. Mit mondjak, furcsa volt, hogy ennyiben látta a dolgot, mert Isten Szent Lelkét valahogy kihagyta(tehát NEM azt mondta, hogy SzentÍrás, Szenthagyomány és SzentLélek... NEM, neki a Szentélek nem, pedig a SzentÍrásban az van, hogy senkisem mondhatja Krisztust Úrnak, hanem csak a SzentLélek által, és azok Isten fiai, akiket a SzentLélek vezérel). Pál részletesen tárgyalta a Szentlelket (eredeti szövegben úgy szerepel hogy Szent Szellem), de az a bizonyos katolikus pap nem igazán foglalkozott vele.

Amikor a SzentÍrással állítottam olyat ami nem felelt meg a katolikus tanításoknak, őszerinte tévedek. Mondtam neki, hogy a Bibliaalapján mondom ezeket, de ő inkább a hagyomány mellett érvet. Mindig a hagyományokkal jött. Azt mondta, hogy nekem kell eldöntenem, hogy "követem-e az egyház közel 2000 éves tanítását, vagy magam akarom felfedezni a spanyol viaszt".

Amikor azt mondtam, hogy a Bibliát nem én találtam ki, nem szólt rá semmit. A végén rá akartam kérdezni, hogy mi alapján kell eldönteni, hogy "eddig" a SzentÍrást követjük, "innen meg már" a Szenthagyományt (hiszen ezek sok esetben ütköznek: példának okáért a Mária-tanokat lehetne felhozni) - na erre már nem kaptam választ.

Ennyit erről, és "kedves ma 18:46"-os válaszadó, nekem ne gyere azzal a szöveggel, hogy "a katolikus egyházban nagyobb hangsúlyt fektetnek az Ige megörzésére és betartására, mint bárhol.", mert ez nem igaz. Mert ha így lehetne, a tanításaik és a hagyományaik szorosan a a SzentÍráshoz kapcsolódnának, és nem ellentmondanának egymással. És ezt ne bántásképpen értelmezd, de hány tanításukat lehet megcáfolni a Biblia tükrében?

Különben hogy is van a SzentÍrás felsőbbrendűsége?

Az 1. Kor 2/3 azt mondja hogy kizárólag Jézus Krisztus a fundamentum (az alap). A János 1/1-3-ig + a 14. igerész azt mondja, hogy az Ige testté vált. Tehát az Ige maga az Isten kinyilatkoztatása, és ide kapcsolódik a Máté 7/24-27, melyben egyértelműen arról beszél Jézus, hogy mennyire fontos az Ige megtartása, tanulmányozása.

"Tehát itt a 148.zs./2-ben NEM a zsoltáros Dávid szól az égiekhez, hanem maga az ÚrIsten, mégpedig közvetlenül."

De hát ez a zsoltár Istenhez szól. És az összes zsoltár azért készült hogy az olvasó imádkozza, tehát az imádkozó, az olvasó mondja azt ami a zsoltár szövege. A te állításod szerint Isten saját magát dicsérné? Nem értem.

"...vigyázva arra, hogy nehogy méltatlanul vegyük magunkhoz az Úr testét és a vérét."

Az Úr testét/vérét sajnos CSAK a katolikusok tudják magukhoz venni, mert csak a kat. pap közvetítésével lehetséges az ostya átlényegítése.

Ti csak egy darab kenyeret vesztek Magatokhoz megemlékezésként.

Bertának:

Hát igen: ez a rész a Makkabeusok könyvében van, amit sajnos Luther a Ti bibliátokból eltávolított, Ti ezért nem tudhattok a tisztítótüzröl...

"III. A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely

1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [622] és a Trienti Zsinaton [623] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [624] tisztító tűzről beszél:

"Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ťsem ebben, sem az eljövendő világbanŤ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." [625]

1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [626] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.

"Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [627] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [628] "

A BŰNÖK BÜNTETÉSE

1472 Hogy az Egyház e tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság "az örök büntetés". Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűz, tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit "ideigtartó büntetésnek" nevezünk. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó valóságként kell fölfogni. Egy lángoló szeretetből fakadó megtérés létrehozhatja a bűnös teljes megtisztulását, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [82]

1473 A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak. A keresztény embernek mindenfajta szenvedést és megpróbáltatást türelemmel viselve, és amikor eljön a nap, a halált derűs lélekkel fogadva, törekednie kell arra, hogy a bűn ezen ideigtartó büntetéseit kegyelemnek tekintse; az irgalmasság és szeretet cselekedetei, az imádság és a különböző vezeklési gyakorlatok által igyekeznie kell, hogy teljesen levesse magáról a "régi embert" és magára öltse az "új embert". [83]

A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉBEN

1474 A keresztény ember, aki törekszik arra, hogy megtisztuljon bűneitől és Isten kegyelme segítségével megszentelődjék, nincs egyedül. "Isten valamennyi gyermekének élete Krisztusban és Krisztus által minden más keresztény testvér életével Krisztus misztikus Testének természetfölötti egységében, mint egy misztikus személyben, csodálatosan egybekapcsolódik." [84]

1475 A szentek közösségében "a hívők között -- akár már otthon vannak a mennyei hazában, akár a tisztulás helyén szenvednek, akár még a földi zarándokúton vannak -- valójában a szeretet és az összes lelki javak bőséges cseréjének maradandó köteléke áll fenn". [85] E csodálatos cserében az egyik életszentsége javára van a többieknek, mégpedig fokozottabban, mint ahogy egynek bűne ártani tudott a többieknek. Így a szentek közösségének segítségnyújtása lehetővé teszi a bűnbánó bűnös számára, hogy büntetéseitől gyorsabban és hatékonyabban tisztuljon.

1476 A szentek közösségének e lelki javait az Egyház kincstárának is nevezzük. E kincstár "nem az anyagi javak módján évszázadokon át összegyűlt javak halmaza. Sokkal inkább az a végtelen és kimeríthetetlen érték, mellyel a mi Urunk Krisztus érdemei és engesztelései bírnak Isten színe előtt, melyeket Ő fölajánlott, hogy az egész emberiséget megszabadítsa a bűntől és eljuttassa az Atyával való közösségbe. Az Egyház kincstára maga Krisztus, a Megváltó, amennyiben Őbenne megváltó művének elégtételei és érdemei megvannak és érvényesek." [86]

1477 "Ezenkívül e kincshez tartozik az a valóban mérhetetlen, megszámlálhatatlan, kimeríthetetlen és mindig új érték is, amellyel Isten színe előtt a Boldogságos Szűz Mária és az összes szentek jócselekedetei és imádságai rendelkeznek. Ők követték Krisztust, az Urat az Ő kegyelmével, megszentelődtek, és véghezvitték az Atyától rájuk bízott művet. Megvalósították saját üdvösségüket, és ezáltal a Misztikus Test egységében hozzájárultak testvéreik üdvösségéhez is." [87]

ISTEN BOCSÁNATÁNAK ELNYERÉSE AZ EGYHÁZ ÁLTAL

1478 A búcsút az Egyház által lehet elnyerni, mely a Jézus Krisztustól kapott oldó és kötő hatalom birtokában közbenjár egy keresztény érdekében, és megnyitja neki Krisztus és a szentek érdemeinek kincstárát, hogy az irgalmasság Atyjától elnyerje a bűneiért járó ideigtartó büntetések elengedését. Ily módon az Egyház nem csupán segítségére akar sietni ennek a kereszténynek, hanem a jámborság, a vezeklés és a szeretet cselekedeteire is serkenteni akarja. [88]

1479 Mivel a tisztulás útján lévő elhunyt hívők tagjai a szentek ugyanazon közösségének, segíteni tudunk rajtuk többek között azzal is, hogy búcsúkat nyerünk számukra úgy, hogy a bűneikért járó ideigtartó büntetés elengedést nyerjen.

XI. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatása

1480 A többi szentséghez hasonlóan a bűnbánat szentsége is liturgikus cselekmény. A szentség kiszolgáltatásának elemei rendszerint a következők: köszöntés és a pap áldása, Isten igéjének olvasása -- a lelkiismeretet megvilágosítára és a bánat fölkeltésére -- és buzdítás a bánatra; gyónás, mely beismeri a bűnöket és föltárja a pap előtt; elégtétel kirovása és elfogadása; a pap által adott föloldozás; hálaadás, majd elbocsátás a pap áldásával.

1481 A bizánci liturgia a föloldozásnak többféle, könyörgő formáját ismeri, amelyek csodálatosan kifejezik a megbocsátás misztériumát, például: "Isten, aki Nátán prófétán keresztül megbocsátott Dávidnak, midőn az minden bűnét megvallotta, és megbocsátott Péternek, aki keservesen sírt, és a bűnös nőnek, aki könnyeivel öntözte a lábát, a vámosnak és a tékozló fiúnak, ugyanez az Isten bocsásson meg neked általam, bűnös által ebben a világban és a másikban, és anélkül, hogy elítélne, szólítson téged félelmetes ítélőszéke elé. Aki áldott mindörökkön örökké. Amen." [89]

1482 A bűnbánat szentsége helyet kaphat közösségi bűnbánati szertartás keretében is, melynek során a hívek együtt készülnek föl a gyónásra és együtt adnak hálát az elnyert bocsánatért. Ebben az esetben a bűnök személyes megvallása és az egyéni föloldozás az igeliturgiában -- olvasmányok, homília, közös lelkiismeretvizsgálat, közös ima a bűnbocsánatért, Miatyánk, közös hálaadás -- kap helyet. Ez a közösségi ünneplés világosabban kifejezi a bűnbánat egyházi--közösségi jellegét. Bármilyen formában történjék, a bűnbánat szentsége természeténél fogva mindig liturgikus, azaz egyházi és nyilvános cselekmény. [90]

1483 Súlyos szükség esetén a kiengesztelődés közösségi formáját is lehet választani általános gyónással és föloldozással. Ilyen súlyos szükség a közvetlen halálveszély, amikor a papnak vagy papoknak nincs elegendő ideje-idejük meghallgatni valamennyi bűnbánó gyónását. Ilyen helyzet van akkor is, ha nincs elegendő gyóntató, aki a sok gyónó egyéni gyónását megfelelő időn belül meg tudná hallgatni, s ennek következtében a bűnbánók saját hibájukon kívül hosszú ideig nélkülözni kényszerülnének a szentségi kegyelmet vagy a szentáldozást. Ebben az esetben a föloldozás érvényességéhez a hívekben meg kell lenni a szándéknak, hogy súlyos bűneiket a lehető leghamarabb egyénileg meggyónják. [91] Annak megítélése, hogy egy általános föloldozás szükséges feltételei megvannak-e, a megyéspüspökre tartozik. [92] A hívők nagy száma egy nagy ünnepen vagy zarándoklatokon nem jelent ilyen szükséghelyzetet. [93]

1484 "Az egyéni és teljes bűnvallomás és feloldozás marad változatlanul a hívek Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődésének az egyedüli és rendes módja, kivéve, ha egy ilyen bűnvallomás fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen." [94] Ennek nagyon mély alapjai vannak. Krisztus cselekszik minden szentségben. Ő személyesen fordul minden egyes bűnöshöz: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid" (Mk 2,5). Ő az orvos, aki egyenként fordul minden beteghez, akinek szüksége van rá, [95] hogy meggyógyítsa; Ő emel föl minden beteget, és viszi be újra a testvéri közösségbe. Ezért a személyes gyónás az Istennel és az Egyházzal történő kiengesztelődés legkifejezőbb formája.

Összefoglalás

1485 Húsvét estéjén az Úr Jézus megmutatta magát apostolainak, "és mondta nekik: ťVegyétek a Szentlelket. Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak meg vannak bocsátva; akikét megtartjátok, meg vannak tartva.Ť" (Jn 20,22--23)

1486 A keresztség után elkövetett bűnök bocsánata egy külön szentség által nyerhető el, melyet a megtérés, gyónás, bűnbánat vagy kiengesztelődés szentségének nevezünk.

1487 Aki vétkezik, megsérti Isten dicsőségét és szeretetét, saját istengyermekségre meghívott emberi méltóságát és az Egyház -- melyben minden egyes kereszténynek élő kőnek kell lennie -- lelki javát.

1488 A hit szemével nézve a legnagyobb rossz a bűn, és a bűnnek vannak a legrosszabb következményei magára a bűnösre, az Egyházra és az egész világra nézve.

1489 A visszatérés az Istennel való közösségre, mely a bűn miatt elveszett, az irgalommal teljes és az emberek üdvösségével törődő Isten kegyelméből fakadó folyamat. E drága ajándékot kérni kell önmagunk és mások számára.

1490 Az Istenhez való visszatérés folyamata, melyet megtérésnek és bűnbánatnak nevezünk, magában foglalja az elfordulást az elkövetett bűnöktől és a "többé nem vétkezem" szilárd elhatározását. A megtérés tehát a múltra és a jövőre egyformán irányul; az isteni irgalomba vetett reményből táplálkozik.

1491 A bűnbánat szentsége a bűnbánó bűnös három cselekedetéből és a pap föloldozásából szövődik. A bűnbánó cselekedetei: bánat, gyónás, vagyis a bűnök föltárása a pap előtt, az elhatározás a jóvátételre és a jóvátétel elvégzése.

1492 A bánatot (töredelemnek is mondjuk) hitből fakadó indítékoknak kell fölébreszteniük. Ha a bánat az Isten iránti szeretetből fakad, "tökéletes"; ha más indokokra támaszkodik, "tökéletlen".

1493 Aki el akarja nyerni a kiengesztelődést Istennel és az Egyházzal, minden súlyos bűnét meg kell vallania a pap előtt, melyeket még nem gyónt meg, s melyekre gondos lelkiismeretvizsgálat után emlékszik. A bocsánatos bűnök meggyónása nem kötelező, de az Egyház által nagyon ajánlott.

1494 A gyóntató "elégtételt", "vezeklést" javasol a gyónónak a bűnnel okozott kár jóvátételére és a Krisztus tanítványaira jellemző lelkületet helyreállítására.

1495 Krisztus nevében bűnöket csak olyan papok bocsáthatnak meg, akik az egyházi hatóságtól feloldozási joghatóságot kaptak.

1496 A bűnbánat szentségének lelki hatásai:

kiengesztelődés Istennel, ami által a bűnbánó visszanyeri a kegyelmet;

kiengesztelődés az Egyházzal;

az örök büntetés elengedése, mely a halálos bűn miatt fenyegetett;

a bűnökért járó ideigtartó büntetések legalább részleges elengedése;

a lelkiismeret békéje és derűje, lelki vigasztalás;

a lélek erőinek növekedése a keresztény küzdelemhez.

1497 A súlyos bűnök személyes és maradéktalan megvallása, melyet feloldozás követ, az egyetlen rendes eszköz az Istennel és az Egyházzal való kiengesztelődésre.

1498 A búcsúk által a hívők önmaguknak és a tisztítótűzben lévő lelkeknek is elnyerhetik a bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedését.