A katolikusok miért pont Szűz Máriát tisztelik, magasztalják? Ez a Mária kultusz honnan ered?

Köszi a válaszodat! :)

Nem tudom, hogy végül is elfogadtad-e a SzentÍrás felsőbbrendűségét az emberi gondolatokkal szemben, mindenesetre örülök, hogy a SzentÍrásból írsz.

Szóval akkor nézzük a Zsolt148/2-t !

Először is vannak olyan zsoltárok, melyek szerzője konkrétan fel van tüntetve: Kóráh fiai, Dávid - ezek személyes kérések, kinyilatkoztatások az Úr felé.

Legtöbb zsoltár ilyen (gondolok itt a 84., 85., 131., stb. zsoltárra). Ezek valamilyen témát (főleg szükséget) dolgoznak fel: bűnbocsánat kérése (130.zs), szabadulás (26.zs.; 140.zs.), könyörgés (28.zs)

(természetesen nem írtam le az összes zsoltár kategorizálását,csak néhányat emeltem ki a példa kedvéért)

Másrészről vannak olyan zsoltárok is, amik egyetemes érvényűek, Isten mindenki számára szól benne. Ezt azonban nem egy erre kiválasztott személy által (pl. Dávid) teszi, hanem maga az Úr intézi saját maga a világ felé. Ilyen a szóban forgó 148. zsoltár is, ami teljességgel arról az egész világ Istent dicsérje.

Tehát itt a 148.zs./2-ben NEM a zsoltáros Dávid szól az égiekhez, hanem maga az ÚrIsten, mégpedig közvetlenül.

------------------------

Különben visszatérve a Mária-jelenésekhez, ennek tárgyalását (csakúgy, mint a vele kapcsolatos csodákat)talán érdemes lenne elvégezni a SzentÍrás függvényében. Volna kedved hozzá?

Azért kérdem, mert úgy látom, érdekel Téged (különben engem is). Rendkívül érdekes és hasznos témának tartom, bár lehet hogy kicsit hosszú lesz megvitatni. Ha szeretnél erről "beszélni" (mármint a SzentÍrás alapján megvizsgálni), add meg az e-mail címedet.

" szerintem már rajtunk kívül senki se olvassa"

De igen, én. :)

Csak nem akartam beleszólni eddig.

Most is sietek, így csak két dolog röviden:

1. Az a belinkelt depositum elég dedósan, szájbarágósan vezeti végig az olvasót a kérdéseken; továbbá nem kóser több szempontból sem. Én speciel az önálló gondolkodás és kérdésfeltevés pártján állok, ez mindig jobb, mint a "magolás". Nem akarom tételesen cáfolni, de pl. az elején a közbenjárás létjogosultságát valóban igékkel támasztja alá, csakhogy aztán emberileg kezdi el magyarázni, hogy ha már emberek járhatnak közben másokért, akkor az angyalok és a szentek méginkább... Vagy valami ilyesmi, elnézést, de nem emlékszem pontosan. A lényeg, hogy egyetlen bibliai ige sem támasztja alá, hogy angyalokhoz vagy másokhoz lehetne imádkozni, közbenjárást kérni tőlük.

Az általad beidézett igevers dicséretről szól, áldásról, nem pedig közbenjáró imáról emberek részére. [De erről már írtam bővebben máshol, majd olvasd el. :) ]

2. (A 44 %-os válaszoló írásának egyetlen gondolatára:)

Pontosan ez a lényeg: A Szent Szellem vezet bennünket, de a kijelentéseket mindig csak és kizárólag az Igével lehet összehasonlítani, hogy nem állnak-e ellentétben egymással. Ha bárki azt a kijelentést kapja, hogy szentekhez imádkozzon, vagy kérje a közbenjárásukat (csak hogy ne akadjunk már fent a szavakon...), akkor meg kell vizsgálni, mit mond erről az Ige. Ha van benne ilyesmi, akkor valóban a Szentlélektől volt a kijelentés; ha pedig nincs... Hát akkor nem kóser a dolog.

Nos, ezek után egyetlen kérésem van: Tessék szíves lenni mutatni nekem egyetlen egy igehelyet, amely bizonyítja, hogy lehet vagy kell más közbenjáró, mint Jézus; vagy amely egyáltalán megengedi, vagy példát ad arra, hogy emberek angyalokat kértek közbenjárásra, imára, stb.

Üdv mindenkinek. :)

29/30-nak:

"...hogy a mennyben lévő keresztény testvéreink és >nővéreink imádkozzanak értünk..."

A katolikus tanok értelmében ez a tisztítótüzre vonatkozik. (Purgatórium).

A még földi büneiktöl való tisztulás ideje alatt az ott tartozó lelkek magukért ugyan már nem, de értünk tudnak imádkozni.

Hogy megrövidítsük a purgatórium idejét számukra (mely a bünbánat, bünhödés és Istenre való várakozás kínjával jár) nekünk meg innen kell értük imádkozni!

@ "ma 11:16" és ma 01:11

Válaszoltam én, de - most hogy visszaolvasom - belátom, hogy nem mindenre adtam választ. Nem tiszteletlenség volt részemről - abszolút nem volt ilyen bennem - mindenesere ne haragudj.

Most viszont válaszolok arra, amire nem tettem. OK.?

A "ma 01:11" hozzászólásban azt írod, hogy a kereszténység "nem kizárólag csak a bibliára épülő, hanem a Szentlélek által 2000 év óta vezetett és egyre tovább fejlesztett hitbeli megtapasztalások, misztikus megélések, Jézus és Mária-jelenések, "égböl jövö" kinyilatkozások összessége is."

Az valóban igaz, hogy a kereszténység nem csupán szavakat tartalmaz. Pál tanításai pl.sohasem puszta szavakból álltak, hanem Isteni erő is működött, melynek során a hallgatóság Isten létezésének személyes megtapasztalásában részesült.

Írsz a 2000 évóta megtapasztalt hitről, személyes meggyőződésekről. Tény és való hogy az eltelt évszázadokban (sőt beszélhetünk évezredekről) a kereszténység fejlődött,de hgy tovább, vagy vissza, az más kérdés.

Ugyanis - (kb. Krisztus után a 3. századtól kezdve) - kezdtek olyan tanításokkal foglalkozni, amik egyre másra eltávolodtak a SzentÍrástól, és egyre jobban az emberi tekintélyből végzett gondolkodást tették a SzentÍrás felé.

Ekkor már Mária szeplőtelenül fogant, Istenanya lett, társmegváltó és kegyelemközvetítő lett, testben ment a Mennybe, elfogadták és követték a megjelenéseit, a csodáit, stb. - emberi gondolatokkal, logikusan felépített szép tanítások ezek, melyeknek igencsak kevés közük van ahhoz, amit Jézus, és a korai kereszténység apostolai (Pál, Jakab, Péter, stb.) hirdettek.

Ahelyett, hogy a Krisztusi tanokat és a szellemi életet tanulmányozták volna tovább (ahogy Pál tette).

Tanításaiban az egyetemes, katolikus egyház úgy fejlődött, hogy azokat sohasem vizsgálták felül a SzentÍrás függvényében, hanem azt gondolták, hogy ez az Isten tökéletes akarata. De Isten sohasem akart olyat, hogy vele együtt másokhoz is imádkozzunk, nem akar védőszenteket (ehelyett csakis az Ő fiát, Krisztus Jézust ismeri el annak), stb.

A Szentlélek soha nem munkálkodik együtt olyan tanokkal, amik nem állnak meg a SzentÍrás talaján. Persze meg lehet magyarázni, igaznak tulajdonítani, csak éppen a SzentLélek olyan munkái, megnyilvánulásai maradnak el, mint a betöltekezés, nyelveken szólás, szabadulás, stb. - "gyümölcseiről ismerik meg a fát", ezt mondta Jézus. És ezek a gyümölcsök sajnos a katolikus egyházban elmaradnak.

A depositum.hu-n olvasható hitvédelem igazságát a SzentÍrás igen minimálissan támasztja alá, túlnyomórészben viszont egltalán nem, illetve olyan Igéket sorolnak fel, amiknek közük nincs az adott katolikus tantáshoz.

Tovább fejlesztett hitbeli megtapasztalásokra valóban szükség van, de akkor is Isten Igéjének, a tiszta tökéletes SzentÍrásnak kell alapul szolgáltatni.

Máté 7/24-29: Jézus a SzentÍrás felsőbbrendűségéről beszél. Arról, hogy milyen az, ha valaki erre építkezik (és mi van akkor, ha nem...).

Tehát én magam NEM a betűhöz ragaszkodok, hanem a SzentÍrás alapján közvetített Igazsághoz.

Szilárd meggyőződésem és tapasztalásom is (személyes megtapasztalásról is beszélek), hogy Isten Szent Lelke csak az igazságban lakozik, ami pedig csak a SzentÍrás lehet.

És minden mai történést (legyen az Jézus- vagy Mária jelenés, vagy bármi) igenis meg kell vizsgáni a SzentÍrás függvényében, hogy az adott dolognak eredetétől meggyőződhessünk (vagyis hogy istentől származik, vagy edig démonikus erőtől). És bizony nagyon nem mindegy, hogy a szívünkbe hamisságot, vagy igazságot gyűjtünk.

A kérdésre válaszolva: igen, hiszek a SzentLélek működésében, neoprotestáns egyházhoz tartozok, ahol nagyon fontos a SzentLélek (vagy inkább fogalmazok így: Szent Szellem) személyének, megnyilvánulásainak, erejének figyelése, követése - persze csakis a Biblia mellett!

@ Berta Wooster "ma 11:47"

TELJESEN IGAZA VAN, Berta hozzászólása nem túl részletes ugyan, de ez nem is baj. Ehlyett lényegretörő, teljesen igaz amit írt, főleg a 2. pontban írtakra hívnám fel mindenki figyelmét.

Egyébként "no comment" részemről.

Köszönöm Berta!

Berta Wooster-nek:

" Pontosan ez a lényeg: A Szent Szellem vezet bennünket, de a kijelentéseket mindig csak és kizárólag az Igével lehet összehasonlítani, hogy nem állnak-e ellentétben egymással.

Ha bárki azt a kijelentést kapja, hogy szentekhez imádkozzon, vagy kérje a közbenjárásukat (csak hogy ne akadjunk már fent a szavakon...), akkor meg kell vizsgálni, mit mond erről az Ige. Ha van benne ilyesmi, akkor valóban a Szentlélektől volt a kijelentés; ha pedig nincs... Hát akkor nem kóser a dolog.

1. Ezt az "ellentétet" a katolikus egyház rendkívüli szigorral, 2000 év óta, minden aktuális szituációban (pld. privátkinyilatkozások, Mária-jelenések esetén), úgy ahogy Te is írod és jogosan elvárod, a Bibliával összehasonlítva, tehát a bibliai tanokra építve vizsgálja ki...

Olyannyira, hogy ezek a vizsgálatok - pont a szigorúságuk miatt- néha évszázadokig tarthatnak! Pld. ha valaki "szentként" hal meg (az életvitele alapján), ez nem elég, halála után 2 természetfölötti csodával (itt lent a Földön) kell "bebizonyítania", hogy tényleg szent (s ezáltal a földi hívök számára követendö -a hitben-példaképnek "alkalmas") és Isten jelenlétében él... (Mert végsösoron egy ilyen aktust is csak Isten engedelmével -és erejével- tehet meg.)

Csak "úgy" visszajelezni/jelentkezni a túlvilágról egyetlen meghalt léleknek sem szabad/lehetséges, akik ezt teszik (pld. spiritiszta szeánszokon stb.), azok ezt nem Isten engedelmével teszik, ezek "démonok", akik csak a meghalt rokonnak adják ki magukat.... (Démon = sátán szolgái).

Lehetnek különben "eltévelyedett" lelkek is (az ú.n. "szegény lelkek"), akik, miután ateistaként haltak meg, haláluk után sem tudnak "megnyílni" Isten birodalma iránt, ugyanakkor nem éltek olyan bünös életet, hogy a pokolba kellene kerülniük, így megrekednek valahol "félúton". Ezek aztán "visszajárnak" pld. a hozzátartozóikhoz (ha azok vallásosak), de méginkább mély spiritualitásban élö emberekhez, pld. kolostorok lakóihoz, hogy konkrétan ezek megváltó imáit kikérjék maguknak.

A katolikus egyháznak erröl a témáról is nagyon nagy, szeriöz irodalma van.

Könyvtipp:

Mária Simma: "Èlményeim a Szenvedö lelkekkel"

[link] (itt kapható, 800 Ft.)

Tehát, amíg a "szent-jelöltek" a 2 természetfölötti bizonyítékot abszolválják (ezek általában természetfölötti gyógyítások), addig évszázadok is eltelhetnek... Némely Szentet akár már legendák vehetik körül, de az egyház csak akkor ismeri el, ha "bizonyított".

Mindezt csak azér írom ilyen részletesen, hogy lássátok, a katolikus egyház egy komoly intézmény és nem álmodózókból áll, mely rendkívüli súlyt fektet az igazságra és a Jézus által lefektetett tanok megtartására.

(Ezért is alakúlt ki egy ekkora apparátusa, mint a Vatikán.)

2. Ilyen kijelentést, hogy Szentekhez imádkozzunk, nem kapunk.

A Szentek egyszerüen példaképek számunkra Jézus követésében a "keskeny úton", a hitben és kitartásban, akik maguk is "heroikus hittel" élték le az életüket (ez gyakorlatilag szörmyü szenvedéseket, önmegtagadásokat jelentett), de ennek ellenére töretlenek maradtak az egyház iránti szeretetben és az Isten/Jézus iránti hüségben.

Ök elöre mentek -elöttünk- Istenhez, azzal a vággyal, hogy haláluk után is maximálisan Isten ügyét szolgálják országának felépítésében. Isten országának mi, hívök itt lent a Földön is már részét alkotjuk (mindenki, aki meg lesz keresztelve Isten "gyermekévé" válik és ezáltal birodalmához tartozik, ez a belépöjegy), és egy országhoz tartozó hittestvérhez bármikor fordúlhatunk támogatásért.

Sok szent meg is ígérte halála elött, hogy a mennyböl még többet fog segíteni majd a Földön, hiszen már nem lesz térhez, idöhöz kötve, stb. Pld. a Szent kis Teréz, aki "rózsákat akart hullatni az égböl" (rózsák = kegyek, kegyelmek) és meg is tette, szentté avatásakor 3 fehér rózsa hullott le az égböl az ünnepi prédikáció alatt...

A hívök nagy családja tehát egybefoglalja az égi és a még földi hívöket. A "menny" elkezdödik már a Földön is. (ezt Jézus Maga mondja a Bibliában.)

Ezért természetes és Isten akarata, hogy egymást segítsük: mi pld. innen imával a purgatóriumban lévöket, ök minket szintén imával, akik pedig a purgatóriumot már maguk mögött hagyhatták, tehát ezáltal lényegesen nagyobb hatókörrel rendelkeznek már, hiszen Isten "színe elött élnek", azoktól ennélfogva mégnagyobb segítséget várhatunk el, nemcsak imát, hanem néha konkrét beavatkozást is az életünkbe. (De csak ha kérjük és ezt ök is csak Isten engedélyével tehetik).

A Szentek segítsége tehét Isten/Jézus segítsége.

Isten akarja, hogy "mindenki mindenkiért" kiálljon, jót tegyen, egymásnak segítsen. Isten fel akarja használni az embereket itt és odafönt, az élöket és a már meghaltakat egyaránt, bevonni öket terveinek végrehajtásába.

A keresztények égi és földi birodalma tehát egy nagy CSALÀD, ahol mindenki, mindenkihez fordúlhat.

Linktipp:

[link]

Könyvtipp:

[link]

[link]

Béke Veletek!

@ "ma 13:43"

Nem az én hozzászólásomra válaszoltál ugyan, és nem is én vagyok Berta Wooster. Ennek ellenére remélem, nem haragszol, ha "pár szóban" reagálok a válaszodra...

Szóval, érdekes ez a vizsgálat (mármint, amit az 1. pontban írsz). Annál is inkább, mert évszázados idejű vizsgálat alatt valahogy elsiklik a figyelmük a SzentÍrásban foglaltakról (jelen esetben a halottak feltámadásáról, a közbenjárásról, Máriáról).

Vajon miért?

Ezt írod a szentek elfogadásával kapcsolatban, hogy haláluk után 2 természetfeletti csodával kell bizonytaniuk. Na ezzel annyi a probléma, hogy a gazdag ember és Lázár történetéből (lásd: Lukács 16/19-) kitűnik, hogy a túlvilági helyünket nem változtathatjuk meg, nincs mód a visszatérésre.

Azonkívül a Biblia alapján - mihelyst valaki elköltözik erről a Földről - kizárólag Isten dönti el, hogy az adott ember (nevezzük bárhogy) beléphet-e a Menny Királyságába: Jézus és Pál világosan megírja, hogy kik öröklik Isten Országát.

Vagyis a szentség eldöntése sohasem volt, és nem is lehet emberek dolga. Jézus a bíró, és se neki, sem az adott embernek nem kell bizonyítania - azután, hogy beléphetett az a bizonyos ember a Mennybe - az itélet jogosságát.

Ami a szenteket illeti: én magam tökéletesen elismerem a korai, újszövetségi apostolok (lásd. Pál, Jakab, János, Péter, stb.) munkásságát, tökéletes példaképeim ők nekem. Azonban tisztában vagyok a Biblia azon kijelentésével, miszerint egyetenegy közbenjáró létezik (Jézus - 1Tim 2/25).

Ő (mármint Jézus) az, aki teljességgel betölti minden szükségünket, mert mindenben megkíséreltetett miérettünk, és feltámadása után az Atya királyi székénél miérettünk közbenjár (zsidó 4/14-16). Nem fűzöm továbba gondolatokat, hogy "hát, más is lehetne", mert senki másról nem ír a Biblia. Máriáról sem!

Én Jézust (aki az Isten), Őt követem, és Őbenne bízom: "Minden gondotokat Őrá vessétek, mert neki gondja van rátok" (1.Péter 5/7) - innentől kezdve miért is kéne nekem bárki más támogatása Jézuson kívül? Hát nem egyszeri, és tökéletes az Ő áldozata? Hát nem megkisértetett ő miérettünk mindenben? Dehogynem! Akkor??

Ami Szent kis Terézt illeti, ennek csodája (rózsák az égből)... na erről annyit, hogy olyan kijelentése a Bibliának, hogy mi emberek a Mennyből bármiféle jeleket küldhetünk, vagy bármivel is igazolhatnánk bármit, esetleg csodákat vihetnénk végbe valamiért is... ilyen nincs.

Purgatórium: volt már szó róla. Most röviden annyit, hogy ennek létezésében való hit tulajdonképpen azt jelenti, hogy az illető nincs tisztában Jézus ádozatának következményeivel.

A Szentírás üzenete teljesen elveti a purgatórium (vagy legyen tisztítótűz; mindegy) létezését, mert a Zsidó 7/25 azt írja, hogy Jézus teljesen üdvözíthet azokat, akik ő általa Istenhez járulnak, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük.

H

a ez igaz, márpedig IGAZ, akkor mi szükség van purgatóriumra?

A másik, hogy Jézus szenvedett miérettünk, azért, hogy nekünk ne kelljen. Akkor miért kéne bárkinek is szenvednie? Hiszen a Máté 1/21-ben az van, hogy Ő (mármint Jézus) megszabadít minket a bűneinktől. Erről szól az 1.János 1/7 is.

Vagyis ez azt jelenti, hogy Jézus megszabadít minket a kárhoztatástól, a büntetéstől. Akkor miért kellene szenvednünk?

Tehát a purgatóriumban történő szenvedés történése ellentmond a SzentÍrásnak, magának a purgatóriumnak a léte úgyszintén nem állja meg a helyét a SzentÍrásban: mert ha Jézus tisztára mos engem, akkor miért, és miből kéne nekem tisztulnom??

Ami pedig Pio atyát illeti (az általad mellékelt link), az általa átélt szenvedéssel valami nagyon nem stimmel. Először is, Jézus szenvedése, a sebei nyilvánvalóak voltak (és persze most is azok): 1.Péter 2/24: "... akinek sebeivel gyógyultatok meg". Ésaiás 53/3-7: A Messiás sebeiről beszél, illetve a fájdalmai értelméről.

A Biblia úgy is fogalmaz Jézusról, hogy "fájdalmak férfija".

Ugyanakkor az egész SzentÍrásban nincs szó arról, hogy nekünk is úgy kéne szenvednünk, mint Jézusnak.

A mellékelt likben lévő Pio atya így szenvedett (?), pedig mint tudjuk, Jézus áldozata EGYSZERI, tökéletes és MEGISMÉTELHETETLEN áldozat. Akkor?

Vannak ugyan próbatételek (Pál részletesen ír ezekről, megmutatva a kiutat is), de szó sincs bármi ilyesmiről. Nincs szó stigmákról.

Aztán vannak ezek az "eltévelyedett lelkek". Ezzel kapcsolatban annyit, hogy a SzentÍrás világosan rámutat arra, hogyan éljük itt a Földön azt az időt, amit a "kegyelem idejének" nevez. Vagyis a Menny Királyságába való bekerüléshez elengedhetetlenül fontos a megtérés, és a szellemi újjászületés. 2 (azaz kettő) útról beszél a Bibia: a széles út az egyik, ezen sokan járnak, és a veszedelembe visz. A másik a keskeny út, amit csak kevesen találnak meg. Ez vezet Istenhez, az örök dicsőségbe. Nincs harmadik út!

Namost annak, aki a Földi életében nem fogadta be Jézust, az melyik utat követte? Érdemes tanlmányozni a gazdag ember és Lázár történetét (Lukács 16/19-). Ugye nem sikerült megváltoztatnia a gazdag embernek a helyét (maradt a pokolban), mert nem adatott neki több lehetőség. Egy percre se térhetett vissza a Földre, és arról sincs szó, hogy kiimádkozták volna onnan. Vagy nem így van??

Kiegészítés:

Miután Ti valószínüleg (?) nem ismeritek Pió Atyát, csak annyit szeretnék róla megjegyezni, hogy ö pld. nagyon sokat "dolgozott együtt" az örangyalokkal. A magáéval meg "szellemi gyermekei" örzöangyalaival is.

Az egész világon rengeteg híve volt, minden kontinensröl utaztak hozzá emberek, mert Pió Atya "mindent tudott, mindent látott", tanácsai ezáltal "bombabiztosak" voltak.

Ismerte és belelátott a szívekbe és addig nem adta meg a feloldozást, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy az illetö komolyan megbánta büneit ill. meg akar változni. Nagyon szigorú volt, de igazságos. Mindenki érezte jelenlétében Jézus szeretetét. Hívei életét kísérte, lelki vezetöjük volt.

Ha nem tudtak hozzá eljutni tanácsát, támogató imáját kikérni vagy gyónni, Pió Atya csak annyit mondott (vagy üzent) nekik: "Küldd el hozzám az Örzöangyalodat!"

És ez így is történt. Pió Atya és hívei között sok angyal közlekedett...

Mindez számtalanszor bebizonyosodott a sok különös (és dokumentált) történet kapcsán...

Láthatjuk tehát, hogy az angyalokat is befoghatjuk a szolgálatunkba.

Pió Atya különben halála óta is sok hívét vezeti tovább (természetesen Isten engedelmével), aki ezt akarja és hozzá fordúl.

A halál nem akadály a szeretet szálainak megtartásában.

A választófal az evilági és túlvilági élet között hártyavékony és aki csak azt akarja akceptálni, ami látható, fogható, ami csak le van írva van, de közben magát az életet, amihez a láthatatlan világ is hozzátartozik, kizárja, az még nem értette meg a dolgok lényegét...

Remélem, ezzel nem bántok meg senkit, nem ez a célom, akit nem érint, ne vegye magára.

De legyünk kiváncsiabbak az ÈLETRE, vegyük észre, hogy a fontosabb dolgok mindíg a láthatatlanban történnek, s ez a láthatatlan nem egy merev, lezárt, konzervált dolog, hanem egy állandóan alakúló, aktuális, kreatív valóság!

(= Szentlélek!)

"Ezt írod a szentek elfogadásával kapcsolatban, haláluk után 2 természetfeletti csodával kell bizonytaniuk. Na ezzel annyi a probléma, hogy a gazdag ember és Lázár történetéből (lásd: Lukács 16/19-) kitűnik, hogy a túlvilági helyünket nem változtathatjuk meg, nincs mód a visszatérésre. "

Ezt félreértetted: ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy újra lejönnek a Földre...

"Föntröl" hozzák létre a bizonyítékot.

Jóllehet "fönt és lent" megint nagyon emberi elképzelések, tulajdonképpen MINDEN egyben és együdejüleg történik, mert ha "fönt" már nincs idö (idö csak itt van lent a Földön), akkor távolság sem lehet, tehát minden "egybeesik".

Erröl beszél egy nagyon érdekes magyar halálközeli élménybeszámoló is, amit majd bemásolok ide, de sajnos most mennem kell.

Kedves KZS.!

Bár már semmi idöm nincs itt ülni az sz.g. elött, rengeteg munka vár így karácsony elött, de válaszaid újra és újra visszahúznak...

A félreértés rengeteg, ezt így nem lehet tisztázni!

Soraidból látom, hogy sem a Szentlélek ÀLLANDÒ vezetésében (most a bibliától függetlenül), tehát, hogy aktuálisan világunkat ma és most is alakítja, nem hiszel, sem a tisztítótüz létezésében, mint szükségszerüségben, mert Isten elé semmi és senki nem kerülhet, ami még nem teljesen szeplötelen és bünmentes...

Àllandóan hivatkozol a "Szentírásra", de az az érzésem, hogy nem ugyanazt a Szentírást használjuk...

Èn a katolikus bibliáról beszélek, és Te?

Mert az enyémben benne van, hogy pld. Pál Apostol azt mondja, szenvedésemmel kiegészítem a Jézusét...(most szabadon idézve...)

stb., stb...

Nem lenne jobb egyszer egy katolikus pappal megbeszélned

az összes "vádjaidat", kételyeidet a katolikus egyház tanaival szemben??

Ezek komoly teológiai kérdések, kár lenne nem foglalkoznod velük, de a szakszerü megválaszolásukat itt, ezen a fórumon nem lehet kielégítöen megtenni.

A Katekizmusban egyébként megtalálhatnád egyedül is a válszokat, de talán a Te esetedben az nem lenne elég, szakmai magyarázat is szükséges lenne.

Szia!