A katolikusok miért pont Szűz Máriát tisztelik, magasztalják? Ez a Mária kultusz honnan ered?

@ "ma 16:15"

Ami az imádkozást illeti, a Biblia nagyon is messzemenően tárgyalja az imádkozás és a bizalom célszemélyét, aki - a SzentÍrás állásfoglalása alapján - kizárólag Isten lehet. A Biblia említi ugyan ennek a bűnös megfelelőjét, amikor valamely teremtetten keresztül akarták Istent megközelíteni: ezt Isten sohase engedte.

Vagyis - most ismételni fogom magam - a SzentÍrás egyértemű üzenete az, hogy csak Istenhez imádkozz, csakis Őbenne bízz.

Az természetesen nem bálványimádás, ha a SzentÍrás egy részét ismételjük. Azonban az "Üdvözlégy Mária" imában történő elmondása egyértelműen nem Istenhez szól.

Éppen ezért sérti Isten akaratát afelől, hogy csak Őhozzá forduljunk, valamint mindenféle kéréssel Őbenne bízzunk - márpedig EZ a SZentÍrás központi eleme.

Továbbá: semmi igei alapja annak, hogy Mária és a szentek meghallanák a nekik mondott imákat. Nem lehet, mert mint teremtett lények nem rendelkezhetnek Isten olyan tulajdonságaival mint mindentudő és mindenütt jelenlevő. Ők egyrészt - tulajdonságaikat tekintve - korlátozottak, másrészt semmiféle hatalommal, vagy akár szellemi tekintéllyel nem rendelkeznek (és köztük nincs kivétel, mert a SzentÍrás nem ismeri el a kivételt köztük.

Ehelyett egy valakinek ad mindent: eredendő bűntelenséget, közbenjárást, tekintélyt a Sátán fölött, stb. - és az ő neve: Jézus)!

Azt kérded, mennyi tisztelet jár valakinek aki a mi üdvösségünkért végignézte a fia keresztútját (igaz, nem ezzel a ""keresztút" szóval fogalmazol, de végülis erről van szó).

Nézd, semmiképp sem lehetett Máriának (hiszen őrá gondolsz) örömteli ez az időszak. Bztos, hogy nehéz volt neki.

Azonban a SzentÍrás aszolút nem foglalkozik Mária fájdalmával (erről egy szót sem említ), kizárólag a Messiásra koncentrál.

Innentől kezdve felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy érzéketlenek vagyunk-e, ha a SzentÍrás mintájára nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel (mármint Mária fájdalmával), vagy inkább erre fókuszálunk (elterelve a figyelmünket a feltámadott Krisztusról, aki közbenjár érettünk, és csakis Ő tudja betölteni a szükségeinket, hiszen éppen ezért próbáltatott meg mindenben miérettünk).

Azt kérded, mennyi tisztelet jár Máriának azért a helytállásért és szenvedésért, amit álélt.

Megmondom: fogadjuk el Mária szolgálatát. És ezzel szerintem mindannyian egyetértünk! Senki nem vonja kétségbe ezt: egyöntetűen elismerjük, hogy egyedül Mária volt kiválasztva arra, hogy Jézus anyja legyen.

DE! (és itt van a 'de'!) Én úgy gondolom, hogy mi, akik keresztények vagyunk, semmiképp nem járunk el rosszul, ha csak annyi tiszteletet adunk Máriának, amennyit a SzentÍrás ad.

Tehát azzal nem adunk több dicsőséget Istennek, ha bármilyen teremtett lényét olyan titulusokkal, olyan hatalommal ruházzuk fel, amit a SzentÍrás abszolút nem ismer el, mert ezek csak Jézusra vonatkozhatnak (gondolok itt a bűntelenségre, a közbenjárásra, stb.).

És jusson eszedbe az ésaiás 42/8, amiben az van, hogy Isten senkivel, egyetlenegy teremtett lényével sem közösködik.

"Továbbá: semmi igei alapja annak, hogy Mária és a szentek meghallanák a nekik mondott imákat."

De van igei alapja:

[link]

"Nem lehet, mert mint teremtett lények nem rendelkezhetnek Isten olyan tulajdonságaival mint mindentudő és mindenütt jelenlevő."

Miért nem rendelkezhetnek a mennyben lévő szentek nagyobb tudással (nem feltétlen mindentudással) mint mi?

"Én úgy gondolom, hogy mi, akik keresztények vagyunk, semmiképp nem járunk el rosszul, ha csak annyi tiszteletet adunk Máriának, amennyit a SzentÍrás ad."

Szerintem pedig semmiképpen se járunk el rosszul ha annyit adunk Máriának amennyit ő adott nekünk. És úgy gondolom hogy annyit amennyit ő adott nekünk, mi nem is vagyunk képesek adni. Vagyis ha akár az egész életünket is ajánljuk fel Istennek a Szűzanya szándékaira, akkor még mindig az adósai maradunk, mivel ő többet szenvedett értünk mint amennyit mi egész életünkben fel tudunk ajánlani.

"Tehát azzal nem adunk több dicsőséget Istennek, ha bármilyen teremtett lényét olyan titulusokkal, olyan hatalommal ruházzuk fel, amit a SzentÍrás abszolút nem ismer el, mert ezek csak Jézusra vonatkozhatnak (gondolok itt a bűntelenségre, a közbenjárásra, stb.)."

Ezzel egyetértek, a dicsőség mindig Istené. Még ha Mária közbenjárt is valakiért, akkor is a dicsőítés Istennek jár hiszen a közbenjárót is Isten hallgatta meg, Ő teljesítette a kérést. Máriának köszönetet lehet mondani de dicsőíteni úgy mint Istent nem szoktuk.

Szerintem az általad felvázolt probléma akkor lép fel ha valaki Isten fölé helyezi Máriát. Ez persze elő is fordulhat ugyanúgy ahogy az emberek más hibákat is elkövetnek, de nem hinném hogy gyakori eset lenne.

@ "ma 11:34"

Na akkor nézzük a közbenjárást az általad hivatkozott link alapján (www.depositum.hu/szentekhez.html):

Először is: a szóban forgó oldal elismeri, sőt úgy is írja, hogy közvetlenül Jézushoz kell imádkozni. Ez eddig rendben. Utána Pál leveleiből hoz példát arra vonatkozóan, hogy az apostol arra kér más embereket, hogy imádkozzanak érte. Ez is rendben, teljesen világosak Pál szavai ez ügyben (mondhatnám mindenben).

Ezt írja a depositum.hu oldal: "bizonyosan nem lehet kétség afelől, hogy Jézus közvetítői szerepe semmilyen módon nem akadályozza a közbenjáró imát"

Persze hogy nem! Teljesen biztos, hogy létezik a Krisztus, mint az érettünk közbenjáró Isteni személy, és olyan is van, amikor bizonyos emberek végeznek imát bizonyos emberekért (ez az a bizonyos közbenjáró ima).

Idáig rendben is vagyunk, de aztán a Máté 5/44-45 igehelyeke vonatkoztatva így folytatja 'az oldal': "Krisztus egyedülálló Közvetítése így nem áll útjában annak, hogy a mennyben lévő keresztény testvéreink és nővéreink imádkozzanak értünk..."

Szó sincs erről!

Először is Pál kizárólag földi emberek közbenjárását kérte, és rájuk számított, amikor azt kérte, hogy imádkozzanak érte (mármit Pálért). Másrészt ugyanígy a feltüntetett igerész is KIZÁRÓLAG földi emberekhez szól, és arra hívja fel a figyelmet, hogy rosszért ne rosszal fizessünk, hanem imádkozzunk azért, hogy a rosszakaróink megtérjenek. Tehát ebben az igerészben nincs szó mennyei emberek közbenjárásáról.

Továbbá ezt írja a depositum.hu:

"Az tény, hogy a mennyben lévő szentek erre (mármint a közbenjáró imára) sokkal alkalmasabbak, mint az élő keresztények (a földön élő szentek), hiszen ők már osztatlan hódolatot birtokolnak Isten felé. Mi itt a földön közönnyel, zavaró körülményekkel, koncentrálási zavarokkal, és a szenvedély hiányával vagyunk sújtva imáinkban, de a mennyben ez senkit sem sújt."

Hát nem! Annak ellenére hogy mindez hihetőnek hangzik, de nem igaz. És annak tudatában állítom ezt, hogy aláírom, hogy mindannyian emberek vagyunk, és bárkivel előfordulhat az, hogy ima közben akaratlanul is elkalandozik a figyelme. Kivel nem történt meg ez?

Csak éppen ott van a nyelveken szólás, ami Isten Szellemének csodálatos ajándéka. Erről érdekes módon a depositum.hu oldal nem tesz említést, pedig Pál hosszasan tárgyalja ezt. És ez az ajándék pontosan az embert ért zavaró tényezők (oda nem való gondolatok, stb.) hiányosságok kijavítására adatott: "mert ha nyelvvel könyörgök (vagyis nyelveken szólva), a lelkem (eredeti szövegben: a Szellemem) könyörög, de értelmem gyümölcstelen" /1.Kor 14,14/.

Vagyis ez által a szellemi ajándék által (ami Istentől ered) a Mennyei Atya pontosan megérti, hogy mit akarunk mondani, és Krisztus közben is jár miérettünk. "mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek: mert senki sem érti, hanem lélekben (eredeti szöveg: 'Szellemben') beszél titkos dolgokat" /1.Kor. 14,2/

Pál teljesen természetesen vette, hogy a nyelveken szólás ajándéka létezik, hiszen ennek erejéről, úgy mint valódiságáról ő teljesen meggyőződött. Ezt egyébként újjászületett keresztény a mai napig is megtapasztalhatja, mert Isten sohasem vonta vissza sem a Szellemét, sem pedig a nyelveken szólást.

Ugyanakkor nagyon is találónak, aktuálisnak vélem a depositum.hu-nak ezt a mondatát: "a katolikusok a mai napig is a szentekhez szóló imádkozásról beszélnek, és ennek jelentése egyszerűen az, hogy kérjük a szentek közbenjárását értünk."

Igen, és teszik ezt úgy, hogy közben tisztában vannak (vagy inkább tisztába kéne lenniük) azzal, hogy "egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" /1.Tim 2,5/. Pál itt világosan hangsúlyozza, hogy EGY közvetítő (vagyis közbenjáró) létezik, mégpedig az a Krisztus, aki emberré vált miérettünk. Ez az Igehely erről szól. És mivel Krisztus szolgálatát az Atya mint egyszeri, tökéletes áldozatként efogadta - aki (mármint a Fiú) MINDENBEN megkisértetett miérettünk, kivéve a bűnt (vagyis nem esett bűnbe)... szóval hadd kérdezzem már meg: miért is kéne hogy közbenjárjon értem akár Mária, akár bárki más Jézuson kívül??

A depositum.hu oldal a mennyei közbenjárás szükségességét a Jakab 5/16-ra alapozza.

Ezzel kapcsolatban több tévedés is van. Először is az, hogy a szóban forgó Jakab 5/16 ige abban az igerészben található (vagyis a Jakab 5/13-18 terjedelemben), ami az imádkozás erejéről beszél ugyan, de nem az Örökkévalóságban történő - Földi emberek ügyében végzett - imádkozásról, hiszen egészen pontosan így van az Ige: "valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése"

Namármost, ha én hittel magamhoz veszem a tisztító Krisztusi Vért, miközben hittel megvallást teszek, hogy ez a Vér VALÓBAN bűntelenné tesz engem, és ezután könyörgök Istenhez másokért... akkor nem vagyok én igaz? De igen, az vagyok, és hasznos lesz az én könyörgésem Istennél. De ismétlem, csakis Jézus nevében, az ő áldozata révén.

Ami a védőszenteket illeti (erről is szól a depositum.hu): az hogy "védő", az azt jelenti, hogy "közbenjáró". Namármost a SzentÍrás egyetlenegy közbenjárót ismer el, az ő neve pedig: Jézus. És nem ismer senki mást, még Máriát sem. Pál a Zsidó 4/14-ben azt írja, hogy Krisztus a mi főpapunk (vagyis olyan, aki közbenjár miérettünk: Zsidó 4/14-16). Azonkívül a Zsidó 7/23-28 és a Zsidó 8/6-13-ban az van, hogy Krisztus főpapi munkássága tökéletes, felsőbrendű és állandó.

Zsidó 2/18; 4/16; 10/19-22: Őáltala (értsd: Krisztus által) bizalommal járulhatunk az Isten királyi trónjához, hogy megkajunk minden kegyelmet és irgalmat, mindent amire szükségünk van.

Akkor hadd kérdezzem meg, mirefel kéne nekünk, hogy bárki is közbenjárjon Krisztuson kívül?

És akkor még nem említettem a Máté 11/28-30-at, amiben Jézus ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok..." Érted? Nem azt mondja, hogy forduljunk azokhoz, akik a Mennyben vannak, mert ők imádkoznak értünk... NEM! Azt kéri, hogy Őhozzá (Jézus Krisztushoz)jöjjünk. Ebből kiderül, hogy nincs az a szükségletünk, amit Jézus ne látna, nincs az a probléma, amin ő ne tudna segíteni.

Tehát visszatérve a Krisztusi Vérre: ha én hittel magamra kérem, és a tisztító valóságáról megvallást teszek, akkor én ezáltal igaz leszek. Sőt, szent is, mert az hogy "szent", az azt jelenti, hogy bűntelen. De az, hogy elköltözött szentek imádkoznának értünk, nem mondja a Biblia (még akkor sem, ha a depositum.hu ezt tanítja).

Ugyanis a depositum.hu által hivatkozott Makkabeusok könyvének valódisága, Szent Lélektől való indíttatása erősen kérdéses (ha érdekel, hogy miért, később megírhatom). Másrészt amire még hivatkozik (Jelenések 5/8) ez - jobb érthetőség miatt - a 141. Zsoltár 2. igerészére utal, amit Dávid tett (Dávid saját maga érdekében imádkozott, hogy Isten őrizze őt meg a gonosztól). A másik utalásban sem úgy szerepel (Jel 8/3), hogy 'minden mennyei szenteknek könyörgései',hanem csak így: 'minden szenteknek könyörgései'. vagyis biztos, hogy a vér által megigazulva a könyörgéseink ott vannak a mennyben, de nem utal elöltözött emberek közbenjárására.

Am a védő angyalokat illeti, a Máté 18/10-ben világos hogy vannak. De a depositum.hu nem fogalmaz pontosan.

Az eredeti szöveggel összevetve helyesen így szól: "Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok, mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját."

Szó sincs itt az angyalok mindentudóságáról. Ők Isten szolgálatában állnak a Mennyben, őket az Atya küldi ki.

Ezt írja a depositum.hu a szentek miérettünk való közbenjárásával kapcsolatban: "...mint akik átadják Istennek imáinkat, akkor ők nem fizikálisan adják át imáinkat, hanem szellemileg kell átadniuk. Ám, ha szellemileg adják át imáinkat Istennek, akkor muszáj, hogy tudomásuk legyen imáinkról."

Nem! Szó sincs ilyesmiről. A SzentÍrás függvényben világosan bizonyított, hogy kizárólag Krisztus a közbenjáró. Ettől eltérő vélemény - még ha az szép és logikus is - súlyosan sérti az 1.Tim 2/5-öt,, a Máté 11/28-30-at, az 1.János 2/1-et, a Róma 8/34-et és a Zsidó-levelet.

Ezt kérdi az a bizonyos kérdező a depositum.hu-ban:

"Hogyan hallhatják meg a szentek az imáinkat?" Jó kérdés, és erre a katolikus válasz az 1.Kor 13/9-12-ban rejlik. Pedig ez egyáltalán nem erről szól, hanem szellemi érettség, a szentség eléréséről: "mikor gyermek valék" > ""minekutána pedig férfiúvá lettem..." 12.igerész: "mert most...akkor pedig..."

Nincs szó szentek közbenjárásáról.

Van egy úgynevezett "kérdés", amit a bizonyos kérdező megfogalmaz: "Elfogadom, amit mondasz, de még kényelmetlennek érzem, hogy imádkozzam a szentekhez. Hogyan tudnám elkezdeni?"

A válaszom erre: ne kezdd el! És örülj hogy kényelmetlennek érzed magad emiatt. Csak az Istenhez imádkozz, mert Krisztus igaz és tökéletes főpapunk nekünk. Olyan, aki mindenben megkísértetett miérettünk, ezért mindig bizalommal fordulj Őhozzá. (lásd: Zsidó 4/14-16).

Minden gondotokat Őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1.Péter 5/7)

Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid véghez mennek (Példa 16/3)

-----------------------------

A hozzászólásodban ezt írod: "És úgy gondolom hogy annyit amennyit ő - mármint Mária, mert róla írod ezt - adott nekünk, mi nem is vagyunk képesek adni. Vagyis ha akár az egész életünket is ajánljuk fel Istennek a Szűzanya szándékaira, akkor még mindig az adósai maradunk, mivel ő többet szenvedett értünk mint amennyit mi egész életünkben fel tudunk ajánlani."

Na, én ezt mind Istennek tulajdonítom.

19/23-nak:

Válaszod alapján látom, hogy a Katekizmusba nem néztél bele.

Kár, mert ott minden ellenérvedre megkapnád a helyes választ!

A Jehovák Tanúihoz tartozol, ugye?

Aki még kételkedik Mária/Szüzanya jelentöségében, azt nagyon szépen megkérném, hogy tanulmányozza át a köv. linket!

[link]

Rendkívül érdekes, különösen a magyarországi vonatkozása!

@ "ma 21:41"

Egyelőre csak a Magyarországi közlésre vonatkozót olvastam el, de hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek rajta.

Nagyon szép gondolatokat olvashatunk, tényleg szépek (mármint az álalad feltüntetett oldalon:

[link] Ez kétségtelen.

Ugyanakkor teológiailag teljesen értékelhetetlen, mivel többszörösen sérti Isten Igéjét.

A SzentÍrás függvényében Istennek egyetlenegy kiválasztott országa létezik, ennek neve: Izrael.

A Róma-levél 11.fejezete Izrael kiválasztottságáról beszél, és az ószövetségi írásokban számos helyen tárgyalják Izrael történetiségét (hogy tévedt le Isten útjáról, és hogy vezetődött vissza a helyes útra) - lásd Ésaiás könyvét.

Konkrétan Magyarországról egy árva szó sincs a Bibliában, az meg pláne, hogy Mária, vagy bármely más teremtett lény bármiféle hatalommal, szellemi tekintéllyel bírna.

Talán érdemes lenne elolvasni az Ésaiás 42/8-at: már ez ellentétes a szóban forgó link (vagy weboldal) mondanivalójával. Ugyanis az Ésaiás 42/8 világosan elmondja, hogy Isten nem közösödik egyetlenegy teremtett lényével sem.

Nem beszélve arról, hogy a SzenÍrás (gondolok itt a Zsidó levélre) kizárólag EGY közbenjárót, védőszentet nevez meg. Az Ő neve: Jézus.

A Róma-levél (ugyancsak a SzentÍrást képezi) egyértelműen foglalkozik a bűn egyetemességével, kimondva az, hogy az ádámi bűn mindenkire elhatott (szóval sem említi Mária kivételességét benne), és hogy kizárólag Jézus az egyetlen, aki bűntelen.

Azonkívül az evangéliumban Jézus sohasem mondta azt Máriára, hogy "anyám". Azt se, hogy "édesanyám". Mindig asszonynak hívta.

A Máté 12/49-ben ezt olvassuk: "És kinyújtván kezét a tanítványaira, monda: Ímé az én anyám..." (50. versszakban:) "Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem... és anyám".

Ezt nyilván nem tiszteletlenségből mondta Jézus, és nem is hazudott ezekkel a szavaival. Csak éppen itt is a szellemi létet hirdette, ami ugyebár az Atyától van.

Ennyit erről.

Ja... az Evangéliumokban sehol nem olvashatunk olyat, hogy Jézus arra buzdította volna az embereket, hogy Máriára figyeljenek és tiszteljék őt. Mindig a Mennyei Atyára, az Isten Országára rányította mindenki figyelmét.

A Biblia mélyrehatóan foglalkozik az Istenben való bizalom léyegével, fontosságával. Azonban egyetlenegy Igehely sincs, ami helyeselné azt, hogy Istenen kívül másban is bízhatunk.

-------------

Röviden: nem vonom kétségbe azt, hogy a "ma 21:41"-es válaszaadó által mellékelt weboldal szép, mondanivalójában is ez van: szépség és érzelmek.

Ugyanakkor a SzentÍrást súlyosan sérti, ami miatt igazságtartalma igencsak megkrdőjelezhető.

Teológiailag tehát - minthogy nem áll összefüggésben a SzentÍrással - abszolút nullának értékelhető.

Kedves Utolsó!

Èrveidböl felismerem a Jehovák Tanúját.

A Katekizmust, amit bemásoltam Máriáról, változatlanúl nem olvastad el..., sajnos így nincs értelme Veled "vitába" kezdenem, hiszen nyilvánvalóan nem akarsz

megnyílni más iránt, mint a Jehovák -sajnos elferdített- tanai.

Csak "összefoglalva" engedd meg, hogy egyet mondjak Neked:

a kereszténység NEM egy könyv-vallás!!! (Mint pld. a muzulmánoknál a Korán.)

Tehát kizárólag csak a bibliára épülö, hanem a Szentlélek által 2000 év óta vezetett és egyre tovább fejlesztett hitbeli megtapasztalások, misztikus megélések, Jézus és Mária-jelenések, "égböl jövö" kinyilatkozások összessége is.

Nem egy "lezárt" dolog tehát, hiszen a Szentlélek most is, a mi idönkben is "aktuálisan" hat és irányít a világ jelenlegi helyzetének megfelelöen, aszerint, hogy éppen mi és hogyan szükséges. Jó példa erre, hogy néha dogmákat vezettet be a pápa által, ha ez a hit szempontjából szükséges. (A Lourdes-i Mária-jelenés után egy Mária-dogmát -Mária személyes kérésére-, stb.)

Ti a hitetekre egy korzettet húztatok, ami beszükít.

Ne vedd rossz néven, nem sértegetni akarok, de ami nem helyes, hanem téves, azt ki kell mondanunk.

@ "ma 01:11"

Azt írod, hogy nincs értelme vitába kezdened velem.

Úgy látom, Te nem értesz valamit: NEM nekem van igazam, hanem a SzentÍrásnak.

Az a benyomásom Veled kapcsolatban - és ezért ne haragudj, mert nem vádaskodni akarok, csupán megállapítom a tényt - szóval úgy gondolom, hogy Te magának a SzentÍrásnak az igazságát nem ismered el, nem látod be, hogy Isten Igéje feljebbvaló mindenféle emberi gondolatoknál.

A Márk 7/7-8-ban Jézus megmondja, hogy nem közösködik emberi tudományokkal. Márpedig az a tudomány, amit nem lehet alátámasztani a SzentÍrás Igéjével, az kétségtelenül emberi.

Szerintem Te inkább elfogadsz olyan tanokat, olyan szokásokat, amik se Jézus, se a korai kereszténység tanításaiban nem szerepelnek, sőt ellentétesek azzal. És csak azért fogadod el, mert emberi tekintélyekben bízol, és mert szépek, logikusak... közben pedig a SzentÍrás nem érdekel. Vagyis pontosan az igazságot nem fogadod el, Hogy miért, az a Te dolgod, de én ebbe nem megyek bele, én az ilyet nem követem, egy percig se!

Mert Isten soha nem mond ellen az Ő írásának, nem beszél összevissza, akaratát nem változtatja meg. Vagyis sohasem hasonul meg magával: Jézus a Máté 12/25-ben azt mondja, hogy az ilyen ország elpusztul. Isten országa pedig - mint tudjuk nem pusztul el -, és a SzentLélek is csak a SzentÍrást erősíti meg (olyat nem, ami ellentétes azzal).

Ne haragudj, de amit belinkeltél, annak az igazságát semmivel se lehet alátámasztani (nem is hivatkozik egyetlen egyszer se a SzentÍrásra), mert ellentétes az egy igaz és szent Írással, Isten Bibliájával. Ehelyett annyi részedről, hogy szép...

Ja... azt írod, hogy az érveimből felismered a Jehovák Tanúját. Hát... sajnos vagy szerencsére... nem tudom, mindenesetre rosszul ismered fel, mert nekem semmi közöm a Jehova Tanúihoz. Jó néhány tanításukkal nem értek egyet - amit megintcsak a SzentÍrással cáfolok meg (úgy, mint a Te esetedben)-, és éppen ezért soha nem is tartoztam közéjük.

Mivel ez így kezd kicsit hosszú lenni szerintem már rajtunk kívül senki se olvassa, ezért csak egy dologra reagálnék hogy ne csússzunk szét:

>"Idáig rendben is vagyunk, de aztán a Máté 5/44-45 >igehelyeke vonatkoztatva így folytatja 'az oldal': >"Krisztus egyedülálló Közvetítése így nem áll útjában >annak, hogy a mennyben lévő keresztény testvéreink és >nővéreink imádkozzanak értünk..."

>

>Szó sincs erről!"

>Először is Pál kizárólag földi emberek közbenjárását >kérte, és rájuk számított...

Igen, de van olyan igerész a zsoltárok között ahol a zsoltáros az angyalokhoz és az 'égi seregekhez' szól:

Zsolt 148,1-2

(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!

28/29-nek:

Ezt írod:

"Ja... azt írod, hogy az érveimből felismered a Jehovák Tanúját. Hát... sajnos vagy szerencsére... nem tudom, mindenesetre rosszul ismered fel, mert nekem semmi közöm a Jehova Tanúihoz. Jó néhány tanításukkal nem értek egyet - amit megintcsak a SzentÍrással cáfolok meg (úgy, mint a Te esetedben)-, és éppen ezért soha nem is tartoztam közéjük."

Nem tudom akkor "hová" tartozol, de katolikus valószinüleg nem vagy.

Azonkívül teljesen kitérsz az érveim elöl, "rá sem rántasz", mit ír Neked az ember.

A betükhöz ragaszkodsz, nem véve figyelembe a vallásos praxist, a 2000 év óta MEGÈLT, MEGTAPASZTALT hitet.

Azonkívül Jézus azt ígérte "anno", hogy a Szentlelket leküldi nekünk, Aki minket (az egyházat) továbbra fog mindenben vezetni.

Tehát nemcsak egyedül a Biblia!!!

Tehát sehol semmi ellentmondás, Maga Jézus intézkedett így.

Vagy lehetséges, hogy Te nem hiszel a Szentlélek müködésében?!