Ha imádkozunk és szívből szeretnénk vmit, Isten megadja?

Hadd ajánljak egy nagyon klassz blogot ami az imádkozásról szól:

[link]

Vajon Isten minden imát meghallgat? Figyeljük meg, mit mondott a lázadó izraelitáknak Ézsaiás próféta napjaiban: „Ha sokat imádkoztok is, én meg nem hallgatom; vérontással van tele a kezetek” (Ézsaiás 1:15). Ezek szerint tehetünk olyasmit, ami miatt Isten nem hallgatja meg az imáinkat. Ezért ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, meg kell felelnünk néhány alapkövetelménynek.

Elsődleges követelmény, hogy legyen hitünk (Márk 11:24). Pál apostol azt írta, hogy „hit nélkül . . . lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Az igazi hit nem csupán annyit jelent, hogy tudunk Isten létezéséről, valamint tisztában vagyunk vele, hogy ő meghallgatja az imákat, és válaszol rájuk. A tetteink tesznek tanúságot a hitünkről. Azzal, ahogyan a mindennapjainkat éljük, félreérthetetlenül kell bizonyítanunk, hogy van hitünk (Jakab 2:26).

Jehova azt is megkívánja, hogy amikor eléje járulunk imában, legyünk alázatosak és őszinték. Van is rá okunk, hogy alázatosan szóljunk Jehovához, nem igaz? Amikor az embereknek lehetőségük van egy királlyal vagy egy miniszterelnökkel beszélni, általában tisztelettudóan szólalnak meg, elismerve az uralkodó magas rangját. Akkor mennyivel fontosabb a tiszteletteljes magatartás, ha Jehova elé járulunk! (Zsoltárok 138:6). Elvégre ő „a mindenható Isten” (1Mózes 17:1). Abból, ahogyan Istenhez imádkozunk, érződnie kell, hogy alázatosan elismerjük, milyen helyzetben vagyunk előtte. Az effajta alázat ezenkívül arra indít, hogy szívből, őszintén imádkozzunk, ne pedig megszokásból ismételgessük ugyanazokat a szavakat (Máté 6:7, 8).

8 Ahhoz, hogy Isten meghallgasson minket, az is elengedhetetlen, hogy imáinkkal összhangban cselekedjünk. Jehova elvárja, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak megvalósításáért, amiért imádkozunk. Ha például azért imádkozunk, hogy ’adja meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket’, szorgalmasan kell dolgoznunk, bármilyen munkát találunk is, amelyet képesek vagyunk elvégezni (Máté 6:11; 2Tesszalonika 3:10). Ha imában segítséget kérünk egy testi gyengeség leküzdéséhez, tudatosan kerülnünk kell az olyan körülményeket és helyzeteket, amelyek kísértésbe vihetnek minket (Kolosszé 3:5). Ezeken az alapkövetelményeken kívül az imával kapcsolatban több kérdésre is választ kell kapnunk.

VÁLASZ NÉHÁNY KÉRDÉSRE AZ IMÁVAL KAPCSOLATBAN

Kihez imádkozzunk? Jézus arra tanította a követőit, hogy ’égi Atyánkhoz’ imádkozzanak (Máté 6:9). Imáinkat tehát kizárólag Jehova Istenhez intézhetjük. Azt azonban elvárja Jehova, hogy elismerjük egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak a pozícióját. Ahogyan az 5. fejezetben tanultuk, Isten azért küldte a földre Jézust, hogy váltságul szolgáljon, és megváltson minket a bűntől és a haláltól (János 3:16; Róma 5:12). Jézus ki lett nevezve Főpapnak és Bírónak (János 5:22; Héberek 6:20). A Szentírás ennélfogva arra utasít bennünket, hogy Jézus által mondjuk el az imáinkat. Ő ezt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Ha szeretnénk, hogy imáink meghallgatásra találjanak, kizárólag Jehovához imádkozhatunk, a Fia által.

10 Különleges testhelyzetben kell-e imádkoznunk? Nem, erre nincs szükség. Jehova nem követel meg jellegzetes kéz- vagy testtartást. A Biblia azt tanítja, hogy többféle testhelyzet is elfogadható imádkozás közben; például ülhetünk, meghajolhatunk, térdelhetünk és állhatunk (1Krónikák 17:16; Nehémiás 8:6; Dániel 6:10; Márk 11:25). Nem az számít igazán, hogy valamilyen sajátos testhelyzetben imádkozzunk, amit mások is láthatnak, hanem az, hogy jó legyen az indítékunk. Ami azt illeti, a mindennapi tevékenységeink végzése közben vagy vészhelyzetben is mondhatunk magunkban imát ott, ahol éppen vagyunk. Jehova az ilyen imákat is meghallja, holott a körülöttünk levők talán észre sem veszik, hogy imádkozunk (Nehémiás 2:1–6).

Mit kérhetünk az imáinkban? „Bármit kérünk is [Jehova] akarata szerint, ő meghallgat minket” — jelenti ki a Biblia (1János 5:14). Ennek fényében bármiért imádkozhatunk, ami összhangban van Isten akaratával. Az vajon egyezik az akaratával, hogy személyes ügyeket foglaljunk imába? Feltétlenül! Úgy imádkozhatunk Jehovához, mintha csak egy jó barátunkkal beszélnénk. Nyíltan szólhatunk, és ’kiönthetjük szívünket’ Istennek (Zsoltárok 62:8). Jól tesszük, ha kérjük a szent szellemet, mivel az segít nekünk abban, hogy helyesen cselekedjünk (Lukács 11:13). Ezenkívül kérhetünk vezetést, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni, és erőt, hogy képesek legyünk megbirkózni a nehézségekkel (Jakab 1:5). Ha vétkezünk, bocsánatot kell kérnünk Krisztus áldozata alapján (Efézus 1:3, 7). De természetesen nemcsak a saját ügyeinkről kell beszélnünk imáinkban, hanem másokról is, például a családtagjainkról és a hívőtársainkról (Cselekedetek 12:5; Kolosszé 4:12).

A Jehova Istent érintő kérdéseket első helyre kell tennünk imáinkban. Jó okunk van rá, hogy szívből dicsérjük, és köszönetet mondjunk neki minden jóságáért (1Krónikák 29:10–13). Jézus a mintaimában, mely a Máté 6:9–13-ban van feljegyezve, azt tanította, hogy imádkozzunk Isten nevének a megszenteléséért, vagyis azért, hogy szentnek tekintsék a nevét. Ezután azt említette, hogy jöjjön el Isten Királysága, és legyen meg az akarata a földön, ahogyan az égben megvan. Jézus csak azután fordított figyelmet a személyes kérésekre, miután ezekkel a Jehovát érintő, lényeges gondolatokkal foglalkozott. Ha mi is első helyet biztosítunk Istennek az imáinkban, azzal azt fejezzük ki, hogy nem csupán a saját boldogulásunkkal vagyunk elfoglalva.

Milyen hosszan imádkozzunk? A Biblia nem szabja meg, hogy milyen hosszúak legyenek a magunkban és a mások előtt mondott imáink. Az étkezések előtt mondott rövid imák éppúgy elfogadhatók lehetnek, mint a személyesen mondott, hosszú imák, melyekben kiöntjük szívünket Jehovának (1Sámuel 1:12, 15). Jézus azonban elítélte azokat az önelégült embereket, akik feltűnően, hosszan imádkoztak mások szeme láttára (Lukács 20:46, 47). Az ilyen imákban Jehova nem leli kedvét. Az a fontos, hogy szívből imádkozzunk. Ezért az elfogadható imák hossza a szükségletektől és a körülményektől függően változó lehet.

Milyen gyakran imádkozzunk? A Bibliában arra kapunk buzdítást, hogy ’folyton imádkozzunk’, ’legyünk állhatatosak az imában’, és ’szüntelenül imádkozzunk’ (Máté 26:41; Róma 12:12; 1Tesszalonika 5:17). Ez persze nem azt jelenti, hogy a nap minden percében imádkoznunk kell Jehovához. Inkább arra ösztönöz a Biblia, hogy rendszeresen imádkozzunk, mindig köszönjük meg Jehovának az irántunk való jóságát, továbbá folyton kérjünk tőle vezetést, vigaszt és erőt. Ugye milyen vigasztaló az a tudat, hogy Jehova nem korlátozza azt, hogy milyen hosszan vagy hogy milyen gyakran imádkozhatunk hozzá? Ha igazán értékeljük az ima kiváltságát, számos alkalmat fogunk találni rá, hogy imádkozzunk égi Atyánkhoz.

Miért mondjunk „ámen”-t az ima végén? Az „ámen” szó azt jelenti, hogy ’úgy legyen’. Több szentírási példa is bizonyítja, hogy helyénvaló „ámen”-t mondani a személyes és a mások előtt mondott imák végén (1Krónikák 16:36; Zsoltárok 41:13). Ha a saját imánk végén mondunk „ámen”-t, azzal megerősítjük, hogy komolyan gondoltuk, amit elmondtunk. Ha valaki más imája végén mondunk „ámen”-t magunkban vagy hangosan, azzal azt jelezzük, hogy egyetértünk az elhangzott gondolatokkal (1Korintusz 14:16).