Mit kezdjek a szituációval? Erősen vallásos barátnő.

Nem vagyok ateista, de nem vagyok gyakorló hívő, sose jártam templomba. Sajnos régebbi rossz tapasztalatok után eléggé megutáltam az egyházat. Ez az érzés az utóbbi években csökkent, de továbbra se érzem szükségét közelebb kerülnöm az egyházhoz, van néhány szabályuk, formaságuk, amitől a hideg kiráz. Új szituáció viszont, hogy lett egy barátnőm, akit hihetetlenül szeretek és ő is engem. Ő mélyen katolikus kiskora óta. Ez egyáltalán nem zavar, bár kicsit fura érzés. Viszont van egy dolog amivel nem tudok mit kezdeni. Mégpedig, hogy minden együttlétünk után az egyháza kötelezi ennek a "bűnnek" a meggyónására. Ez a része valahogy nehezen megemészthető nekem és nem tudom, hogy kezeljem a gondot. Őt nem akarom bántani, ez neki is elég rossz szerintem (hiszen ő is szeretne velem lenni, annak ellenére, hogy az egyháza ezt elítéli). Az is rossz érzés, hogy valójában kicsit ki vagyok zárva az élete egy részéből így, ami neki fontos. Én reformátusként keresztelkedtem, gondoltam arra is, hogy talán beszélgetnem kéne egy lelkésszel erről, talán ő tudna nekem utat mutatni. Mi a véleményetek?

Az érzéseimben nincsenek kétségek és ha azt akarom, hogy ez komolyan, hosszan működjön, ezeket a kérdéseket valahogy fel kellene oldani.