Mit kezdjek a szituációval? Erősen vallásos barátnő.
Nem vagyok ateista, de nem vagyok gyakorló hívő, sose jártam templomba. Sajnos régebbi rossz tapasztalatok után eléggé megutáltam az egyházat. Ez az érzés az utóbbi években csökkent, de továbbra se érzem szükségét közelebb kerülnöm az egyházhoz, van néhány szabályuk, formaságuk, amitől a hideg kiráz. Új szituáció viszont, hogy lett egy barátnőm, akit hihetetlenül szeretek és ő is engem. Ő mélyen katolikus kiskora óta. Ez egyáltalán nem zavar, bár kicsit fura érzés. Viszont van egy dolog amivel nem tudok mit kezdeni. Mégpedig, hogy minden együttlétünk után az egyháza kötelezi ennek a "bűnnek" a meggyónására. Ez a része valahogy nehezen megemészthető nekem és nem tudom, hogy kezeljem a gondot. Őt nem akarom bántani, ez neki is elég rossz szerintem (hiszen ő is szeretne velem lenni, annak ellenére, hogy az egyháza ezt elítéli). Az is rossz érzés, hogy valójában kicsit ki vagyok zárva az élete egy részéből így, ami neki fontos. Én reformátusként keresztelkedtem, gondoltam arra is, hogy talán beszélgetnem kéne egy lelkésszel erről, talán ő tudna nekem utat mutatni. Mi a véleményetek?
Az érzéseimben nincsenek kétségek és ha azt akarom, hogy ez komolyan, hosszan működjön, ezeket a kérdéseket valahogy fel kellene oldani.
Egyszer nagyon jól elmagyarázta, miért van szüksége a gyónásra. Azért mert hangosan kimondani a bűnöket nehezebb, mint csak magának átgondolni.
Valamint ha jól tudom, vannak szertartások, amiken nem vehet részt, ha nem gyónt meg. Ha jól tudom, az áldozás is ilyen, bár nem vagyok otthon a katolikus szertartásokban.
válasza:Én nem vagyok katolikus, de akkor náluk tényleg így megy h:
"Vétkeztem és vétkezni is fogok, de most atyám oldozzon fel mert áldozni akarok."? :D
válasza:Én is ezen a véleményen vagyok.
De ez esetben viszont semmi értelme gyónni ha tudja h újra megteszi amiért gyón.
Úgy tudtam akkor szokás gyónni ha megbán vmit és nem akarja többet megtenni.
Viszont ő továbbra is teszi amit tesz, tehát nem érzi bűnnek(ezzel nincs is gond), de ha nem érzi bűnnek akkor miért gyónja meg?
válasza:Szerintem is az olyan gyónás amikor a hívő olyasmit gyón meg amit a jövőben ugyanúgy kíván folytatni, érvénytelen. A gyónás alapja a bűnbánat. Nem értem hogy a pap hogyan oldozhatja fel.
A gyónásnak meg nem az a lényege hogy hangosan nehéz elmondani a bűnöket, hanem az hogy a pap a Jézustól kapott engedély alapján és Jézus keresztáldozata által feloldozza az illetőt a bűnei alól. De ha nincs bűnbánat akkor nincs bocsánat se mivel a bocsánatkérés nem őszinte.
Ezt jó lenne ha megmondanád neki mert amit most gyónás és áldozás címén művel a barátnőd az súlyos bűn.
Az eredeti kérdésedre válaszolva pedig a megoldás a házasság. Ez nem azért van hogy az egyház kiszúrjon veled hanem pont a te és a barátnőd érdekében. Ha egy kicsit gonolkozol ezen akkor rá fogsz jönni hogy ez így van.
Azt mondtad hogy nem vagy ateista. Isten szeretné áldását adni rátok. Ha ezt elfogadjátok akkor segíteni fog az együttélésben. Lehet hogy most úgy érzed hogy erre semmi szükséged, de ez nem így van. Nézd meg hogy hány kapcsolat végződik ma válással, összeveszéssel, depresszióval.
Köszönöm a válaszokat, biztos, hogy beszélgetnem kéne vele erről, de nem akarom se megbántani, se megharagítani.
Ami a kapcsolatokat, házasságot és szexet illeti, eléggé kiforrott véleményem van, amit a tapasztalataim alakítottak ilyenné és ha csak nem a saját jövőbeli tapasztalataim nem indokolják, nem fog változni. Nem azért írtam, hogy erről vitázzak. Ennek ellenére sokat segítettetek.
Egyikünk sem érzi bűnnek, amit teszünk, szeretjük egymást, nekünk ez a párkapcsolat része. Házasság meg majd lesz, ha már biztosak vagyunk mindenben, nem előbb. És igen, továbbra is zavar, hogy bűnként kell kezelni egy olyan dolgot, amit mi nem érzünk annak...
válasza:Találtam neked egy részt egy magánkinyilatkoztatásból, Mária Julianna lelki naplója, IX kötet.
A beszélő Jézus.
"
Most a válásról beszélek neked. A házasság szentség. Minden olyan házasság, amelyet az Én Színem előtt kötnek, egész élet re szól. Ez azt jelenti, hogy Én megáldom ezeket a házasságokat nemcsak a megkötés pillanatában, hanem az élet nehézségei közepette is. Én mindig velük vagyok, mint a család feje.
Jóllehet láthatatlanul, de mégis megtapasztalható módon. Én adom a kegyelmet, hogy a szerelem szeretetté váljon, és a megszokott ne legyen unalmas, hanem mindig új és vonzó. Én gyújtom lángra a szíveket, hogy szeressék egymást, és jóbanrosszban hűségesen kitartsanak egymás mellett. Én adom a
gyermekáldást, és Én adom a növekedést. De cserébe kérem a
Belém vetett hitet, és az állandó imát. Legalább esténként kérem, hogy a család együtt imádkozzon. Mielőtt Hozzám emelik szavukat, kölcsönösen bocsássanak meg egymásnak.
A gyermekek kérjenek bocsánatot a szüleiktől és egymástól, ha megbántották egymást, a szülők pedig egymástól, ha erre okot adtak. Ezután tiszta lélekkel imádkozzanak Hozzám, és Én meghallgatom kérésüket, és mindent megadok, ami az üdvösségükre válik. Az evangéliumban mondtam: „Kérjetek és ada-
tik nektek.” Ebből következik, hogy aki nem kér, az nem kap. Aki hátat fordít Nekem, és gőgösen önmaga akarja megoldani a gondjait, ott a sátán az úr. Észrevétlenül ravaszul belopakodik közéjük. Megmételyezi az életüket, és válásba sodorja, vagyis bűnbe taszítja a házasokat. A válás után jön az új kapcsolat, és máris halálos bűnbe, paráznaságba juttatja áldozatait. A gyermekek kimondhatatlanul szenvednek szüleik válása
miatt. Ők az áldozatok. És szenvednek az új társ miatt is, akit nem tudnak elfogadni és megszokni. De a felnőtteknek is útban vannak. A gyermekek kiszolgáltatottak. Úgy is bánnak velük. A felnőttek csak egymásnak akarnak megfelelni. A szeretet már
régen elmúlt. Elfelejtették. A bűn ugyanis kioltja a szívben a szeretetet. Sok házasság fennmaradhatna, ha meg tudnának bocsátani egymásnak, és maguknak. Azt hiszik, ha új kapcsolatot létesítenek, ki tudnak lépni a múltjukból. Nem tudnak. A múltjukat, mint egy óriási csomagot viszik a hátukon. Letenni nem tudják, és ez mételyezi meg a következő kapcsolatukat is. Nem érdemes válni, mert ha utána nem tud megmaradni egyedül, akkor az örök életét veszélyezteti. Alkalmazkodni mindenütt kell. Jobb mindig megbocsátani, újra kezdeni, és Istenben,
szeretetben élni. Akkor megélik a főparancsot, és Isten áldása kíséri az egész család életét.
"
Köszönöm! Engem minden ilyen elgondolkodtat...
A furcsa csak az, hogy több választ kaptam olyan mentalitással, hogy nekem KELL megtérnem, mint hogy a problémára fókuszálva megoldást találtunk volna. Na pont az ilyenek miatt döntöttem anno a mellett, hogy mellőzöm az egyházi szertartásokat az életemből. Na most lehet szidni emiatt...
válasza:"Köszönöm! Engem minden ilyen elgondolkodtat..."
Örülök hogy nem utasítottad el gondolkodás nélkül mint ahogy sokan tették volna :)
Semmit se utasítok vissza gondolkodás nélkül. Legfeljebb nem értek vele egyet, de minden ember gondolata megérdemel pár perc gondolkodást.
Bennem elég ellentétes dolgok dulakodnak, ez gondolom kiolvasható a soraimból. Nem tagadom, hogy a múlt beli tapasztalatok után nagyon utáltam a szervezett vallási dolgokat. De sose tagadtam meg, hogy létezik Isten. És eddig nem volt ezzel rég óta gondom, most vált aktuálissá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!