Mit kezdjek a szituációval? Erősen vallásos barátnő.

Kedves Kérdező, kérdezeted-e már szerelmedtől, szeretnél-e a jegyesem lenni?

mert ez az ambivalens "gyónom-vétkezem" viselkedés azt sejteti, kedvesed szertne, de ő mégsem kérheti meg egy férfi kezét..20 évesen egy tisztaszívű lány bizony arról álmodik, lesz egy életen át párja, gyermekeinek apja. De ezt a kalandozni vágyó férfiaknak nem meri általában bevallani a lány. Nem vagytok már gyermekek.

Ideje van a Földön minden akaratnak.(Természetesen magamból indultam ki, tapasztalataimból, ne vedd sértésnek, tolakodásnak)

Picit hasonló cipőben járok.

Én 15 éve élek együtt a férjemmel, hűségben. Sajnos egyházi esküvőnk nem volt mert ő nincs megkeresztelve és nem is tartja fontosnak az ilyen "formaságokat" Két gyermekün született ebből a kapcsolatból.

A lelki problémám akkor kezdődött amikor 20 év kihagyás után újra gyakorolni kezdtem a vallásomat és elmentem gyónni. A pap figyelmeztetett, hogy ezt a helyzetet meg kellene oldani.Ideiglenesen úgy próbáltam megoldani a helyzetet, hogy nem mutatkoztam a férjem előtt ruhátlanul és persze a sex szóba sem jöhetett.

Gondoltam így abszolút nem követek el bűnt, ám amikor legközelebb mentem gyónni, a pap közölte velem, hogy kár a próbálkozásért, én még mindig egy megbotránkoztató kapcsolatban élek és így ő nem oldozhat fel, szóval nem gyónhatok, és nem áldozhatok.

Világi értelemben házasok vagyunk, de a katolikus egyház szerint egy bűnös nőszemély vagyok, annak ellenére, hogy 15 éve rá sem nézek más férfira és nem is szándékozom a jövőben sem.

Sajnos nincs bűntudatom emiatt, sőt úgy érzem, hogy Isten szemében mi házastársak vagyunk, annak ellenére, hogy pap nem adott össze minket.

Egyébként meg a férjem ellenállását nem segít megtörni az a tény, hogy nálunk egy egyszerű, minden faxnit nélkülöző esküvő egyházi díja 25.000 ft.

Mindezek ellenére kitartok az egyház mellett, talán csak megszokásból is, és vágyom még mindig rá, hogy rendeződjön ez a helyzet, de nem értek egyet mindenben a katolikus tanításokkal.

off,nem a kérdezőnek, csak előzőnek:

"Nem egyszerűbb csak simán élni a vágyaid szerint?"

Persze, hogy egyszerűbb.

Ezért csinálja az emberek 99,99%-a:

lohol a vágyai után, mint egy kergebirka.

Egyre mohóbban,kielégületlenül, mert a pillanatnyi vágy-beteljesedésből születik a következő - és hogy "győzni tudjon a lélek fölött, egyre erősebb szomjjal.

De a vallások pont azt tanítják: ez az ördög/gonosz / illuzórikus tudatállapot szemfényvesztése, hogy ez jó is (nemcsak egyszerű).

Bizony ez nem jó. Sőt, ez a mérhetetlen szenvedés forrása.

Erről minden tradícionális villágvallás tud.

Buddha alaptanítása - a négy nemes igazság- erről az örvényszerűen működő, lehúzó, szomjú vágy legyőzéséről szól. A szenvedéstől való megszabadulásról.

Pax.

"Nem egyszerűbb csak simán élni a vágyaid szerint?"

Ezt próbáltam én is, de valahogy amikor egy kitűzött célt elértem, mindig egyfajta néhány napos depresszió telepedett rám, ürességet éreztem (lelkiismeret?). Amióta felnőttként megtértem ez teljesen megszűnt.

23:38as vagyok

Nem azt mondom, hogy rohanjon a vágyai után, mert az eszét is használnia kell.

Kedves Kérdező!

Beszélj a barátnőddel, gondoljátok át a dolgot, érveljetek a két lehetőség mellett. Továbbra is vallásos marad vagy felhagy ezzel, mert lehet, hogy ő alapból nem lenne ilyen, csak így nevelték fel. Ezt nem írtad, tehát tippelek, hogy így nőtt fel, de lehet, hogy ő lépett a hit útjára. Mindenesetre beszéljétek meg, mennyire ragaszkodik a valláshoz.