Mi értelme van az ilyen emberi létnek? Vallásos szemmel nézve! Lent.

20:14

Én úgy tudom, hogy Buddha azért nem beszélt Istenről, mert ő csak a hozzá vezető utat mutatta meg, de attól még hitte/tudta, hogy van. India a legvallásosabb hely, semmi értelme nem lett volna ha beszél Istenről, akkor eltünik a tömegben.

Nem szeretnék belemenni a van-e, nincs-e Isten a buddhizmusban című huzavonába mert számos kérdés kapcsán ezt már alaposan átbeszéltük. Ebben az esetben tehát megint arra hívnám fel a figyelmet, hogy e tekintetben a Buddha szavai a mérvadóak. Nos sem a hinayána sem a mahayana irodalom nem fogad el sem egy személyes, sem egy személytelen Istent abszolút értelemben.Csupán mint a nem buddhista tanítok hibás nézetei kerülnek ezek megemlítésre. E tekintetben a legfontosabb szöveg a buddhista szentirat első szuttája a Brahmajala-szutta amely felsorolja azt a 62-féle nézetet amely a buddhista út szempontjából inkább hátráltató semmint előmozdító, ezek között szerepel a személyes és a személytelen Istenre vonatkozó elképzelés is. "A van (Isten)de nem beszélek róla, mert inkább az utat mutatom hozzá." mondat és hozzáállás önmaga paródiája lenne, hiszen igen is BESZÉL róla. A BUDDHÁNAK azonban nem ez volt az eljárása. Tudom, hogy nagyon sokak számára nehéz elfogadni, hogy a buddhizmus nem foglal állást a nagy ontológiai kérdésekben de a helyzet akkor is ez. Nyilván nem véletlenül. Ez nem csupán egy verbális megoldás mint a Harry Potterben a Tudjuk ki. Hogy van de nem beszélünk róla. Nem. A Buddha nem engedi meg sem a van, sem a nincs, sem a van is meg nincs is, sem pedig a sem nem van sem nem nincs állásfoglalását ezzel a kérdéssel kapcsolatban (sem). Szerintem érdemes az ő szavaihoz tartanunk magunkat, mert nagyon ügyes tanító volt, ezért nem véletlenül vagy hókuszpókusz gyanánt járt el így, illetve fogalmazott, hanem komoly céllal.

A karma. Nos a karmának buddhista értelemben semmi köze az igazsághoz. Addig van karma, amíg az ember a három méreg (szellemi vakság, szenvedély, ellenszenv) hatása alatt létesül. A karmának a hamissághoz van köze. Ahol igazság van, ott nincs karma. A karma ellentéte a dharma. A jó és rossz ellentéte helyett, a hamis és a valódi ellentéte van tehát jelen a buddhizmusban. Aki szerint az így vagy úgy szenvedő ember megérdemli a szenvedését, azonnal negatív karmát teremt és ítélkezése miatt majd maga is kipróbálhatja milyen is egy hasonló helyzet (e tekintetben kéretik megtekinteni az Oldboy című dél-Koreai mozit, illetve a Kéklótusz apáca története című klasszikus tibeti mesét elolvasni.). A Buddha-családok között ezért van jelen a karmamentes cselekvés bölcsességét képviselő északi család Amóghasziddhi Dhyáni-Buddha vezetésével. A jó és rossz karma egyaránt a szamszára azaz a létforgatag része és nem a felszabaduláshoz a nirvánához tartozó valami. A jó és rossz dualitásában való gondolkodás soha nem vezet ki a szamszárából. Buddhista értelemben ilyen mondat MEGÉRDEMLI a SZENVEDÉST nincs. Ilyen van MAGA TEREMTETTE a SZENVEDÉST van. Ám e kettő bizony nagyon mást jelent. Az első egy ítélet (amely helyénvalónak láttatja valamely lény szenvedését) a második egy észrevétel amely lehetőséget biztosít a változásra. A buddhista tanítás szerint az, hogy embernek születhettünk már eleve akkora érdem halmozás következménye mint a Csomolungma, tehát hátrébb az embertársaink elítélésével jó-és rossz tekintetében. Ám a bölcs és balga hozzáállás, cselekvés létmód közötti különbség tételre szükségünk van. A Buddha soha sem mond ilyet: valaki Gonosz valaki Jó. Ezt mondja helyes útra lépett, helytelen útra lépett. Egy lény nem ítélhető meg, csak a magaviselete: de azzal soha sem teljesen azonos. A 12 szemű függő keletkezés első tényezője a szankhárák (karmikus képzőerők) szintén nem a karma igazságos voltáról beszélnek, hanem arról, hogy minden karmikus feltétel még a legjobb is a szenvedéshez köt minket. A karmának nem az igazsághoz, hanem a hatáshoz van köze. jó és rossz illetve vegyes vagy semilyen hatásokat indukálunk mentális verbális és fizikai cselekvéseinkkel. Ennek semmi köze az igazsághoz. Az igazság a dharma. Az igazságra törekvő lény összhangba hozza magát a dharmával, így kikerül a karma hatalma alól. Szerencsétlen születésű embertársaink lehetőséget teremtenek arra, hogy az együttérzést, a segítő tevékenységet azaz a Dharmát gyakoroljuk és ne a karmát.

köszönöm az olvasást!

Jaj, Mab, mostanában minden kommentedet tollal papírral felszerelkezve olvasom, mert adsz feladványt bőven nézni és olvasnivaló terén. Ha lassan is, de utánajárok mindennek :-))

Freya

Kedves Freya

ilyen az élet, magam is folyamatosan kapok innen-onnan felhívásokat remek olvasni-nézni valókra! Csak győzzem! :-)

Üdv

"Harmadiknak: igazad van, szinte biztos, hogy nem szeretne példa lenni. Csak hát Isten ezt általában leszarja."

Akkor mi is leszarjuk őt.