Hogyan lettél vallásos?

Hm, jó kérdés. Nem neveltek kimondottan vallásosan, úgy értem, templomba nem jártunk, meg nem nagyon csináltunk olyan dolgokat, amiket úgy általában a vallásos keresztények szoktak. Ettől függetlenül hívő voltam korábban is, csak az a "magam módján" típus.

23 éves korom körül lettem vallásos - nem az az elvakult fajta azért :) A hogyanra nehéz válaszolni. Talán valahogy úgy írhatnám le, hogy volt egy olyan érzésem, hogy akad az életemben egy hely, ami nincs kitöltve. Ad egyfajta biztonságot, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Egyszerűen csak úgy jött, először csak érdeklődés szintjén, aztán elkezdtem egy-két dologra jobban figyelni, és így tovább.

Nem vallásos vagyok, hanem hívő. Nem követem egyházi felekezet tanításait.

Amikor a depresszióm mélypontjára értem, tudtam, hogy onnan már csak felfelé vihet az út. Papot kértem / vártam magam mellé, táltos érkezett :) Boldog vagyok azóta :)

Szia. Elsősorban olvasmány élmények hatására úgy éreztem, kell, hogy legyen Isten. Néhány spirituális élmény ezt megerősítette bennem annyira, hogy ma már nem tudnék kételkedni Isten létezésében.

Másodsorban keresni kezdtem, és véletlenül mentem el a Hit Gyülekezetébe. Akkor megtértem. Már nem járok oda, mert nem értem magam otthon közöttük,de a Jézus Krisztus személyében választ kaptam minden kérdésemre, és mindent megtaláltam amit kerestem.

Kereszténynek nevezném magam Jézus miatt de nem járok semmilyen egyházba. Külföldön anglikán felekezetbe jártam. Viszont a kabbala misztikus filozófiáját követem többé-kevésbé, persze Jézust belelátva azokba a részekbe ahol a kabbala írói sötétben tapogatóztak.

Freya

Ateista családom két szem hívő tagja, a nagymamim meg a nagypapim voltak, ám ők sem vallásosak. Nem jártak templomba.Mégis miattuk kezdtem hittanra járni, elsőáldozni stb.Ez azonban semmit nem ér.

14-15 évesen meg is szakítottam még azt a kevés kapcsolatomat is Istennel ami volt és éltem bűnös világi életemet.

36 évesen egy depresszió ébresztett rá, hogy szükségem van Istenre, de nem úgy mint régen, hanem sokkal valóságosabban. Megtértem, ami azt jelenti, hogy behívtam Jézust a szívembe, megbántam bűneimet és átadtam neki az életemet.Meggyógyultam és azóta az Úr igen látványosan kezdett munkálni az életemben.

Katolikus templomba járok, de érzem, hogy az egyházam tanításai nem az igaziak. Van egyfajta hiányérzetem, csalódottságom az egyház anyagiassága, hataloméhsége és a hívek viselkedése miatt.Még vívódom, hogy váltsak-e vagy maradjak. Segítséget már kértem odafenntről és tudom, hogy a válasz is megérkezik hamarosan.

Szia!

Lényegében én mindig vallásos voltam, azonban az, hogy hogyan viszonyultam a kereszténységhez, és az, hogy Jézus Krisztus helyeselte-e amiket akkor tettem az más kérdés...

Hívő embernek tartottam magam, de mégis éltem a világi életemet. Azonban egy napon szóba jött egy téma, és én ennek hatására elkezdtem keresgélni hogy az adott dologról Istennek mi a véleménye. Komolyan vettem az Istenkeresést, és Isten válaszolt is nekem, egyre több világosságot árasztott rám, míg végül megértettem hogy mit is jelent Krisztus tanítványának lenni.

Hála Istennek, folyamatosan fejlődöm, és most kezdem bepótolni azt, azokat a dolgokat, amelyeket eddig nem tettem. ^^

Kedves 00:09-es valaszolo!

Énis hasonló helyzetben voltam :) Én akkor világosodtam meg először, amikor rátaláltam az interneten Reisinger János 10 parancsolatról szóló előadás sorozatára. Ajánlom neked hogy halgasd meg, úgygondolom bölcsebb leszel:

[link]

Bizony hosszú idő telt el míg megtértem Jézus Krisztusban.Jeleket és álmokat láttam amelyek megerősítettek hitemben.Erőssé tettek ebben.Tudni akartam az igazságot és Isten megnyitotta előttem.

Béke veletek!

Olyan embereket láttam magam körül, akikre rácsodálkoztam, mert nem értettem, mitől boldogabbak, mint én. Illetve csak egyet, de az az egy ember elég volt ahhoz, hogy elindítson az úton, amin aztán később magam kezdtem el menni. De ez mindenkinek szubjektív én azt hiszem. A lényeg, hogy nyitottnak kell rá lenni.

Egyébként katolikus vagyok.