Isten miért nem gyógyítja az amputációt?

" „Viszont a keresztény világkép szerinti bácsiban hinni gyermeteg és hülye dolog. Nem az ő gyógyító ereje használ a rák ellen, hanem az egyén sajátja.”

1) Légy szíves, ne minősítsd ilyen jelzőkkel mások hitét, a hülyézéstől még nem látszol okosabbnak."

Nem célom. Aki hülye dolgokban hisz, azt meg lehülyézem. Ez van.

Tudod miért van nekem jogom lehülyézni egy keresztényt, míg az nem hülyézhet le? Mert én átgondoltam, hogy miben hiszek. Tudatosan, az égből kapott fejecskémmel gondolkodtam, megvizsgáltam a hitének a tárgyát, megvizsgáltam a szent könyvét, és a hitrendszerét, és a logikámmal (ami mindig beválik, hiszen a logika a rendre épül és a világon mindenben rend van, ezért működik) rájöttem, amire egy naiv keresztény képtelen, hogy egyértelműen egy emberi kreálmány a vallása, amit számos más, korábbi vallásból tákoltak össze, méghozzá elég hanyagul. Kifejezett rosszindulatot találtam benne (keresztrefeszítés, keresztes hadjáratok, inkvizíció, agymosás (ÉN VÉTKEM!)), kifejezetten emberiség- és életellenes vallásnak tartom. Ez az én szemszögem. Vizsgáljuk most meg a keresztény szemszögét!

Megkeresztelték gyerekkorában, anyukája és a nagymamája a bibliai történetekkel altatta el, templomba jártak vasárnaponként. A gyerek, akár akarta, akár nem, arra a következtetésre jutott a templomok, misék légköréből adódóan, hogy ez valami nagy, hatalmas dolog, amiben sokan hisznek, és aminek jó része lenni, mert a mama ad érte csokit. Felvázoltak neki egy istenképet, amit gyerekként még talán el is lehet hinni, ha elég hülye az ember (a teremtés első könyveiben is vannak már az egyes könyvek között ellentmondások, ld. a jóságos, teremtő isten (aki amúgy a valódi lenne) vs. a hisztériás nagypapa, aki valamilyen előttem mindig is tisztázatlan okból megtagadja a tudást a teremtményeitől és képes lenne egész életükben állati sorban tartani őket...). Az egész életét a vallás köré szervezik, és amikor már elég érett lenne ahhoz, hogy döntést hozzon, úgysem dönt másképp, mivel minden emléke -rokonok, társaság, közösségi élmények- a kereszténységhez kötik. Nem fogja fel, hogy egy kínzóeszközt tesz ki a falára, hogy az áldozatevéskor ősi egyiptomi vallásokról emlékezik meg, hogy magába sulykolja az ÉN VÉTKEM-mondókát (miért is vagyunk bűnösök attól, hogy élünk? agyrém...) és egy olyan vallást imád, ami az évszázadok során mindig is erőszakkal volt átitatva. És ami megfosztja az emberiséget egyetlen fegyverétől: a tudástól. Vagy miért félnek annyira a papok az igazság kiderülésétől? Azért, mert az igazság megállja a helyét, és logikus, míg a hazugságokat állandóan meg kell erősíteni, mivel ingatag lábakon állnak. Ezt ők is tudják. Ezért van az, hogy a pap kijön a sodrából, ha a bibliai ellentmondásokról kérdezed, míg egy matematikus vagy egy fizikus szépen, türelmesen mondja el neked, amit nem értesz, amíg meg nem érted. Mert a matematikában és a fizikában van logika, a keresztény tanokban pedig nincs. Merem állítani, hogy emberiségellenes, amit évszázadok óta csinálnak.

Szóval remélem érted, mit akarok mondani. Én úgy jutottam a hitemhez, hogy megvizsgáltam a keresztény vallást, majd a logikám miatt elfordultam tőle, míg az átlag keresztény azt se tudja, mi az a logika, falusi miséken nőtt föl, az anyja keresztény volt, ezért ő is az. Kész. Semmi vizsgálódás, semmi megkérdőjelezés. De ugyanúgy veri a mellét, és ugyanúgy védi az igazát, mint én, aki viszont időt is töltöttem az igazság kiderítésével. Ezért merem lehülyézni őket. Mert tudatlannak érzem őket, és ők ehhez képest baromira büszkék a vallásukra, pedig azt se tudják, miről szól, honnan ered, mi a célja, miért az a vallásuk egyáltalán.

"2) A második mondatban lévő állítás ugyanúgy nem bizonyított, mint az, hogy Isten gyógyította meg az illetőt. A te nézeted szerint egy paranormális jelenségről van szó, a hívők nézete szerint egy intelligens felsőbb erő beavatkozásáról."

Nem paranormális jelenség, ellenőrzött körülmények között bizonyított tény. Gyakorlatilag placebo-hatás. Tudományosan elismert dolog, és reprodukálható. Erre a vallás nem képes.

"Mind a kettőnek az a lényege, hogy nem értjük, miért történt meg valami, ami empirikusan bizonyíthatóan megtörtént. Van rá két lehetséges magyarázat, amelyek közül egyiket sem lehet bizonyítani, és vannak emberek, akik az egyik, vannak, akik a másik magyarázatot tudják jobban elfogadni. Akkor miért is hülyébb az egyik, mint a másik?""

Azért, mert az egyik tudós, aki legalább részben, tapasztalati úton érti az agy működését, a másik meg egyszerű, naiv átlagkeresztény, akinek ha 3 éves korától a rózsaszín jegesmaciról papoltak volna, akkor abban hinne és annak a nevében építene templomokat. Mindig okosabb az, aki vizsgálódik és több oldalról néz meg egy dolgot.

Hű, köszönöm a kioktatást! :)

Most akkor ha leírom, hogy beismerem, hogy hülye vagyok, úgy jó?

Kár, hogy megkértél a bibliai idézetek mellőzésére, pedig ide tényleg tudnék egy jól passzolót. Ugyanis a Biblia tanítása alapján vállalom, hogy bolond vagyok. :) De a kérésedet tiszteletben tartom.

Nem akarlak megcáfolni, mert rengeteg dologgal egyetértek, amit leírtál a történelmi kereszténységről. Azért annyiban szeretnélek pontosítani, hogy azok a keresztények, akikkel itt vitatkozol, engem is beleértve, többnyire (kivétel persze itt is van) nem olyanok, mint amit leírtál, így én sem. Most inkább csak a magam nevében beszélnék, szóval én már elég idős voltam ahhoz, hogy saját döntést hozzak, amikor megtértem és amikor megkeresztelkedtem, nem az anyám vett rá, a nagyszüleim talán még ellenezték is. A falamon nincs kínzóeszköz, az átlényegülés tanában nem hiszek (úgyhogy nem vagyok egyiptomi vallások követője - ezt te érteni fogod), nem mondogatom se az üdvözlégyet, se az énvétkemet, a nagymamám temetésén kívül soha nem voltam katolikus misén, nagyon szeretem a matekot és a fizikát, meg a többi természettudományt is, s végül: én is nagyon alaposan megvizsgáltam a hitem tárgyát és történetét. Ezeket nem dicsekvésképpen mondom, meg nem is a katolikusokkal akarok itt vitatkozni, csak szeretném tudatosítani, hogy a keresztény vallások palettája sokkal szélesebb, és a magukat kereszténynek vallók élete sokkal többféle annál, mint hogy ilyen könnyen általánosítsunk, ahogy te tetted. Ez ugye logikus.

Elmondásod szerint úgy jutottál a hitedhez, hogy megvizsgáltad a keresztény vallást (a leírtakból arra következtetek, hogy elsősorban a tradicionális kereszténységről van szó), majd a logikád miatt elfordultál tőle. Lehet, hogy nagyon meglepő lesz, de én ugyanígy jutottam a hitemhez. :) Csakhogy én a tradicionális kereszténység vizsgálatából nem azt vontam le, hogy nem akarok keresztény lenni, hanem azt, hogy igazán keresztény akarok lenni, nem pedig vallásos. :) Nem akartam vallásos lenni, nem akartam egy sokféle elemből összegyúrt misztériumvallást követni, hanem én HINNI akartam. Úgyhogy megfogtam a Bibliát, elolvastam még néhány könyvet, és meghallgattam olyan embereket, akik azt állították, hogy személyes kapcsolatuk van Istennel. Ez segített megérteni, hogy mi a lényege az _eredeti_ kereszténységnek, és ez már szimpatikus volt, úgyhogy elkezdtem az igazi Krisztust követni. Mivel azóta sem tapasztaltam semmi káros következményét, sőt rengeteg jó dolog történt az életemben azóta, ezért logikusnak tartottam és most is annak tartom, hogy ne hagyjam abba Isten keresését. Az a lelkület, amit Tőle kaptam, teljesen más, mint ami én voltam korábban - durván vitatkoztam, bosszúálló voltam, még a saját öcsémet is bántottam, és minden hülyeségen megsértődtem. Ma kulturáltan tudok vitatkozni, a legnagyobb sértések esetén sem fordul meg a fejemben a bosszúállás, szeretem a testvéreimet sőt minden embert, és nem bírok megsértődni. :)

Lehet, hogy erre azt válaszolnád: mások tudnak jó emberek lenni hit nélkül is. Ez igaz. De ebből logikailag nem következik, hogy ha én sose tértem volna meg, akkor ma ugyanolyan ember lennék, mint amilyen vagyok. És az sem, hogy minden egyszer megtért embernek hibátlannak kell lennie, mint ahogy nem vagyunk, egyikünk sem az.

Azt pedig tisztelettel visszautasítom, hogy nincs saját elképzelésem a hitemről és az Istenemről. Igaz, hogy egy csomó teológiai dolgot tanításon keresztül tanultam meg - pont úgy, mint ahogy magamtól sose jöttem volna rá, hogyan kell másodfokú egyenletet megoldani, úgy a hittel kapcsolatban is vannak olyan kérdések, melyekhez tanárok segítségét kéri az ember. :) De Istenről egy csomó személyes elképzelésem, sőt személyes tapasztalatom van, ami annyira bensőséges, hogy nehéz másokkal megosztani. Csak tudod az a baj, hogy ha nem bibliai idézetekkel dobálózok, hanem a saját elképzeléseimmel, akkor azt mondod rá, hogy beképzelem az egészet. :)

Egyébként a logikával nem ellentétes Isten léte, mint ahogy a nemléte sem, ennek ellenére nem hiszek semmilyen logikai istenérvben. Sőt, semmilyen istenérvet sem tudok elfogadni, mert nem azért hiszek benne, mivel valaki bebizonyította nekem, hogy létezik (ha úgy tetszik, "kimosta az agyam"). Azért hiszek, mert így döntöttem.

Ezen kívül az összes olyan elmélet meg magyarázat, ami érvekkel és bizonyítékokkal próbálja alátámasztani Isten létezését, csak érdekesség a számomra, de egyáltalán nem kulcsfontosságú és nem perdöntő, nem lényeges. Annak sem hiszek, aki bebizonyítja nekem Isten létezését, és annak sem, aki megcáfolja. Hoztam egy szuverén döntést, amit kéretik tiszteletben tartani - mivel én is tisztelek mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint én.

Remélem, sikerült úgy válaszolnom, hogy ne csapjam ki a biztosítékot senkinél. :D

(Tp.)

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 08-26 01:03

Nálam nem csaptad ki a biztosítékot, inkább "világosság gyúlt" néhány ponton... :) Köszönöm. :)

Nagyon jó látni, amikor valaki jó példát mutat: egy magas szintű vitakultúrát, a vitapartner(ek) tiszteletét, tématartást; és mindezt érvelési hibák nélkül, jó megfogalmazással és helyesírással, kedvesen, és humorral fűszerezve.

Más pozitívum most nem jut eszembe hirtelen. :)

Én sem "születtem bele" a vallásba, nem az otthoni minta volt a befolyásoló tényező; és még sorolhatnám, mely pontokon nem igazak rám a fentebbi válaszoló általánosításai, melyek eleve hibás alapról indulnak. De nem teszem, már csak azért sem, mert nem látom értelmét.

Pl. valamelyik előző válaszomban egy kísérletet említettem, melyben a résztvevő betegek nem tudtak arról, hogy imádkoznak értük; az egyik tisztelt vitapartner ennek ellenére ismét placebó-hatásról beszél...

Én nem vitatom, hogy tényleg elég alaposan keresett és kutatott, vizsgálódott. De szvsz nem lehet mindent ésszel megközelíteni. Ennek az eljárásnak ez esetben is az az eredménye, hogy - egy kedves ismerősöm szavaival élve - kiönti a gyereket is a fürdővízzel együtt...

Jó éjt mindenkinek!