Isten miért nem gyógyítja az amputációt?

01:31-nek:

HA az erős élni akaráshoz imádkozik valaki vagy ebben bízik attól nem fog meggyógyulni. Legalábbis nem a gyógyíthatatlan betegségekből.

"És azt is, hogy szíved joga mást hinni"

Ebben megegyezhetünk, valóban a szíved joga mást hinni. Mondjuk szerintem ha egy kicsit utánajárnál akkor megváltozna a véleményed.

A válasz megírásának időpontja: ma 01:31

Szerinted a betegségekből nem Jézus gyógyította meg az embereket, hanem ő maguk, hiszen meg akartak gyógyulni? Ha jól értelmezem, de javíts ki, ha nem így van.

De mi van például Lázárral aki már három napja halott volt. Saját magát is ő élesztette fel vagy Jézus. Miért akarták a zsidók mindkettőjüket megölni, ha nem történt meg az eset.

Kedves kérdező!

Az élni akarás sokszor "csodákra képes" nem Istentől származik a napjainkban, de hiszem azt, hogy megigérte, hogy el fogja törölni a betegséget a halált és minden testi rendellenességet (Ézsaiás 35:5-6, 33:24, János 5:28-29, Jelenések 21:4). Jézus gyógyított sorvadt kezű embert, bénát, vakot stb. Ha ő képes volt rá akkor Isten mennyivel inkább képes lesz rá a meghatározott időben amit csak ő tud, hogy mikor kell annak eljönnie. Te hiszed-e, hogy meg fog történni mindez. De nézzük meg a természetet amit Isten alkotott pl. gyík, ha elveszti a farkát, akkor képes arra, hogy újra növessze azt. Mennyivel több egy ember egy állatnál?

Üdv: Bea

„Viszont a keresztény világkép szerinti bácsiban hinni gyermeteg és hülye dolog. Nem az ő gyógyító ereje használ a rák ellen, hanem az egyén sajátja.”

1) Légy szíves, ne minősítsd ilyen jelzőkkel mások hitét, a hülyézéstől még nem látszol okosabbnak.

2) A második mondatban lévő állítás ugyanúgy nem bizonyított, mint az, hogy Isten gyógyította meg az illetőt. A te nézeted szerint egy paranormális jelenségről van szó, a hívők nézete szerint egy intelligens felsőbb erő beavatkozásáról. Mind a kettőnek az a lényege, hogy nem értjük, miért történt meg valami, ami empirikusan bizonyíthatóan megtörtént. Van rá két lehetséges magyarázat, amelyek közül egyiket sem lehet bizonyítani, és vannak emberek, akik az egyik, vannak, akik a másik magyarázatot tudják jobban elfogadni. Akkor miért is hülyébb az egyik, mint a másik?

„Ha én a repülő disznókhoz imádkozom, mert abban hiszek, és ez erőt ad és hozzájárul a gyógyulásomhoz, akkor mitől is gyógyultam meg?”

Mutass olyan példákat, ahol következetes empirikus együttjárás volt a repülő disznókhoz való imádkozás és a gyógyulás között! Mert az állítólagos „isteni gyógyulások” esetében két feltétele is teljesül a tudományosan igazolt ok-okozati kapcsolatnak: az ok (imádkozás) rendszeresen időben megelőzi az okozatot (gyógyulás), és az ok és az okozat között rendszeresen empirikus együttjárás tapasztalható (imádkoznak  gyógyulnak; gyógyulnak|imádkoznak). A harmadik feltétel az, hogy az okozat akkor is bekövetkezik, ha minden más tényezőt kontroll alatt tartunk, azaz nem okozhatta volna más. Ez az, amin vitatkozunk, mivel ezt egyik fél sem tudja igazolni.

Ha viszont az „isteni gyógyulások” esetében nem fogadjuk el, hogy Isten létezik, akkor nyilván másnak kell a magyarázatnak lennie. Ahhoz azonban, hogy az tudományosabb elmélet legyen a természetfeletti gyógyulásra, mint az isteni beavatkozás, empirikusan bizonyítani kellene, hogy az illetők a gyógyulás előtt valamilyen speciális agyi aktivitást mutattak, ami kiválthatta a gyógyulást, és a gyógyulás az ilyen esetekben rendszeresen együtt jár ilyen agyi aktivitással.

Tudtommal ezt még senki nem tudta bizonyítani. Mint ahogy azt sem magyarázta még meg senki, hogy Uri Geller hogyan hajlítja meg a kanalakat. Arra is vannak különféle agyi aktivitással kapcsolatos elméletek (ld. pl. Egely György: Titokzatos erők? c. könyv), de nem nyertek még kétséget kizáró bizonyítást. Mint ahogy sok más ún. parapszichológiai jelenség sem. Mindaddig, amíg ez a helyzet, ne jöjjön nekem senki azzal, hogy hülyeség Istenben hinni.

(Tp.)

Lehet itt vitatkozni, hogy Isten, Jézus, a rózsaszín párduc, vagy a döglött hintaló gyógyította meg... nincs rá bizonyíték. Minden fejben dől el, az erős hit gyógyította meg, nem pedig maga Isten. Erről pofáztam sorokon keresztül éjjel is, ma is, de látom a lényeget nem értettétek meg... lényegtelen, változni úgy sem fog. Én csak arra kérlek titeket, hogy legyetek képesek elfogadni mások gondolatait, mások hitét vagy nem hitét. Hihetitek, hogy a tiétek az igaz, de ne akarjátok erőltetni ennyire... egyébként elég sokat tudok a vallásokról, több beszélgetésen vagyok túl kutatókkal, professzorokkal, papokkal és hívőkkel, talán többször olvastam a Bibliát, mint ti, és több hithez kapcsolódó véleményt, meglátást láttam már. Ennek ellenére nem változott azon véleményem, sőt, igazából a mélyebb kutaodás után derült ki számomra igazán, hogy Isten nem létezhet, mert nem logikus a létezése. Számomra. Számotokra lehet, hogy az, elfogadom. De ne mondjátok, hogy ha mélyebben beleásnám magam, megváltozna a véleményem, mert nem így van.

Szép napot mindenkinek!

"egyébként elég sokat tudok a vallásokról, több beszélgetésen vagyok túl kutatókkal, professzorokkal, papokkal és hívőkkel, talán többször olvastam a Bibliát, mint ti, és több hithez kapcsolódó véleményt, meglátást láttam már."

És imádkozni próbáltál már?

Tudod, ezt is számtalanszor leírtam, de a kedvedért megteszem még egyszer... mivel nem hiszek Isten létezésében, nem fogok komolyan hozzá imádkozni sem. Egyszerű logika.

Én mindig is sokkal, de sokkal közelebb éreztem magamhoz a teremtő természetet, nevezhetjük Istennek, hogy ha a természetben jártam párommal, a kutyámmal, a macskáinkkal, beszélgettünk talán pont a vallásról, vagy egyéb mindennapi dolgainkról, miközben hétágra sütött a nap, gyönyörű volt az égbolt, közel s távol autó zaját nem érzékelhettük, és körülöttünk ugrándoztak a kisállataink, lesték, kergették a pillangókat és egymást... vagy akkor, amikor egy kedvelt film kedvelt jelenetére elöntött valamiféle jó érzés, amivel csordultig teltem, és sokszor könnyekkel távozott... vagy amikor egy magával ragadó dallamot hallottam meg, vagy ha megéreztem egy illatot, ami kellemes emlékeket ébresztett bennem. Amikor visszagondoltam 1-1 szép pillanatra, érzésre. Amikor megmentettem akár csak egy utálatos darázs életét, mert épp fuldokolt, vagy amikor a macskám erőszakosan az ölembe kéredzkedik, amikor a kutyám nem hagy békén, hogy menni akar, játszani akar... amikor segíthettem egy embernek, akár csak egy jó szóval, egy útbaigazítással, egy tanáccsal... Tehát amikor az élet részének éreztem magam, a természet részének, vagy tehettem valamit, amivel valami megváltozott, talán jobbra fordult. Ezekben a pillanatokban volt és van istenélményem. Úgy értem, azt hiszem, hogy ezt kéne érezniük azoknak, akik hisznek Istenben, ezt a fajta boldogságot, felemelő érzést... de sajnos kevesen érzik. Egy komor misén, ahol a többség képmutatásból vagy családi béke miatt van ott, egyáltalán nem éreztem ezt... pedig talán ott kéne a legjobban. Ebből is fakad az én nemhitem...

Tényleg ezt már egyszer megbeszéltük, csak itt soha nem lehet tudni hogy épp kihez szólok így elég nehéz elkerülni az ismétléseket.

Én egyébként a szentmiséken is szoktam érezni azt amiről beszélsz (én úgy hiszem hogy ez a Szentlélek) és imádkozás közben is. Egyébként nem minden mise komor, vannak gitáros meg egyéb fajta zenés misék is amik sokkal meghatóbbak és vidámabbak. Mondjuk szerintem ezek csak az embernek fontosabbak, segítik az átélést, de a mise lényege nem ez, hanem Jézus áldozatának a megújítása.