A Buddhizmus ateista irányzat, vagy nem?

08:43 vagyok

12:27

"-nem nagyon nem!

1.a hinduizmus és a zsidó: áldozati vallás

2.a buddhizmus és a kereszténység LEMONDÁSON alapuló vallás. "

lényegtelen, merítettek egymásból

"gy a buddh. és a kereszténység áll közel egymáshoz. "

tudtommal buddha nem kérte hogy istenként imádják

20:23

"Szerintem belátható, hogy ebből kell kiindulni, ha ez neked gorombaság akkor sajnálom."

támaszd alá a flegmaságod újabb flegmasággal

de nem is érted miről beszéltem

20:37

van köztük különbség, de ez megint csak szóterelés, buddha merített belőle

20:57

pedig egyértelmű hogy direkt provokálsz. teljesen egyértelmű hogy valaki vallás nélkül felkent, felkeresi az összes vallástudót, majd azok ráhatásai nélkül hirtelen megvilágosodik és teljesen önálló vallást hoz létre

21:10

"Én is a lehető legnagyobb alázattal írtam ezeket! "

dolgozz még az alázatodon

re10:36 "lényegtelen, merítettek egymásból"

* bizony, hogy nem lényegtelen - mint azt már kifejtettem: a gyakorló, a hívő szempontjából kardinális kérdés. Csak az ateistáknak és a materialistáknak lényegtelen.

** ha tetszik, ha nem, a buddha-tudatállapot az isteni tudatállapot (buddha-tudatállapot, mint fokozatok feletti állapot-nélküli állapot)

és, ha tetszik egy ateistának, materialistának, ha nem, ez bizony a szútrák recitálásával próbálják megközelíteni - és az,az Istent imádó imádsággal szolidáris.

PAX!

http://www.youtube.com/watch?v=y8RRAWO-KXY&feature=related

Kedves 08:43 vagyok!

Meglátásom szerint senki nem bántott téged és senki nem beszélt itt olyan agresszíven, ahogyan te reagálsz. Mindenekelőtt szögezzük le, ha a diskurzusban résztvevő felek kizárólag saját értelmezésükre támaszkodnak annak kevés a haszna. Természetesen szükség van erre is, ám ez nem lehet kizárólagos. Egy vallás megközelíthető számos módon. Adja magát a történeti-kulturális megközelítés. Ez elsősorban az összehasonlító vallástudomány, az antropológia illetve az orientalisztika eszköze. Ez a megközelítés jellegzetesen európai (azon belül a felvilágosodás utáni) megközelítés. Ebből a szemszögből a vallásoknak nincs TÉNYLEGES jelentése csupán kulturális értéke, értelme és funkciója. E koncepcióban a vallások nem önmagukat jelentik. Belesimulnak egy őket meghaladó tudományos-történeti (általában materialista/ vagy keresztény elköteleződésű) világkép által meghatározott keretbe. Ezzel az a baj, hogy az axiális vallások mind fenntartják maguknak 1. a világ, 2. a megváltás, 3. önmaguk (mint vallások) meghatározásának és értelmezésének jogát. Tehát két értelmezési keret áll egymással szemben. Egy ideig használhatók együtt, egy idő után azonban dönteni kell. A valóban vallásos ember elfogadja valamelyik vallást mint értelmezési keretet. Ez nem egy szellemtörténeti megközelítés amely a vallásokat objektíven megfigyelhető döglött pillangóknak tekinti hanem élő viszony amelyben döntő szerepet kap a meggyőződés. Egy vallás véleményem szerint gyakorlatában ismerhető meg. E gyakorlat pedig az adott vallás elsődleges irodalmára hagyatkozik nem pedig más vallásokra, vagy "tudományos" rendszerekre. Innentől kezdve akkor járunk el a leghelyesebben ha az adott vallás képviselőitől kérdezzük őket hitük gyökeréről, jelentéséről. Keresztényeket a kereszténységről, hindukat a hinduizmusról, buddhistákat a buddhizmusról, taoistákat a taoizmusról, nem pedig akkor ha összemossuk őket. (A különböző vallásokat nem lehet elegáns lazasággal lefordítani egymás nyelvére, mi több kicserélni őket egymással) Vegyük észre, hogy ha Buddha elegedet lett volna LÉNYEGILEG a hinduizmussal és csupán formálisan kis kifogásai lettek volna: akkor ma nincs buddhizmus. Ez igaz Jézusra is, ha csak nüansznyi problémái lettek volna a judaizmussal akkor nem úgy él, és tanít ahogyan azt tette, akkor ma nem lenne kereszténység. Én nem hiszek egy vallások feletti primordiális szellemben (és annak vallásaiban) mert a Brahmajala-sutta, amely a buddhista tanítás küszöbe ezt 61 egyéb nézettel egyetemben kategorikusan elutasítja. Ez az a kapu amelyen belépve buddhisták leszünk. A kánont összeállító ősatyák nem véletlenül tették meg ezt a legelső szuttává. A buddhizmus úgy tartja (mert maga Buddha mondotta), hogy a Magasztos az őskor 27. Buddhájának Dipankarának a lábai előtt tette le a bodhiszattva fogadalmat. Minden világkorszakban 5 Buddha jelenik meg. A miénket megelőző volt Kaszappa Buddha, az eljövendő pedig Maitreya (páliul Metteya) lesz. Buddha maga mondta, hogy átadta a bodhiszattva koronát neki. A Buddha számtalanszor hangsúlyozza, hogy éppen azért kellett megjelennie a világban (ahogyan minden Buddhának) mert az Igaz Törvény a Dharma nem volt hozzáférhető, és azt csak egy Buddha tudja önerőből felfedni. Ebben áll a Buddha lényege, megvilágosít egy világkorszakot. Buddhista értelemben semmilyen hindu tan és mítosz nem releváns. Ha te hindu vagy neked lehet releváns. De a buddhistáknak soha sem lesz az. És egy olyan keleti buddhista tanítót sem fogsz találni aki a buddhizmust a hinduizmusból eredezteti.

Továbbra sem értem, hogy ebben mi a flegmaság. Azon kivül azt gondolom én nem szólítottalak fel, jellemed ilyen-olyan csiszolására mert vélem, hogy egyfelől nincs rá jogom, másfelől nem tudom milyen a jellemed. Igen alázattal mondom amit mondok, a Buddha és az Ő tanítása iránti alázattal, ez azt jelenti, hogy tartanom kell magam az ő szavához, és ha a tanításáról kérdeznek akkor az ő szavait kell tolmácsolnom és képviselnem, vagy ahogyan tettem egyszerűen megmutatnom, a bemásolt páli szuttákkal és a szanszkrit szútrával.

ezért mégegyszer a Buddhával öszhangban:

1. A Buddhizmus nem Hinduizmus

2. A Buddha nem fogadja el és nem is tanítja, mi több tagadja a brahmanista atman vagy egyéb önvaló létét.

3. A Buddha megtiltotta tanítványainak, hogy ontológiai (a világgal istennel, lélekkel kapcsolatos lételméleti) kérdésekre akár az igen, akár a nem, akár az is akár a sem nem nem sem nem igen, válaszát adják /szigorúan a szentirat alapján mondom ezt/

Kedves 72%!

Minden tiszteletem mellett, doktrínális alapon kénytelen vagyok vitatni álláspontodat:

"** ha tetszik, ha nem, a buddha-tudatállapot az isteni tudatállapot (buddha-tudatállapot, mint fokozatok feletti állapot-nélküli állapot)"

Mindenek előtt, szerintem nem szerencsés fogalmazás a: ha tetszik ha nem. Ám ettől tovább lépve: mint tudod a Buddhizmusnak három nagy irányzata van Hinayána, Mahayána, Vajrayána. Hagyományosan a hinayánát tekintjük a legalapvetőbbnek: ez nem fogadja el a buddha-természet tanát és minden tudatállapotot mulandónak tekint. Ilyen értelemben náluk a Buddha éppúgy nem tudatállapot ahogyan nem is egyéb szkandha. A mahayana két nagy filozófiai hagyománya a: Csittamátra/Jógacsára(csak tudat iskola) és a Madhayamika (a Közép Út iskolája). Amit te mondasz az bizonyos megszorításokkal beilleszthető az előbbibe. Azonban a buddhisták büszkébbek az utóbbira, amely következetesebben is tartja magát a Buddhához és ebbe nem illeszthető be. Azt hiszem Te sem akarod elfogadni a Buddha és Nagardzsuna (a madhayamika alapítójának) azon eljárását, hogy tartózkodnak a lételméleti kijelentésektől. Pedig majd 2500 évvel Buddha és 2000 évvel Nagardzsuna után a kiváló Wittgenstein is erre jutott: "Amiről nem LEHET (!) beszélni /t.i. a nyelv alkalmatlan rá/, arról HALLGATNI!" kell!

és, ha tetszik egy ateistának, materialistának, ha nem, ez bizony a szútrák recitálásával próbálják megközelíteni - és az,az Istent imádó imádsággal szolidáris."

Ez pedig nem igaz. A szutták és szútrák inkább arra mutatnak rá, mi az amivel fel kell hagyni. Illetve az esetek döntő többségében nem fogalmaznak meg semmilyen pozitív lételméleti állítást.

Mindazonáltal létezik egyfajta hívő buddhizmus is, amelynek sok köze nincsen az eredeti buddhista koncepcióhoz. Ilyenek: a Nicsiren a Jodo-sin (Tiszta föld) irányzatok. Feltételezések szerint Kínáig hatoló nesztoriánus keresztény tanok ezek, buddhista köntösben, ahonnan átkerültek Japánba is.

Az átlag ázsiai buddhista /természetesen nem a szerzetesek/ igen ritkán van tisztában a Dharmával, ahogyan egy átlag európai keresztényt is számos keresztény tanítással meglehetne lepni.

A buddhizmusban igenis vannak istenek, sőt, bárki születhet újra istenként következő életében, ha elegendő jó karmát halmoz fel.

Ezek az istenek azonban nem örökéletűek, nem mindentudók, nem mindenhatók, tehát nem olyanok, mint a keresztények Istene. Egy idő után, ha kimerül a jó karmájuk, újraszületésben lesz részük. Ebből látható, hogy a buddhizmusban az istenek sem szabadulnak meg a szamszárából, a szenvedés körforgásából.

Ilyen értelemben tehát a buddhizmus nem ateista vallás.

Olyan fajta isten, amilyen a kereszténységben van, nincs a buddhizmusban. Olyan sincs, ami a kérdésben a zárójelben szerepel.

Ebben az értelemben tehát a buddhizmus ateista vallás.

Most mindenki eldöntheti, hogy milyen ateizmus-definíciót használ, és hogy annak megfelel-e a buddhizmus, vagy nem.

A lélek, olyan formában, amilyenben a kereszténységben tanítják, nincs a buddhizmusban. Buddha mást tanít az emberről, kifejezetten tagadja azt, hogy lenne egy örökkévaló, maradandó, változatlan lelkünk. Ebben különbözik a hinduizmustól, ami lélekvándorlást tanít, mert a buddhizmusban nincs lélek, ami vándorolna.

Akit mélyebben is érdekel a kérdés, annak a buddhizmus alaposabb tanulmányozását javaslom.