Őszintén: mit tennél, ha a gyerekedet pl. kereszténynek neveled, és ő nyíltan megtagadja a vallásodat?

Beszélnék vele és megpróbálnék rájönni hogy miért csinálja.

Megpróbálnám vele megértetni hogy miért rossz amit csinál.

Ha még fiatalabb és nem lehet vele szót érteni mert nagyon elutasító akkor megpróbálnám valami jutalommal motiválni. Ha ez se megy és valami súlyos dologról van szó (mondjuk verekszik vagy lop nagy értékben) akkor valami büntetés is lehet hogy szóba jönne.

Másokat is megkérnék hogy beszéljenek vele.

Imádkoznék érte, böjtölnék, áldozatokat hoznék és misét ajánlanék fel érte.

Nagyon furcsának tartanám, hogy a saját gyerekem mást gondol a világról, mint én. De ha nem lenne semmiféle elvakult szervezetnek a tagja, "szektás", akkor nem próbálnám lebeszélni a hitéről, ő dolga. Igazából én is így vagyok, más hitem van, mint a szüleimnek :-) Ők se csinálnak ebből problémát.

Azt viszont nagyon nem tudnám elviselni, hogy bármelyik vallást, vagy annak követőit lenézze.

Ha a leendő gyerekem nem lenne hajlandó követni az én hitemet, akkor leülnék beszélni vele, hogy én miért követem ezt a hitet. Ha nem érti meg, vagy nem hajlandó elfogadni, akkor megpróbálnám érvekkel megértetni vele, de nem azt, hogy miért kellene NEKI hinnie, hanem, hogy ÉN miért hiszek abban, amiben. Szabad akarattal fogja megáldani Allah (szubhanahu wa Ta'ala), és én senki vagyok ahhoz, hogy ezt elvegyem tőle. Őszintén, nem lennék boldog, de ez az ő döntése lenne.

Béke veled! السلام عليكم

Úgy nevelném, hogy erre ne kerüljön sor. Nem erőltetném rá a vallást, azt akarnám, hogy teljesen normális gyerekkora legyen. Ha magától kezd majd érdeklődni a vallás iránt, akkor már elég érett lesz, hogy beszéljünk róla.

OFF

16:05 valójában hasznos válaszát miért pontoztátok le?

Nem vagyok bigott vallásos, úgyhogy nem tudom, miért nem baj ha nem jár misére (a gyüli meg fogalmam sincs hogy mi...), hiszen ezektől eltekintve még lehet valaki jó ember.

Ha például a kérdésben leírt gyerek kb. 14 éves, akkor a dohányzás és (körülményektől függően talán) a szüzesség elvesztése idegesítene, de semmiképp sem olyan érvekkel próbálnám meg jó útra téríteni, amiket alapból elutasít: pl. "Polokra jutsz..."

Esetleg ha nem jutnánk dűlőre, elvinném pszichológushoz, egy függetlenek hátha jobban megnyílna mint nekem...

Ellenben ha már a kérdésben szereplő személy nagykorú(vagy majdnem az), nem mondom hogy a dohányzás nem zavarna, de nem gyerek már, hogy szülői kötelesség címén megajándékozzam egy lelkifröccsel, inkább alternatívát próbálnék neki találni, illetve ha leszokásra adná a fejét, nem sajnálnám a pénzt hogy segítsek neki ebben...

Elkeserítő lesz, amit írok, de a gyerek olyan lesz, amilyennek a szülei nevelik. Valamit nyilván ti szúrtatok el. Mindig a szülő a hibás. És ezt most nem mint 18 éves lány mondom, hanem mint leendő anya. Én katolikusnak lettem megkeresztelve, és szerettem is a vallást, hittem Istenben - sőt, most is hiszek benne -, de annyira rám akarták erőszakolni a dolgot (szülők, nagyszülők, rokonok), hogy átvitt értelemben majd meg fulladtam. Menekülni akartam belőle. Bár én nem menekültem a züllésbe. Nem iszok rendszeresen, nem dohányzok, nem drogozok, és még szűz vagyok:) Bár nem azért, mert házasságig akarom tartogatni a szüzességemet, de képtelen lennék lefeküdni valakivel, akit nem szeretek igazán. Szóval nem fekszem össze mindenkivel. A tanulásra is mindig odafigyeltem, sajnos nagyon sokan ebben a korban - 15-18 év - kezdik el lesz*arni a dolgokat, pedig ez meghatározó lehet az egész életre nézve.

Ezeket csak azért írtam le, hogy lásd, nem vádaskodásból írtam az első sorokat. Sajnos nagyon sok rossz dolgot köszönhetek a szüleimnek, de ezt a világért sem vallanám be nekik. Pláne, hogy ők is a neveltetésükből adódódóan lettek olyanok, amilyenek. És az ő szüleik is:) És ez így megy tovább, szóval nincs kit hibáztatni. A tanács: próbálj meg közeledni hozzá. Ne gyerekként kezeld. Persze nyilván még az, de a legtöbb tininél ott szúrják el a dolgokat, hogy gyerekként kezelik őket, nem hallgatják meg őket. Beszélgess vele sokat. Vedd komolyan a problémáit, akármilyen banálisnak is tűnnek neked. Különben az, amit írtál még nem olyan súlyos. Nagyon sok normális csajt ismerek, akikre illik a fenti leírás - refi gimibe járok:) -, de attól még nagyon normálisak, jó emberek. Ha tiszteletlen veled, nem érdekli a jövője, és úgy látod, egyre rosszabb irányba megy, akkor tényleg gond van. De ettől még nem kell megijedni. Én most már többek között azért sem vagyok hajlandó misére/ifibe járni, mert sokszor nem értek egyet az ott elhangzottakkal. Utálom, hogy mindenki csak beszél, de nem tesz semmit. Ráadásul az érdeklődésem eléggé a tudományos irányba mozdult el, plusz liberálisabb szellemű is vagyok, így tényleg sok dolgot másképp látok. De ettől függetlenül hiszek Istenben. Vannak olyan emberek, akik örökké a templom körül sertepeltélnek, mégis nagy sz*rkeverő hírében állnak, nem is lehetnének távolabb Istentől. Bár tényleg nem akarok ítélkezni, az ő dolguk:) A lényeg, hogy nem attól lesz jó ember a lányod, hogy templomba meg gyülibe jár.

18/L