Mit jelent az, hogy "tudatosan kételkedni hitigazságban"?
Tehát, mikor esek ebbe a halálos bűnbe?
Ha megfordul a fejemben, hogy az epheszoszi /efezusi/ zsinatban foglaltaknak (Mária istenanyasága, a kijelentés, hogy "Jézus az Atyától született az idő kezdete előtt") nincs bibliai alapja, akkor meg kell ezt a bűnt vallanom, vagy egyenesen kikiközösítettem magam ezzel az egyházból?
Vagy ha nem csak megfordul a fejemben, hanem emiatt megkrédőjelezem az egyház álláspontját?
Vagy ha nem csak megfordul a fejemben, hanem hetekig kételyek közé taszít, akkor áll rám ez a bűn?
Akkor ha tagadod a eredeti (=filioque nélküli) niceai-konstatinápolyi hitvallást.
Azért mert ez foglalja össze röviden a keresztény hit lényegét.
Ennek minden állításának van bibliai alapja, Jeruzsálemi Szent Kürillosz katekézisei jól elmagyarázzák ezeket a helyeket. (Ókeresztény írók 19. kötet)
Kételkedni egy bizonyos ideig (pár hét) éppenséggel hitben előrevivő cselekedet, de ha ez a benned levő kételyt nem arra használod, hogy kutasd és keresd az Igazságot, hanem megragadsz hónapokra-évekre ebben a kételkedésben, akkor halálos bűnbe kerülsz és maradsz.
Pontosan ez a bajom! Naponta érzem ugyan az engem szerető Isten jelenlétét, aki egyszülött fiát adta az én saját és minden ember bűnéért, de úgy érzem a történelem annyi mindennel aggatta fel az eredeti tanítást, hogy félek olyan dolgokban hiszek, melyek emberek ajkáról születtek, s nem Istenéről.
Például nem tudok szabadulni ettől a gondolattól:
(ókori zsinaton) Na, skacok, idefigyeljetek! Szerintetek hány személye van Jézusnak? Ja, hogy te azt se tudod, hogy van neki olyan? Akkor meg minek szólsz bele? Na? Valaki? Oké, akkor szavazzunk! (számlálás) Rendben, akkor két személye van, egy emberi és egy isteni, s ezek egyesülve vannak. Hívni is kéne valahogy, nem? Oké, akkor ez lesz a... a... a hüposztatikus egység. Tessék? Mennyien szavaztak mást? Hetvenen? Akkor ti eretnekek vagytok és a pokolra juttok!
Én nem akarok kételkedni, én csak egy szerető Istent keresek, de nem találom a rengeteg emberi holmi alatt. :S Valaki tud esetleg segíteni?
Katolikusként akkor most nehéz helyzetben vagy... :-(
Csak azt tudom mondani, hogy ha ragaszkodsz a katolikus egyházhoz, akkor meg kell barátkoznod azokkal a hittételekkel, amelyek nem a Biblián, hanem zsinati rendelkezéseken, stb. alapulnak. Tehát el kell fogadnod, hogy a katolikus egyházban ez van, és a dogmák tagadása ott bűnnek számít.
Ha viszont nincs békességed ebben, akkor imádkozz Istenhez, Jézus nevében, hogy Ő mutasson utat Neked. Ez sem könnyű út, ha végig akarod járni...
Semmire nem akarlak rábeszélni, a döntés a Tiéd.
Csak röviden leírom a saját példámat:
Engem babakoromban katolikusnak kereszteltek, jártam néhány évig templomba és hittanra is. De tiniként abbahagytam a "vallásoskodást", elég mély lázadásban éltem néhány évig. Nem mondtam ki soha, hogy "nincs Isten", mert azt nem mertem... :-)
De egyáltalán semmi közöm nem volt a valláshoz. Mégis volt néhány eset, amikben - így utólag visszanézve - Isten nem hagyott magamra: élethelyzetekben, döntésekben, veszélyek között, gondolkodásbeli és erkölcsi területek egy részén; és működött a lelkiismeretem is egy szintig.
A katolicizmushoz is ragaszkodtam valamilyen szinten a protestánsokkal szemben, de ez hosszú történet. Így utólag vicces, vagy elképesztő, de akkor nagyon kiborító volt... :-)
Néhány év múlva, fiatal felnőttként egy protestáns közösség segítségével fordultam újra Isten felé. Ott találtam meg a lelki békességemet, az élő kapcsolatot Istennel, Jézussal. Furcsa és nehéz volt a "Sola Scriptura" elvet elfogadni, de döntenem kellett...
És azóta is protestánsként járom az utam, de már nem annyira szemellenzősként, mint régen. Nem vagyok sem a szinkretizmus, sem az ökumenizmus híve, de nem nézem le, nem vetem meg és nem ítélem el a többi vallást vagy keresztény felekezetet. Nem értek egyet némely tanításokkal, mondhatnám, a többségükkel; de az egyes embereket nézem. És hiszem, hogy Isten igazságos, és mindenkit külön szeret, tanít, vezet és majdan ítél meg, nem pedig attól függően, melyik egyház tagja.
Nem mondom, hogy ez nem lényegtelen pont, de nem hiszek egyetlen "egyedüli üdvözítő egyházban" sem.
Tehát Isten áldjon, és kívánom Neked, hogy találd meg a saját utadat, amire Isten vezet!
Köszönöm szavaidat. Nem tagadhatom, számtalanszor eljátszottam a gondolattal, hogy a protestáns oldalon békére lelhetek. Egészen addig, ameddig fel nem fedeztem, hogy "Sola Scriptura"-elv ellenére, ott is ugyanúgy elfogadják az első zsinatok döntéseit:
- az evangélikusok és a metodisták az első 7-et ismerik el
- a reformátusok az első 4-et (sőt sajátjaik is voltak, mint a katolikusoknak -> dorti zsinat)
Egyedül az unitáriusokat találtam, valamint a mormonokat, akik nem hisznek semmilyen "Bibliát érintő kiegészítésben", viszont vagy ők is hisznek olyanokban, ami nincs a Bibliában (halottkeresztelés a kiforgatott 1 Korintusi 15:29 miatt) vagy épp olyanban nem, ami benne van (Szentháromság).
Én csak Istent szeretném követni, aki azt mondta, hogy féltőn-szerető Isten vagyok (II Mózes 20:5), és aki annyira szeretett, hogy egyszülött fiát adta bűneim bocsánatára. De nem tudom, hogy a sok üledék alatt hol lelem! Én azt az irgalmas és szerető Istent keresem!
Kedves kérdező!
A kétely az ébredésed jelzi. Tarts ki a jó úton!
Már tegnap írtam Neked, de valahogy eltűnt a válasz, vagy valami technikai probléma támadhatott, de ha van türelmed és elolvasod ezt a két kérdést és az arra adott válaszokat lehet, hogy sokkal közelebb kerülsz a megoldáshoz még akkor is, ha nem feltétlenül következik ez rögtön a kérdésekből.
Áldás kíséri az Igaz utat keresőket!
1.)
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..
2.)
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..
És szerintem nem feltétlen kellene azok véleményével törődnöd (egyház), akik a biztos halálba menetelnek. Ne azon a széles úton jár, ami a biztos szakadékba visz...
Hát igen, ez nem egyszerű a dolog... :-(
Az biztos, hogy "aki hozzátesz, vagy elvesz belőle", az gáz... Már volt szerencsém itt egy olyan katolikushoz, aki emiatt minden más vallást hamisnak titulált, amely nem a katolikus Bibliát használja; és persze fordítva is igaz lehet: a protestánsok szerint meg Judit könyve, a Makkabeusok könyve, stb. apokrifek, ezért bár hasznosak lehetnek, de nem teljes kinyilatkoztatások.
Én meg nem vagyok olyan nagy teológus, hogy tudjam, melyik kanonizáció volt "az igazi", stb.
Péter válaszaival nem találkoztam mostanában, lehet, hogy nyaralni ment... Pedig ő biztosan tudna segíteni ebben. /Ha nem jársz ide rendszeresen: ő teológiát végzett.../
Mindenesetre indulásként ajánlom figyelmedbe Fritz Ridenour: Mi a különbség c. könyvét, ha meg tudod szerezni (könyvesbolt, antikvárium); ill. a www.apologia.hu honlapot, amin sok teológiai kérdés mellett az egyes vallásokról is vannak tanulmányok, meg nagyon sok hasznos dolog.
Esetleg érdemes lehet különféle felekezetek honlapjain kutakodni, hogy mi a hitvallásuk, mire alapozzák a tanaikat. Én ilyet nem csináltam régen; csak mostanában néha nézelődöm, ha rábukkanok egy-egy honlapra. Viszont azt tudom, hogy ezzel is óvatosnak kell lenni, mint mindennel.
Hasonlatként mondanám, hogy edd meg a halat, de a szálkákat köpd ki... :-)
De még egyszer: Legfontosabb, hogy Isten vezetését kérd, hogy mutasson utat, ill. segítsen megtalálnod a helyedet; továbbá hogy megnyugtató választ kapj a kérdéseidre, és őrizzen meg a tévutaktól.
Bár amint látom, elég jól ismered a Bibliát... :-)
Üdv.
Kedves vagyok, aki vagyok!
Először is köszönöm: írásaidból kitűnik, hogy te is az igazságra törekszel, ahogy én is, így, másodszor, engedd meg nekem, hogy olyat válaszoljak neked, melyet én magam igaznak tartok. Ha szavaimban hibát látsz, kész vagyok elismerni tévedésemet.
Az Úr, a mi Istenünk irgalmas és megbocsátó, végtelenül szerető. Ez egy olyan dolog, amelyet Ó- és Újszövetség, szinoptikusok és nem szinoptikus evangélium ugyanúgy szilárdan állít. Ebből következik, ahogy azt sokat is jelenti ki az írás, hogy soha, de soha nem fordul el tőlünk, hagy el bennünket. Miért mondom ezt? Mert az, hogy valaki összekulcsolt karral vagy az egek felé nyúló kézzel fordul-e hozzá, az nem befolyásolja, hogy Isten meghallgatja-e. Miért? Mert ha egyszer az írásban kijelentetett, hogy Isten MINDIG, minden körülmények között meghallgat bennünket, akkor ebbe a testtartás is beletartozik.
Hasonmód említem a nyelvet. Legyen az svéd, angol, német, magyar, héber vagy akármelyik más nyelv, ha Istent dicséri vagy hozzá fordul, akkor nem fordul el a hozzá érkező imától. Hogyan is nevezhetné magát irgalmas Istennek, ha megtagadna bármit is attól, aki magyarul imádkozik, de a végére egy héber jövevényszót illeszt? Sehogy. Ezért nem is teszi, így az, hogy valaki milyen nyelven imádkozik hozzá és abban hány jövevényszó van, elveszti jelentőségét abban a pillanatban, hogy azokkal a szavakkal az Úrhoz fordul. “Magyarok, Magyarországon Magyarul beszéljenek!” Rilke németajkúnak született, mégis számos francia verset írt második otthonának a svájci Valois kantonnak. Ezek miatt azonban az a drága anyanyelv, amit a bölcsőben szívott magába, szemernyit sem veszített jelentőségéből. Nem feledem, hogy nyelvekben és nemzetekben emberek gondolkodnak. Isten emberben. Nyelvek és nemzetek viszont születnek és eltűnnek, de Isten bárányai, az emberek, maradnak. Már te sem azt a nyelvet beszélet, melyet a honfoglaló őseink, és ez így van rendjén. Az írek és a cornwalliak nagyrésze nyelvet váltott és mára Shakespeare a nemzeti költőjük. Ettől kevesebbek? Csöppet sem. Reménykedve várom azt a percet, amikor az ehhez hasonló stakulyák már csak a múltéi lesznek.
Utoljára pedig zsidó felebarátaink felé tett mondataidra válaszolnék. Te magad fogalmaztad meg ezt: "Legyen minden Isten akarat szerint!". Ha valóban szívedből hiszed mindezt, akkor fejet hajtasz azelőtt, hogy nekik ígérte meg, hogy közülük kerül ki a Messiás, aki elveszi a világ bűneit. Mekkora dicsőség is ez egy nemzetnek! Nem, nem ők találták ki a kereszténységet, hanem Jézus Krisztus, viszont az ő emberi ereiben az ő törzseikből származó vér folyt. Úgy érzem rengeteg harag van benned e népcsoport iránt, aminek az okát nem ismerem, mert nem ismerhetem; de imádkozok, hogy rájöjj ennek a forrására, s megértsd, mit jelent nem ítélni, hogy ne ítéltethess, s hogy mit jelent megbocsátani másoknak, hogy te magad is megbocsátást nyerj. Imádkozom érted. Kérlek, tégy te is úgy énértem, mert mindkettőnket egetrengető kérdések nyomasztanak. Az Úr békéje legyen veled!
Kedves Berta Wooster!
Köszönöm az említett könyvet, megpróbálom majd megszerezni, hátha választ adhat pár kérdésemre :). Sajnos nem volt még szerencsém Péterhez, ha egyszer visszatér, nagy szükségem lenne szakértelmére.
Igen, a különböző felekezetek honlapjain gyakran járok, illetve különböző digitalizált dekrétumokat, dokumentumokat próbálok keresni, igaz ezeket jobbára csak angolul tudom olvasni, mert hát a 15 millió anyanyelvi beszélőnkből sokakat azért ez nem érdekel :), így magyarul vajmi kevés van meg ezekből.
Köszönöm továbbá utolsó tanácsodat. Igazad van, mostanában főleg ez az, ami vissza-visszatér imáimban. S annak ellenére, hogy tudom, hogy süket fülekre nem találnak, még nem kaptam/találtam rájuk választ. Hiszem, de olykor csak remélni tudom, hogy Isten elvezet a válaszhoz; tudom, hogy elmém sosem lesz képes teljesen befogadni mindent, így én csak annyit kérek, hogy megtaláljam azt, ami valóban neki tetszik, ami valóban tőle származik, ami valóban nem az ember keze munkája, hanem az övé. Ha ezt megmutatja nekem, én nem ellenkezem többé. Kérlek imádkozz értem! És köszönöm még egyszer szavaidat.
Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!