Hogy érezhetném jól magam a Mennyországban, ha tudom, hogy közben emberek szenvednek a Pokolban?

Szia!

A pokolban senki nem szenved. A pokol szó ugyanis a héber seol és görög hádész szavak fordításként a halottak nyughelyét, vagyis a sírt jelöli. A Biblia szerint minden ember ide kerül a halála után. Innen lesz a feltámadás először az igazaknak, majd azoknak, akik nem alkalmasak az örök életre.

A mennyország a világmindenség központja, Isten lakóhelye, világ-kormányzásának székhelye. Az igazakat ide vezeti Jézus, és addig tartózkodnak itt, még az itélet végérvényessé válik azok felett akik nem kapnak örök életet. Az első és második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet folyik a gonoszok felett. Pál apostol írásaiból kitűnik, hogy ez az ítélet a második adventet fogja követni. "Idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait" (I.Kor 4:5). Dániel kijelenti, hogy amikor "eljöve az Öregkorú", "ítélet adaték a magasságos egek szemeinek" (Dán 7:22). Ekkor az igazak mennyei királyokként és papokként uralkodnak. János ezt mondja a Jelenések könyvében: "Láttam királyi székeket, és leültek azokra, és adatott nékik ítélettétel." "Lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig" (Jel 20:4.6). Erről mondta Pál, hogy "a szentek a világot ítélik meg" (I.Kor 6:2). Krisztussal együtt ítélkeznek a gonoszokon. Összevetik tetteiket az élet törvényével, és mindenkinek az ügyét a cselekedetei szerint döntik el. Majd kiszabják a gonoszok büntetését a cselekedeteik szerint, és ez az ítélet bekerül a nevük mellé a halál könyvébe. Krisztus és népe Sátánt és angyalait is megítéli. Pál ezt mondja: "Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni?" (I.Kor 6:3). Júdás pedig kijelenti, hogy "az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta" (Jud 6).

A második feltámadás az ezer esztendő végén lesz. Ekkor a gonoszok feltámadnak, és megjelennek Isten előtt, hogy "a megírott ítélet"-et végrehajtsák rajtuk.

Üdv. Péter

"Hogy érezhetném jól magam a Mennyországban, ha tudom, hogy közben emberek szenvednek a Pokolban?"

"Ez szintén egy baromi jó kérdés.

Keresztények hajrá!Lehet válaszolni!"

- Egyetértek! Megkerülhetetlen kérdés.

Sokan, és sokféleképpen igyekeznek értelmezni a Szentírás szavait.

A helyes értelmezés (szerintem) az, ahogy Isten maga érti a Bibliában leírtakat. Értelmezése abból fakad, hogy milyen az ő jelleme. Hogyan érez, hogyan gondolkodik, milyen motivációk késztetik cselekvésre, és gondolatai közlésére?

Ő olyan, aki mindenek előtt, jó, de ezt a jóságot - szeretetével ki akarja terjeszteni teremtményeire is. (te is, ha örülsz valami jónak, szívesen közzé teszed örömedet.)

A pokol (örök kárhozat helye) fogalma döntően aláássa Isten jellemének jóságát.

Ha úgy volna, ahogy a legtöbb keresztény egyház tanításaiban szerepel, akkor igen nagy bajban volnánk. Szeretnünk kellene egy olyan lényt, aki megkérdezésünk nélkül teremtett arra minket, hogy örökké éljünk, vagy egy csodálatos helyen, folytonos örömök között, vagy egy izzó fájdalmak között, a soha véget nem érő szenvedés tudatában, reménytelenül, és értelmetlenül gyötrődve.

Egyikünk azért, mert hazudozott, a másik azért, mert tyúkot lopott éhségében, a harmadik (Sztálin) kb. 20 millió embert gyilkoltatott le, sokakat kegyetlenül megkínoztatott. Sok-sok változata van a bűnnek (hamartia = céltévesztés).

Isten utálja a bűnt, mert jelleme azt rossznak tartja. A bűn gyökere a bizalmatlanság, amely megmérgezi az emberek közötti kapcsolatokat, és sok szenvedést okoz nekik. Szeret bennünket, ezért félt minket a bűntől.

Fáj neki, amikor fájdalmat okozunk egymásnak, akár érzelmi-lelki-, akár fizikai fájdalom az.

Semmiképpen sem férne össze Isten jellemével az örök szenvedés megtervezése és működtetése.

Azok, akik mégis azt olvassák ki a Bibliából (illetve így fordították le), azok nem merték feltenni ezeket a kérdéseket: 1. valóban ilyen az igazságos, a szerető Isten?

2. a zsarolás tényleg összefügg az igazságossággal és a szeretettel?

3. szeretetnek nevezhető-e a feltételes szeretet?

4. igazságnak nevezhető-e a mérlegelés nélküli, egyenlősdi büntetés?

Ha fel mered tenni magadnak ezeket a kérdéseket, akkor láthatod: a pokol-párti isten egy álszent, képmutató, hisztérikusan szélsőséges és őrült égi szörnyeteg volna.

Nem illene rá semmi, ami az igazságosságra és a szeretetre, a könyörületre vonatkozik.

Isten azonban jó, igazságos, szerető, ezért irgalmas is. Aki nem akar vele szeretetkapcsolatban élni, annak nem kell az örökkévalóságban se, de az embertársainak okozott szenvedésekért felelnie kell az Utolsó Ítélet során. Ekkor mindenki, aki nem szerette Istent - el fogja szenvedni tetteivel való szembesülés kínjait, de utána a halált is. Nem kell örökké szenvednie! A Krisztust követők már életükben megbánták- és elrendezték bűneiket, és Őt követve - a jóra- és szeretetre törekedtek ezért kegyelemben részesülve - örök életet is nyertek. Ennyi!

Jó dolog feltétel nélkül szeretni, igazságosnak lenni (arra törekedni), jó dolog megkegyelmezni a vétkezőnek, jó dolog emberségesnek maradni a konok bűnözővel szemben is, MERT ILYEN ISTEN JELLEME!

:)

A ravaszul hamis válaszok egyike Shalom köszöntéssel zárult: "Nos az ilyen személyek a saját életmódjukkal zárták ki magukat a mennyből az Istennel való közösségből.

Konkrétan az velük a probléma, hogy a szívük (szellemük) egy visszafordíthatatlan romlás és torzulás folyamatába került (gonosszá vált) akik itt a földi létezésben nem vették a kegyelmet Istentől az örökkévalóságban sem lesznek képesek az Isten kegyelmét átvenni és ezzel élni az ilyenek nem tudnának a mennyben létezni." Nos, azért rossz válasz ez, mert olyan alapvetésből indul, amire nincs bizonyíték a Szentírásban - mégpedig abból, hogy az ember szíve, teste, szelleme rendelkezik az örökké élés képességével. Csakhogy, ezt megcáfolja a teremtéstörténet egyik epizódja, amelyben Isten kénytelen volt elzárni a bűnbe esett emberpárt az örökélethez jutás lehetőségétől.

1Móz. 3,22

"Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen,

1Móz. 3,23

kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. [1Móz 2,9; Jel 2,7]

1Móz. 3,24

És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat."

Logikus? Tehát, alanyi joga nincs az embernek az örök élethez.

Milyen lehetőséget kínál fel mégis Isten?

Egyedül a kegyelemből kapott ajándék formájában juthatunk az örök élethez. Ez annyira egyértelmű alapigén nyugszik mint ez, ami Isten jellemével a legszorosabb kapcsolatban van, tehát minden mást ezen keresztül jogos vizsgálni: "Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." Róma 6:23

Tehát az ember alapállapota a halandóság, amiből ugyan az Utolsó Ítélet napjára minden elhunyt feltámad a Biblia szerint, de az örök élet kegyelmi ajándékként nyerhető el az első halál előtti életben. Tehát, akik enélkül haltak meg, az a személyére szabott ítélet végén végleges halálban tűnik el a semmibe, örökre. Ez egy igazságos ítélet lesz, hiszen mindenki találkozik a saját vétkeivel, mulasztásaival, ami arányosan terheli meg őt érzelmileg és fizikailag is. Egy örökké tartó szenvedés abszolút igazságtalan lenne, egyrészt EGYENLŐSDI lenne, másrészt ARÁNYTALAN is, hiszen

1. ugyanazt az irtózatos és végtelen idejű gyötrelmet kapná az apró bűnökbe sodródott ember, mint a legkegyetlenebb tömeggyilkosok, kínvallatók.

2. a leggonoszabb emberek sem mindenkin erőszakoskodtak, nem mindenkitől és nem mindent loptak, raboltak el, nem gonoszkodtak örökkön-örökké, tehát az ÖRÖKKÉ TARTÓ TUDATOS SZENVEDÉS DOGMÁJA végtelenül igazságtalan, ami Istent a Sátánnal tenné egyenlővé.

A kegyelmet nyertek viszont igazságtalanul kapnak örök életet Krisztus barátaiként, az Atyaisten örökbefogadott gyermekeiként.