Hogy érezhetném jól magam a Mennyországban, ha tudom, hogy közben emberek szenvednek a Pokolban?

Úgy érted, hogy mutassa meg mindenkinek a helyes utat, és zárjon el mindenki elől minden más forrást? Ezáltal mindenki egyformán látná a világot, és senki sem vétkezne, csak épp fals lenne az egész. Olyan lenne, mintha raknál a feleségedre egy erényövet, és ezek után már bíznál benne, hogy nem csal meg, hisz úgysem tud! :D

Sem a világ, sem a vallás nem erről szól. Isten szól mindenkihez, embereken keresztül, álmokon keresztül, vagy csak akkor, ha éjszaka kimész, és gyönyörködsz a csillagokban és elmélkedsz. A lehetőség mindenkinek adott, az nem ismeri fel, aki nem akarja.

A halál után a lelked mint szuverén lélek elvész. Akik Istennek tetsző életet éltek, azok lelke Isten részévé válik, akik pedig nem, azok újra próbálkozhatnak, ez a pokol. :D

"Ha ez neki sem okoz örömet, akkor miért nem bocsát meg és ad új életet azoknak, akik hibáznak?"

honnan veszed,hogy nem bocsájt meg nekik,és nem ad új életet?

"Miért nem ébreszti rá őket nyíltan arra, hogy hol tévedtek, miért nem mutatja meg nekik nyíltan a helyes utat - ha szeretünk valakit, nem így csinálunk? Nem mindent tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy boldogak legyenek?"

Na és ezt honnan veszed,hogy nem így cselekszik?

Miért feltételezed, hogy Isten maga a szeretet? Honnan veszed, hogy igazságos?

Ez idézet a "Tízparancsolat"-ból:

"...Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják..."

Megpróbálom vakhit nélkül értelmezni:

- több Isten is létezett - valószínű,

- ne készíts faragott képet ... - Jézust mégis több tízezer templomban látjuk, kifaragva fából kőből, gipszből,

- féltve őrködő Isten ... negyedíziglen büntet ha gyűlölik - és mindezt szeretetből,

- kegyelmet gyakorlok ezrediziglen... - ez meg kész diktatúra.

Ezek után mit vársz Istentől?

Végül: sem a mennyekből, sem a pokolból még senki nem jött vissza. A különböző vallások híveinek észjárása szerint vetítik előre min kettőről az állapotokat, így te is odaképzelheted magadat és családodat, ahova akarod.

"Hogy érezhetném jól magam a Mennyországban, ha tudom, hogy közben emberek szenvednek a Pokolban?"

Ez szintén egy baromi jó kérdés.

Keresztények hajrá!Lehet válaszolni!

20.41-es

Egy igazi keresztény nem sokat foglalkozik az Ószövetséggel. A keresztények számára az Újszüvetség a mérvadó, és abban nincsenek ilyen dolgok.

A "pokol", mármint amit bele képzelnek az átlagemberek, NEM LÉTEZŐ HELY, sőt nem létező "állapot" sem a Bibliában!

Ahhoz, hogy ez létező hely legyen, léteznie kellene a halhatatlan léleknek, csakhogy a Bibliában sehol sincs a halhatatlanság vagy örökkévalóság gondolata összekötve a lélekkel. A halhatatlanság ajándék Istentől és nem egy velünk született tulajdonság!

Isten örök életre teremtette az embert, nem a halálra, tehát logikus, hogy nem teremtett belénk semmiféle "halhatatlan" valamit, ami túlélve a test halálát, nem képes meghalni.

A lélek halhatatlanságának a pogány mítosza érthető volt a nemzetekben, hiszen kiváló vigasz arra, hogy az elmúlás tragédiáját ellensúlyozza. Nem is beszélve a "kígyóról", aki szintén azt mondta, hogy "bizony nem haltok meg..."

Tehát már ott kezdődött az ámítás. Aztán persze kiderült, hogy a kígyó hazudott, Ádám és Éva meghaltak.

De a zsidóknál ez a tan eredetileg nem létezett! Ezt még az Encyclopaedia Judaica is elismeri.

Nekik megvolt a feltámadásba vetett hitük az "utolsó napon".

Szia !

Az általad feltett kérdés mutatja, hogy ismeretbeli hiányosságok vannak nálad ezen a területen és azt gondolom egy humánus beállítottságú ember vagy aki ebből az elvből fakadóan kialakított magának egy Istenképet és mikor szembesülsz a valósággal ütköznek benned az elvek az Isten valamint humanitás elvei.

De a világmindenség más elvek és törvényszerűségek alapján működik, áll fent.

Akik a mennybe kerültek és kerülnek az Istennek megfelelő életet élték és élik.

Akik nem azok a földi életükben az Istent elutasították,tagadták létezést(ateisták),valamint a követőiket(keresztényeket) bolondnak állították és feléjük egy felsőbbrendűbb gúnyos viselkedéssel éltek mint akik tisztában vannak az igazság ismeretével de közben nagyon elvétették a célt.

Nos az ilyen személyek a saját életmódjukkal zárták ki magukat a mennyből az Istennel való közösségből.

Konkrétan az velük a probléma, hogy a szívük (szellemük) egy visszafordíthatatlan romlás és torzulás folyamatába került (gonosszá vált) akik itt a földi létezésben nem vették a kegyelmet Istentől az örökkévalóságban sem lesznek képesek az Isten kegyelmét átvenni és ezzel élni az ilyenek nem tudnának a mennyben létezni.

Ezért Isten megbocsát ha vétkezik egy keresztény vagy egy világi ember bűnös életet él de megtér a kegyelem idejében vagyis most a földi életben ez erre az időszakra vonatkozik.

Az örökkévalóságban az határozza meg ki hová kerül,hogy a ezeknek felkínált ajándékhoz hogyan viszonyult és milyen döntést hozott ezen a területen.

Ez Istentől nem konokság, kegyetlenség hanem igazságosság és nem igaz az, hogy nem mutatja meg a helyes utat mert megmutatja, van Biblia és a megtéréssel kapcsolatba lehet vele kerülni és még a Szellemét is kitölti ránk.

Isten nagyon is sokat tett és tesz, azért, hogy az emberek megmeneküljenek és boldogok legyenek.

De téves tanításokkal és félreértelmezett humánus elvekkel csak Istentől távolodni lehet ugyanakkor Isten nagyon is humánus csak az emberek ezt sajátosan értelmezik az Isten szellemi törvényeit félretéve.

Shalom.