Miért utálják az ördög és az angyalai az embereket?

Mt 5, 29-30

Mt 25, 41.46

Mt 8, 12

Mt 13,42

Mk 9,43-48

Jel 14,1011

Jel 20,10; 20,15

Dán 12,2

Ezek az igék nem végleges megsemmisülésről írnak, hanem örök büntetésről (halottakat nem lehet megbüntetni), sírásról, fogcsikorgatásról, amire megint csak az élők képesek. A gyalázat és örök utálat pedig szintén élő, szenvedni képes emberekre utal. Persze mindent ki lehet forgatni. A Jel 20,10 egyértelmű örök, soha véget nem érő gyötrelmet említ a tűz tavában, ahová azok kerülnek, akiknek nincs benne a nevük az élet könyvében. A "második halál" pedig ugyanúgy allegorikus kifejezés mint a tűz tava, ami nem azt jelenti, hogy szó szerint felgyújtanak mindenkit, vagy izzón lávafolyamban kellene úszkálniuk, hanem tűzhöz hasonló szenvedésekre utal. Ahogy az első halál sem jelent végső megsemmisülést, úgy a "második halál" sem. Ez a szellemi halálnak és a testi romlásnak egy, az állandó pusztulás állapotában lévő, Istentől megátkozott voltára utalhat.