A házasságig szeretnék várni de nagyon vágyom a barátomra? H bírhatnám ki?

"ha valakinek már egy kézfogás kísértést jelent, akkor neki ott kell megállni."

A párválasztás, ráadásul egy életre, no de egy annál rovidebb távra is, testi vonzalmon is alapszik. Hogyan alakul ki akkor a testi vonzalom, ha nem erintitek meg egymast? Hogy tudod megkulonboztetni a legjobb baratodtol a kedvesedet akkor? Honnét tudod, hoyg vele akarsz szeretkezni, ha sosem érezted az érintésének az ízét, a szájénak az ízét, nem ismered az intim illatának a szagát, lehet, hogy elhányod magad tole (nekem volt iylen!), és ez majd a hazassagkotes utan honapokkal vagy evekkel derul majd ki (mert ugye ha hazassagkoteskor a kezfogastol kezdik felepiteni a kapcsolatot, akkor akéár évek is eltelhetnek a teljes egyesulesig, vagy szagmintavételig), az mekkora szivas!

14.24 vagyok.

Így van, senki sem kényszerített, hogy maradjak a gyülekezetben, de idő kellett mire rengeteg csalódás után végre kitudtam nyitni a szemem és rájöttem arra, hogy ez itt nem az én helyem. Még ezután is sokszor bennem volt a kétely, hogy biztosan csak emberi botlások azok, amiket ott kaptam, ezért néha még visszajártam, de egy ponton elpattant a húr és úgy döntöttem többé nincs ott keresni valóm. Ebbe a témába annyira nem szeretnék belemenni, de tisztán emlékszem, hogy ott amikor becsuktam magam mögött az ajtót, olyan volt mintha kicsit a szívemben is becsukódott volna valami. Nagyon nehezen tudtam elvonatkoztatni a gyülekezetet Istentől és rengeteg időmbe telt, mire egyáltalán újra képes voltam szóba állni Vele, de amint említettem most sem nevezném magamat kifejezetten vallásosnak és ilyen mértékben pont ezen indokból és az előző tapasztalataimból nem is igazán veszem alapul egyik egyház tanításait sem. A katolikus hithez állok legközelebb, mert anno oda tartoztam, illetve a nehézségeim után is egy pap segített leginkább abban, hogy visszatérjek legalább valamilyen szinten a hitemhez.

Eszem ágában sincs ítélkezni, vagy bírálni bárkit is azért, mert ilyen közösségekbe jár, avagy ilyen és ehhez hasonló tanítások szerint él mint ez a videó. Szerintem az is relatív hogy a Biblia egy-egy részlete kinek mit mond, elvégre az lenne a lényeg, hogy az ember csendben leül és elgondolkodik, hogy neki miről szólt az a pár sor. Elfogadom, hogy valaki ez alapján él és issza az ilyen tanítók szavait, de szeretem ha más is elfogadja, hogy én egy kicsit lazábban veszem a dolgokat és nekem mondjuk a kísértés nem hogy belefér a kapcsolatomba, de képes voltam/vagyok a párommal ezt olyan előnyünkre fordítani, hogy azt laikusként nehéz elképzelni. Lehet a kísértés bűn, de mivel én ezt pozitívumként élem meg és eltudok számolni a lelkiismeretemmel, illetve a párom is, ezért nem igen érdekel! Lényegében jól idekevertük a vallástémát, pedig nem ez volt a kérdés, no nem baj. :)

Anno amikor a katolikus papunknak hoztam fel az elszenvedett sérelmeimet és szóba került ez a téma is, akkor ő mindig azt mondta, hogy a legfontosabb tudni hol a határ. Tudjam, hogy nekem hol van a határ és bárki bármit mond én azt tartsam be. Ha nekem a kézfogás a határ, akkor az, ha a csók akkor az és így tovább, a lényeg hogy szex ne legyen belőle! Én ezt már nem vettem annyira komolyan, mert nem... ezt is hosszú lenne taglalni, de azzal hogy egy vallásos párra találtam ő újra felkeltette bennem ezeket a szavakat és rávilágított arra, hogy van értelme várni és a lelki kapcsolatot fejleszteni, míg a testiek háttérbe szorulnak.

A kérdezőnek is az lenne a legfontosabb szerintem, hogy fel tudja magának állítani azt a határt, amin átlépni nem fog. Ha ezt megteszi és a párja is elfogadja, akkor nem állhat közéjük semmi és tudom hogy itt azon van a hangsúly, hogy az egyházak többsége azt vallja jobb a kísértést kerülni, de nem azt kell elfogadni SZERINTEM amit egy egyház mond és vakon cselekedni, hanem amit az ember érez, amilyen jeleket kap Istentől, stb. Ha neki belefér a kísértés, attól még nem lesz kevesebb, mint bármelyik vallásos ember, akinek már a kézfogás sem férne bele.

Tudom ezzel a kommentemmel is rengeteget lehet kötekedni, mert én úgymond egyfajta "szabad nézetet" képviselek, amiben nem az a lényeg, hogy egy pap, egy lelkész, egy lelki pásztor, egy akárki közvetítő ember mit mond, szerinte mi a helyes, hanem az, hogy nekem milyen a kapcsolatom Istennel és én hogy érzem mi az amit még megtehetek és mi az amit már nem. Az hogy x egyház y. parancsa mit mond ki, az engem őszintén szólva nagyon is hidegen hagy! :)

14:13-nak

Szegény, még nem válaszolt Neked senki...:-)

Mivel az én hsz-em után írtál, akkor most úgy veszem, hogy tőlem kérdezted, jó? :-)

Megpróbálom összefoglalni, remélem jól szedtem össze az infókat: Vallásos vagy, a párod nem az, nem vagytok házasok, de szexuális kapcsolatban vagytok; tudatában vagy annak, hogy ez így nem jó, kérdésed pedig az, hogy mit lehet csinálni. Sőt: "mi lehet a megoldás, hogy lehet akkor ismét Isten előtt állni úgy, hogy tiszta legyek."

Húú... Hát tényleg benne vagy a kulimászban, de nyakig. :-(

Gondolom, mivel vallásos vagy, tudod, hogy erre van lehetőség, s ez alapon jó dolog. Azt is tudhatod, hogy Isten előtt akkor állhatsz tisztán, ha rendbe hozod azt, amit elrontottál.

Ezt viszont lehet, hogy nehéz lesz kivitelezni.

Merthogy a sablon válasz az lenne, vélhetően a többség egyetértésével, hogy ne törődj a lelkiismeret-furdalással, ez manapság már nem bűn, nem kell szélsőségesnek lenni, stb.

Vagy az, hogy legalizáljátok a kapcsolatot, azaz házasodjatok össze mielőbb, aztán ezzel rendben is van a dolog. + Felekezeti hovatartozásodtól függően meggyónod, vagy megvallod a bűnt, ki hogy szokta, aztán kész.

De szerintem ez sem a legjobb megoldás, ráadásul, mint az első posztodból kiderül, esélye sincs még pár évig.

Én tehát egy nehezebb, de meggyőződésem szerint jobb eredménnyel kecsegtető utat javasolnék:

Tedd le Isten kezébe a kapcsolatot, hogy Ő mutassa meg, hogyan tovább.

Azt írtad, nem tudod, most hányadán állsz Istennel. Derítsd ki...:-)

Fordulj Hozzá őszintén, de bizalommal, hogy segítsen a "rendrakásban". Ő megbocsátja a bűnt, nem kárhoztat emiatt, ha tényleg komolyan gondolod a dolgot.

Azt is írtad, a barátod kedvéért mentél bele ebbe a dologba, mert nagyon szeretted. Tehát tőle pedig érzelmileg függsz.

Nos, ha elég határozott és erős vagy, engedd el ezt a szálat, legalábbis olyan mértékben, hogy képes legyél elfogadni, bármi is lesz. Imádkozz, lehet, hogy gyorsan választ kapsz, lehet, hogy hosszabb időt fog igénybe venni, de adj egy esélyt magadnak...

Két példát tudok említeni: az egyik egy fiatal lány, akinek nem hívőként volt egy barátja, tehát ő csak megtérése után érezte, hogy nem stimmelnek a dolgok.

Kész volt arra (belülről érezte, nem külső nyomásra!), hogy feladja a kapcsolatot adott esetben, pedig szerelmes volt. Őszintén imádkozott, letette Isten kezébe, s pár nap múlva minden érzelme "eltűnt", tehát már nem volt akadálya a szakításnak.

A másik ennél bonyolultabb és hosszadalmasabb eset, de ugyanez a folyamat volt: határozott, komoly, belső döntés az elengedésről (nagyon erős érzelmi és egyéb kötelékekkel), és hasonló eredmény: érzelmek eltűnése, szabadság.

Ellenpéldát most hirtelen nem tudok, de lehet, hogy a végkifejlet Nálad más lesz: lesz lehetőség a házasságra hamarabb, vagy valami más... :-)

Esetleg kérhetnél segítséget abban a közösségben, ahová jársz / jártál: paptól / lelkésztől / megbízható emberektől, akik tudnak tanácsot adni szükség esetén.

Sok sikert! :-)

Visszatérve az eredeti sztorihoz: barátnőm is ilyen fogadalmat tett. Majd megismert egy fiút, aki nem osztotta az elveit, de azt mondta neki, ő tud rá várni. Barátnőm repdesett az örömtől, majd fél évnyi járás után a fiú azt mondta, nem tud várni, nagyon kívánja. Megtörtént a dolog, mmert a lány nem akarta elveszíteni a fiút emiatt. Kb. 1 hónapon belül rájöttek, egész más elképzeléseik vannak a jövőjükről, nem illenek össze. szakítottak. Lánynak fájt a dolog, de úgy tűnt túltette magát. 1 év múlva megismert egy fiút, immár olyat, aki hasonló elvekkel volt erről a dologról. Megbeszélték, nem lesz szex köztük az esküvőig, fiú szűz volt. 1 év múlva összeházasodtak.

Barátnőm azt mondja, a haláláig bánni fogja, hogy elpazarolta a szüzességét egy olyanra, aki nem érdemelte meg. Az a legrosszabb, hogy nem adhatta meg a férjének azt, amit ő megkapott tőle: hogy mindketten elsők legyenek egymásnak. A fiú ezt sosem mondta neki, de a lány a mai napig bánja.

Azért mondtam el, mert bár nagyon szereted a barátod (és ne legyen így!!!) de lehet, hogy nem ő vele fogod leélni az életed. ha vársz házasságig a szexxel, nem bánod meg. ellenben, ha lesz szex, és szétmentek, lehet, hogy megbánod.

16:11-nek

Szerintem a testi vonzalom kialakulhat érintés nélkül is, már ha ugyanazt értjük a fogalom alatt. Én talán inkább vonzódásnak mondanám. Tehát szvsz nem feltétel azon dolgok előzetes megtapasztalása, amiket írtál.

Viszont senki nem állította, hogy a házasságkötéskor a kézfogástól kell elkezdeni felépíteni a kapcsolatot.

De ha ragaszkodsz ehhez, akkor viszont nem kell olyan hosszú idő, lehet max. sebességre kapcsolni... :-)

Amúgy ez csak egy sarkos példa volt arra, hogy kinek hol lehet a határ.

Ne haragudj, nincs időm átfutni az összes eddigi válaszodat, hogy egyebekben hogyan gondolkodsz, tehát csak erre és egy másik kérdésedre tudok alapozni.

Ezekből nekem az jön le, hogy az általában félreinformált többséggel együtt úgy, hogy a kereszténység egy vallás, szigorú, ókori és buggyant szabályokkal, tudatlan, buta emberekkel, ezért most itt oszlatnám el ezt a tévhitet.

A kereszténység, legalábbis annak normális változata nem vallás, hanem életforma. A szabályokról már előzőleg írtam. Más a szemlélet- és gondolkodásmód, és még ezer dolog. És nem csak bizonyos IQ-szint alatt jön be... :-)

Én magam elég sok diplomást, értelmiségit is ismerek, az építész- / villamos- / erdészmérnököktől kezdve a közgazdászon, az orvoson, az informatikuson és a meteorológuson át a különféle pedagógusokig.

Sőt, még egy kémikus hölgyet is. :-)

És lehet, hogy kifelejtettem még néhányat. :-)

Nem becsülöm alá a fizikai munkát, és nem gondolom, hogy csak a diplomások lehetnek okosak, tényleg csak a fent említett "hívő = buta" tévhitet eloszlatandó említettem őket.

Persze náluk sokkal jobb példa a sok keresztény tudós, csak közülük senkit nem ismerek személyesen. :-)

Kedves Kérdező!

Ne aggódj! Ha az elhatározásod szívből jön, akkor ki fogod bírni a házasságig szex nélkül.

Üdv: 29/L

Találtam néhány hasznos dolgot a témához kapcsolódva, bemásolom a linkeket. Azok figyelmébe ajánlom, akiket érdekel, hogy milyen a Biblián alapuló keresztény gondolkodás e körben. Tehát nem vitaanyagnak szánom.

Apológia Kutatóközpont honlapja:

[link]

Szex, szerelem témakörben 3 hanganyag. Csak az elsőt hallgattam meg, de abból kiindulva a 2. és 3. rész is valószínűleg jó. A videó nekem elindult ugyan, de kép nélkül.

Jobb oldalt felül pedig mp3 formátumban le is lehet tölteni őket:

[link]

[link]

[link]

Szintén "ellenőrizetlenül", de az előadót ismerve 2 db:

Phil Metzger: Párkapcsolat

[link]

Phil Metzger: A nőkről, a férfiakról és a kapcsolatokról:

[link]

Kedves Kérdező!

Nem tudom, ismered-e ezt a blogot, de nagyon jó:

[link]

Ha úgy gondolod, olvasd át a bejegyzéseket, remélem segítenek!