Miskolcon mely templomokban és mikor vannak fiatalos, könnyűzenés római katolikus szentmisék? (ha vannak egyáltalán)

"De az egyház egyik legfőbb feladata az, hogy egybegyűjtse a szétszóródott híveit nemde?"

Igen, de nem az igazság rovására. Az Egyház nem demokrácia, a zsinat nem parlament.

"Vagyis ez lenne a lényeg, hogy minél több embert megtérítsenek, nem pedig az, hogy bezárkóznak az ezeréves világukba, és a kevés öregasszonytól eltekintve konganak a templomok az ürességtől."

Ez nem igaz! A mai fiatalok hithű része egyre inkább felfedezi az értékeket és hagyományainak jelentőségét. Teljesen felesleges az egész, ha nem a megfelelő hitoktatást kapja a gyerek. És a középkorban és az újkorban elért és felfedezett misztériumok egy részét fel sem fogja. A tomista teológiával való ismerkedés (nem szerzeteseket akarok nevelni, félreértés ne essék!) A mai szentmisén arról volt szó, hogy mindenki éljen a jótéteménnyel (cselekedjen jól), s imádkozzon, menjen el misére és kb. ennyi. Nagyon kevesen vannak (de vannak), akik Jézus Szentséges Szívének könyörgik a szexuális tisztaságot a házasság előtt; nem katolikusnak nevezett kongresszusok kellenek, hanem hitbuzgalmi szervezetek, amelyek nemcsak bólogatnak a rossz miatt, hanem tesznek is! Nem kleriko-demokratizmus, hanem a klérus és a laosz, a szent nép egysége! Ha ebbe a szűk körbe értelmetlenül beteszünk néhány fiatalt, nem lesz belőle semmi, kb. odáig jutunk, ahova a protestáns teológia jut. A Biblia magjai semmit nem érnek, ha nem kelnek ki.

"Mindig sajnálkozik a szeretett Egyházunk, hogy milyen kevesen járnak templomba, meg milyen kevés a vallásos ember. De könyörgöm: ha az Egyház nem próbál meg egy kicsit nyitni, alkalmazkodni a mai világhoz, akkor miért várja el azt, hogy járjanak az emberek templomba?"

Tessék? A II. Vatikáni zsinat nem elég??? Nem, nem, nem és nem. A parlamentben először is nem olyan templomos hacukában lófráló képmutatók kellenek, akik nem jutnak egyről a kettőre, hanem, aki valóban elviszi a nemzetet Isten felé - minden téren. Nyilván a helyreálláshoz idő kell, nem lehet az egész dolgot egyszerre a népre hárítani, de az utat mindig járni kell. Először a pogányságot kell kigyomlálni, utána az eretnekséget, és végül az igaz hitet kell beültetni, és akkor Magyarország elnyeri szenvedéseinek ajándékát.

"Mi az, hogy "az igazság rovására"? Attól, hogy ezek az énekek kicsit modernebb stílusúak, és nem az 1600-as éveket idézik, attól miért nincs meg bennük ugyanúgy az igazság? Egy könnyűzenés misén is ugyanazokat a szövegeket mondja el a pap, ugyanúgy prédikál, ugyanazt az evangéliumot olvassa. Akkor milyen igazság rovásáról beszélsz?"

A papnak a prédikációja a mise esetében abszolút másodlagos, hanem a lényeg, hogy mindent megmozgassunk az Oltáriszentség imádatára. Ellenkező esetben nincsen sok különbség a protestáns és a katolikus-ortodox lelkiség között.

Nekünk a mindennapi életünkhöz az evangélium természetesen létszükséglet, de felesleges, ha az Oltáriszentségben az adott hét élete az Oltáriszentségben nem csúcsosodik ki.

A fiatalsághoz: egy alapelvet meg kell fogalmaznunk, hogy az igazság nem viszonyul a fiatalsághoz, hanem fordítva: a fiatal viszonyul az igazsághoz. Magától értetődően lassanként kell a hitet felépíteni; de nem szabad megállni, nem szabad értetlenné tenni az embert az alapvető kegyelmi misztikára, amely szükséges az ember üdvéhez. Ez lenne a karizmatizmus feladata, de sajnos a mag rosszul csírázott ki.

Visszatérve a zenéhez:

Nem csak az a lényeg, ugyanis mielőtt a befogadásnál A kiinduló helyzetből elérnénk B befogadott helyzetre, az ének stílusa az ünnepélyességet tönkre tenné.

A gitáros zene nem tudja, képtelen az érzelgősséget az ájtatosságra változtatni, és az egész Egyház tanítását hittitkainak élményszerű befogadását biztosítani, mert megvannak ennek a műfajnak azon vonásai, melyek nem az imádságos lelkületet, hanem inkább egyfajta bohóckodást (gyakori a "jeee", "aú", reccskippkopp behatások egy-egy darabra). A mise alapvető részeinek interpretációjáról még nem halottam. De találkozókon pl. teljesen mindegy, hiszen ott nem Krisztussal való egyesülésről, a keresztáldozat megjelenítéséről stb. dolgokról van szó.

De nem azt jelenti, hogy nem lehet a zenét más elemekkel kibővíteni, melyek csak növelik a hatást. Pl. a mostan újra felfedezett római-bizánci ősi kompozíciókkal, de szerintem, ha az ÁMEN-t kivonjuk belőle, ez is nagyon szép liturgikus zene lenne:

http://www.youtube.com/watch?v=LFuHqQJKHYM

"Te hol élsz? A mai fiataloknak hány % a "hithű része"? 100 fiatalból max 2-3 aki "hithű". És a többi 97-98-cal nem kellene foglalkozni, hogy számukra is vonzóvá tegyük a vallást? Sokat érsz a "hagyománnyal" meg az "értékekkel", ha nincs aki résztvegyen rajtuk. :)"

Jól teszed! De amíg ezeknek a fiataloknak nincsen jellemük és nemzeti öntudatuk, addig húzhatja-nyújthatja az Egyház a liturgia határait nem lesz nagyobb az eredmény. :D És ez nem a divatról vagy az öltözködésről szól, hanem erről a szimplán vallástalan liberális káoszról, ahol a gyerek nem tud lelkileg igazán lovagi lelkű férfivé vagy anyai lelkű nővé, nemzettestvérré, és keresztény felnőtté érni. Ez belénk van programozva, aki hallja, hallja meg! :)