Ha azok, akik üdvözülni fognak eleve ki vannak választva az idők kezdete óta, akik pedig nem, azok azért nem fognak mert nincsenek kiválasztva, akkor Isten miért bünteti meg azokat, akiknek nincs esélyük a Mennybe kerülni, mert nincsenek kiválasztva?

"Ha Isten előre eldöntötte, hogy kiket ment meg és kiket nem, és rajtuk kívül senki se ki, se be, az valóban igazságtalanul hangzana, és én nem akarom ezt elhinni, de a fenti igék alapján nekem egyértelműen úgy tűnik."

Nem jól értelmezed. Mindig többesszámban szerepelenek e versekben emberek, vagyis csoportról kell beszélni, aminek a tagjait senki sem választotta ki személyesen előre. Sehol sem olvasol olyant, hogy Pál apostol kiváltságában megmentettnek nevezte volna magát, vagy bárki utalt volna rá így. Ez senkivel kapcsolatban nincs megfogalmazva, csak az, hogy "aki mindvégig kitart, az 'üdvözül'". Tehát az egyén erőfeszítéseire is nagyban szükség van, mert Isten hiába vonzz bárkit, ha nem reagál rá! Ez saját szuverén döntése mindenkinek.

Persze finomítja a képet az, hogy mikor, milyen módon kerül kapcsolatba az egyén az igazsággal és arra hogyan reagál. De a személyek egyéni döntése, mit tesz akkor.

"de akit nem választott ki Isten, annak bár azt mondja, hogy szabad az út, csak éppen magától nem fog tudni menni senki, csak az, akit vonz."

Te félremagyarázod a szöveget, NINCS OLYAN sehol sem leírva, hogy "nem választott ki" - ez már te teszed hozzá. Hamis következtetést vonsz le egy nem szerencsés megfogalmazásból, amit a fordítók (lehet, hogy éppen a fatalizmus támogatására) így adtak vissza.

"A Róm. 9, 18-20 is arról szól, amit te a "mesémnek" neveztél, hogy akin akar, megkönyörül Isten, akit pedig akar, azt megkeményíti, vagyis elkárhoztatja."

Isten nem kénye-kedve szerint cselekszik, hanem aszerint, amint megérdemli valaki!

(Róma 9:18-20) "Így tehát akinek akar, irgalmaz, de akinél úgy akarja, azt hagyja konokká válni. Te azért ezt mondod majd nekem: „Miért emel mégis kifogást? Hiszen ki áll ellen az ő egyértelmű akaratának?” Ó, ember, hát ki vagy te tulajdonképpen, hogy visszabeszélsz az Istennek? Mondja-e a megformált dolog a megformálójának: „Miért készítettél engem így?”"

Pál érvelése ezen a helyen nem tekinthető a személyre szabott predesztináció mellett szóló, ellentmondást nem tűrő érvnek. Századunk egy korábbi szakaszában a Dictionnaire de théologie catholique a következőképpen magyarázta Pál érvelését (Rómabeliekhez írt levél 9—11. fejezet): „A katolikus tudósok között mindinkább az a nézet válik uralkodóvá, hogy az örök életre történő predesztinációról alkotott elképzelés ténylegesen nem fogalmazódik meg.” Ugyanez a forrásmunka M. Lagrangét idézi a következőképpen: „A Pál által eredetileg fejtegetett kérdés egyáltalán nem a predesztinációról és a kárhozatról szól, hanem csupán a nem zsidók meghívása a kereszténység kegyelmébe, melynek éles ellentéte a zsidók hitetlensége . . . Ez csoportokat érint, zsidókat és nem zsidókat, nem pedig közvetlenül egyéneket.” (Kiemelés tőlünk.)

A közelmúltban a The Jerusalem Bible ugyanezt a következtetést vonta le ezekre a fejezetekre (9—11.) vonatkozóan, amikor ezt a kijelentést tette: „Ezeknek a fejezeteknek a témája tehát nem a dicsőségre vagy akár a hitre történő személyre szabott predesztináció kérdése, hanem Izrael szerepe a megmentés történetének kibontakozásában, az egyetlen megoldandó kérdés, amelyet az Ótestamentum kijelentései felvetnek.”

A Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetének utolsó versei ugyanebbe a szövegkörnyezetbe tartoznak. Tehát ezek a versek joggal emlékeztetnek minket arra, hogy Isten előre látta egy osztály, vagyis egy csoport létét, amelynek tagjait az emberiség közül hívja el, hogy uralkodjanak Krisztussal, valamint látta azokat a követelményeket is, melyeknek eleget kell tenniük — és mindezt úgy tette, hogy nem határozta meg időben előre azokat az egyedi személyeket, akik a választottak lesznek, mivel az ellentétben állna szeretetével és igazságosságával.

Az, hogy a 144 000-ből álló osztály tagjai „szüzek”, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen nem házas személyek. Pál apostol azt írta az égi elhívású keresztényeknek, hogy jóllehet a keresztény egyedülállóságnak vannak előnyei, bizonyos körülmények között jobb a házasság (1Korintusz 7:1, 2, 36, 37). A szüzesség szellemi értelemben jellemzi ennek az osztálynak a tagjait. Elkerülték a szellemi házasságtörést a világ politikájával és a hamis vallással (Jakab 4:4; Jelenések 17:5). Krisztus eljegyzett menyasszonyának tagjaiként megőrizték magukat tisztának és ’szeplő nélkülinek egy elferdült és elfajult nemzedék közepette’ (Filippi 2:15).

Ez a csoport égi elhívású, tehát ők azok, akikről azt írják, hogy "eleve elrendeltek", de természetesen nem egyénenként előre kiválasztva, hanem mint csoport. Ők Jézussal lesznek társuralkodók, vagy "társkirályok", ahogy a Biblia fogalmaz. Ők nem egy milliárdos tömeg, ők nem a "nagy sokaság", amelyet rögtön a 144.000 után említ meg a Jelenések könyve. Ez meghatározott szám, melyet minden okunk megvan, hogy szó szerint értsük.

De ez nagyon off, visszakanyarodnék.

"Ezek szerint előbb kell Őt szeretni és utána fog vonzani? Ez így nem logikus. Neki kell előbb vonzani és az ember utána tudja csak szeretni, mivel az ember magától nem képes a szeretetre, csak Istennel."

Akkor másképp fogalmazok: minden ember Isten képmása, igaz? Isten teremtésműve minden emberi tagja ezért rendelkezik a szeretet képességével, hiszen "Isten szeretet", igaz? Nyilván az igaz ismeret nélkül az ember nagyon el tud távolodni Istentől, de még egy ateista is tud szeretni. Nem azért kell Istenhez közeledni csupán, hogy megtanuljunk helyesen szeretni, a szeretetünket helyes irányba kimutatni, hanem azért, mert nélküle nincs tartós jövő! Meg kell Őt ismerni és el kell Őt fogadni ahhoz, hogy örök életünk legyen.

Mit mond a Biblia? „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Ha te egy lépést teszel Isten felé, Ő kettőt fog feléd lépni! Tulajdonképpen Isten addig nem tud lépni feléd, míg mereven elutasítod a gondolatát is, hogy megismerd.

Tehát Isten "vonzását" nem vehetjük szó szerint, mint valami mágnest, ami elkerülhetetlenül odaköt valakit hozzá. Ő gondoskodott a "vonzásról" Fia és az evangelizációs munka által. "Akinek halló füle van, hallja" - mondja a Szentírás.

A Biblia NEM TANÍTJA a szó szerinti "örök kínokkal" járó büntetést. A "pokol" szó az a "seol" vagy a "hádesz" szavakkal egyenértékű. Jézus is a "pokolra" került. Ez nem a szó szerinti sírt jelenti, hanem az emberiség közös sírját, vagy a "halál intézményét".

A "gyehenna" jelentését pedig biztosan jól értették Jézus hallgatói, hiszen oda élő embert nem dobtak - ez Jeruzsálem falán kívül a szemétlerakóhely volt - és az örök megsemmisülés szemléltetése volt, nem valóságos kép!

"Hogy érted azt, hogy eleve szerették Istent? Mit jelent itt az eleve szó?"

Azt, hogy mielőtt a kiválasztott csoport tagjai lettek - amiről ír Pál - már Istenhívők voltak.

"A szabad akarat az biztos, hogy létezik, csak közben az ember vergődik 2 nagyon nagy hatalom között, hiszen az egyik oldalról a Sátán próbál belemászni az elméjébe, a másik oldalról pedig, jó esetben, Isten befolyásolja."

Na most akkor létezik a szabad akarat? Ha létezik, akkor te döntesz, vagy Jehova, esetleg Sátán? Választanod kell a verziók közül! Ha az lenne, hogy bármelyik is képes lenne az szabad akaratod ellenében befolyásolni téged, akkor valójában vagy NINCS szabad akarat, vagy te vagy akarat-gyenge! De szabad akarat van, akkor pedig csak az utóbbi verzió lehet még igaz.

Valójában csak Sátánnak vannak olyan módszerei, melyekkel a szabad akaratod ellenében akar manipulálni téged, Isten NEM TESZ ILYENT.

Úgy van, ahogy már idéztem a Biblia szavát: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8).

(Róma 9:20, 21)

Igen, a Nagy Fazekas néhány műve tisztes használatra formálódik, míg mások tisztesség nélkülire. Akik úgy döntenek, hogy a világgal járnak, miközben az egyre mélyebbre süllyed az istentelenség mocsarába, úgy formálódnak, hogy ez pusztulásra jelöli meg őket.

Mi határozza meg, hogy milyen edénnyé válik valaki? A gondolkodásmódja és a magatartása. Ezeket elsősorban szívünk vágyai és hajlamai formálják. A bölcs Salamon király ezt mondta: „ Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását” (Példabeszédek 16:9). Másodszor pedig a hallottak, a látottak, a társaság és a tapasztalatok formálják őket. Mennyire fontos tehát, hogy megfogadjuk a tanácsot: „ A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Amint a 2Péter 1:16 figyelmeztet minket, nem szabad követnünk a „mesterkélt meséket”, vagy ahogyan egy másik fordítás mondja, az „emberek által kitalált meséket” (Knox’s Roman Catholic fordítás). Ilyen mese lehet sok keresztény tanítás és ünnep, mely hitehagyottaktól származik.

Attól függően tehát, hogy miként reagálunk, Isten aszerint tud minket formálni. Dávidot utánozva így imádkozhatunk Jehovához alázatosan: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23, 24).

Isten nem alkot meg minden embert személy szerint újra és újra, főleg nem jónak és gonosznak, hiszen amit kezdetben létrehozott, az szigorú biológiai, társadalmi törvények segítségével, mondhatni "automatikusan" működik. A sokszor igen nagy különbségek a biológiai tökéletlenségben és a társadalmi helyzetben sem közvetlen Isten elrendezései.

Bár vannak, akik mindent Istennek tulajdonítanak, még azt is, hogy "magyarnak" születtek, mintha a Teremtő Isten előtt a nemzetiség számítana. Ez a gondolkozás okozza, hogy a rosszat is, mely annyi szörnyű igazságtalanságot szül, Istennek tulajdonítják, holott ezekért nem Ő a felelős!!!

De hogyan válhattak a tökéletes emberek (Ádám és Éva) önzővé, és ennek következtében bűnössé? Bár tökéletesnek lettek teremtve, testük mégsem működhetett folyamatosan tökéletesen megfelelő táplálék híján. Ehhez hasonlóan az, hogy engedték, hogy értelmük helytelen gondolatokon időzzön, az erkölcsi megromlásukhoz, szentségük elvesztéséhez vezetett. A Jakab 1:14, 15 kijelenti: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül.”

Éva esetében a helytelen kívánság akkor fogant meg és fejlődött tovább, amikor érdeklődéssel odafigyelt Sátánra, aki egy kígyót használt fel szószólóként. Ádám hallgatott Évára, amikor az arra kérte, hogy egyen ő is a tiltott gyümölcsből. A helytelen gondolatok elutasítása helyett mindketten önző kívánságokat dédelgettek. Ez vezetett a bűn elkövetéséhez (1Móz 3:1–6).

Tehát a Biblia bőséges bizonyítékot tár fel, hogy az ember nem eredendően rossz, és nem "eleve elrendelt" a megmentésre sem, hanem a saját gondolkozása és döntései alakítják ki a jót vagy rosszat. A gondolkozásunk pedig nyilvánvalóan sok tényezőtől függ, de az, hogy melyik oldalra állunk, végső soron tőlünk függ! Bizony, ez a mi felelősségünk.