Ha azok, akik üdvözülni fognak eleve ki vannak választva az idők kezdete óta, akik pedig nem, azok azért nem fognak mert nincsenek kiválasztva, akkor Isten miért bünteti meg azokat, akiknek nincs esélyük a Mennybe kerülni, mert nincsenek kiválasztva?

Na ezért nem szabad sok mindent összeolvasni vagy, ha olvasol ne vedd annyira komolyan.

Csak ezt tudom tanácsolni.

Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Isten mindenkit hív a megtérésre, mert azt akarja hogy senki ne vesszen el, hanem eljusson az igazság ismeretére és üdvözüljön. Viszont kevesen vannak azok, akiket kiválaszt magának és magához fogad.

Na figyelj. Itt arról van szó, hogy a Krisztusi vér mindenki számára kiontatott. Az engesztelő vér megnyitotta az utat az Atya felé mindazok számára, akik befogadják őt a szívükbe.

Ez az a vér ami drágább a színaranynál is, de te nem fizethettél: hát ingyen adta, hogy el ne vesszél, csak azért, hogy örökké az ő szeretetében élj.

Kedves kérdező! Ha megtérsz Őhozzá, és megteszed a vízkeresztséget, teljességgel meg van az esélyed arra, hogy a Mennybe kerülj. Kiválasztott leszel, de táplálkoznod is kell: "nemcsak kenyéren ÉL az ember, hanem Isten Igéjével is", és mert "hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, és a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által".

Tehát ha - a megtérésed és a vízkeresztséged után - Isten színtiszta Igéjét hallgatod és befogadod a szívedbe, ő segít, hogy megmaradj a KESKENY úton, melynek végén az örök dicsőség vár.

Isten nem személyválogató. Ő a szíveket nézi.

Nem ítél örök kínra senkit csak azért, mert "nem volt kiválasztva".

Még egyszer mondom: a Krisztusi igaz, szent és tökéletes áldozat révén mindenki kiválasztott lehet, de csak azok lesznek Mennyei elhivatottak, akik elfogadják és befogadják őt. Érted?

Nem beszélt-e Pál apostol ’eleve elrendelt’ keresztényekről?

Róma 8:28, 29: „Tudjuk pedig, hogy az Isten együttműködteti minden cselekedetét azok javára, akik szeretik az Istent, azokéra, akik szándéka szerint az elhívottak; mivel akikre elsőként figyelmet fordított, azokat előre el is rendelte [„eleve el is rendelte”, Kár.], hogy Fia képmásának mintájára legyenek formálva, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” (Lásd még: Efézus 1:5, 11.) Ugyanezeknek a személyeknek viszont a 2Péter 1:10 ezt írja: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni.”

Ha az egyének eleve el lennének rendelve a megmentésre, akkor a tetteiktől függetlenül egyáltalán nem vallhatnának kudarcot. De mivel szükség van az egyének erőfeszítésére is, ezért az osztályt kell előre elrendeltnek tekintenünk. Istennek az a szándéka, hogy ez az egész osztály kövesse a Jézus Krisztus által felállított mintát. Ám akiket Isten ezen osztály tagjai közé választ, azoknak hűségesnek kell bizonyulniuk, ha valóban el akarják nyerni az eléjük helyezett jutalmat.

Ef 1:4, 5: „kiválasztott minket vele [Jézus Krisztussal] egységben a világ megalapítása előtt, hogy szentek és szeplő nélküliek legyünk előtte szeretetben. Mert előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára, akaratának jótetszése szerint.”

Érdemes megjegyezni, hogy Jézus a Lukács 11:50, 51-ben a ’világ megalapítását’ Ábel idejével azonosítja. Ábel volt az első ember, aki egész élete folyamán élvezte Isten tetszését. Tehát Isten az édeni lázadás után, de még Ábel fogantatása előtt határozta el, hogy létrehoz egy ’magot’, amely által gondoskodni fog a szabadulásról [1Móz 3:15]. Isten elhatározta, hogy az elsődleges Maghoz, azaz Jézus Krisztushoz társuljon a hűséges követőiből egy csoport, melynek tagjai csatlakoznak hozzá a föld feletti új kormányzatban, a messiási Királyságban.

Szia!

Először is fontos tisztázni, hogy Isten nem ítél senkit örök kínokra, csupán visszaveszi az életet azoktól, akik azonosulnak a bűnnel és ezáltal alkalmatlanná válnak az örök életre.

Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat. Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" (Ésa 40,28; Rm 11,33-36) következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják. A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is.

Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket. Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem.

Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint. Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek.

Isten igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.

Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valójában csodálatra méltó.

Üdv. Péter