Ha azok, akik üdvözülni fognak eleve ki vannak választva az idők kezdete óta, akik pedig nem, azok azért nem fognak mert nincsenek kiválasztva, akkor Isten miért bünteti meg azokat, akiknek nincs esélyük a Mennybe kerülni, mert nincsenek kiválasztva?

"Hiszen nem mindenki tér meg aki hallja az evangéliumot, hanem csak az, akinek ezt Isten lehetővé teszi, hiszen a megtérés és bűnbocsánat kegyelemből történhet csak meg, nem emberi erőfeszítésből."

Isten mindenkinek felkínálja a megmentést - méghozzá személyválogatás nélkül (hiszen Isten NEM személyválogató) és egyenlő eséllyel.

A mondatod második része nem illik a képbe, hiszen az Isten megmentése valójában ajándék, amit kiérdemelni nem lehet, de ennek ellenére tenni kell érte. A "hit cselekedetek nélkül halott magában" - mondja a Szentírás, tehát mindenkinek tennie kell azért, hogy bizonyítsa a hitét, mert semmi mással nem tudod bizonyítani, csak ha a szövegednek megfelelően cselekszel és élsz!!

Persze az még egy elengedhetetlen feltétel, hogy a "szövegednek" vagy világnézetednek, mely szerint élsz és cselekszel, összhangban kell lennie azzal, amit Isten Szavának hívunk. Hiszen gondolom emlékszel Jézus szavaira: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: ’Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e és nem a te nevedben űztünk-e ki démonokat és nem a te nevedben hajtottunk-e végre sok hatalmas tettet?’ De azért én megvallom nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:22, 23).

Vagyis Jézus szerint sokan lesznek, akik azt hiszik majd magukról, hogy a jót cselekszik, hiszen amiket itt felsorolt, azok emberi mércével mérve "jó" dolgok, csak a hiba ott van, hogy emberek parancsolatai és nem Írás szerintiek.

Jehova úgy bizonyítja az irántunk érzett szeretetét, hogy egyénileg segít nekünk a javunkra fordítani Krisztus áldozatának az előnyeit. Jézus leszögezte: „Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt” (János 6:44). Igen, Jehova személy szerint vonz minket a Fiához és az örök élet reménységéhez. Hogyan? A prédikálómunka által, amelynek során mi is hallottunk a jó hírről, valamint a szent szelleme által, mellyel Jehova segít nekünk felfogni és alkalmazni a szellemi igazságokat a korlátaink és hiányosságaink ellenére.

Az itt használt ige (vonz) nem azt sugallja, hogy Isten akaratuk ellenére ráncigálja az embereket. Isten inkább gyengéden vonz, és a szívre hat. Az egyik bibliatudós megfogalmazása szerint ez „hatás Istentől, hogy késztesse az elmét, hogy higgyen”. A Teremtő nem tekinti az emberi családot arctalan tömegnek. Gondosan megvizsgálja az egyéneket, és gyengéden vonzza magához azokat, akiknek helyes a szívállapotuk (Zsoltárok 11:5; Példabeszédek 21:2; Cselekedetek 13:48).

"Szerintem ez úgy van, hogy Isten azt mondja, hogy mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy megtérjen, és bűnbocsánatot nyerjen, viszont a kiválasztottak születésüktől fogva sokkal nagyobb előnyt élveznek Istennél, több segítséget és erőt kapnak Tőle, az egész életüket, életkörülményeiket, életútjukat áthatja a kegyelem. Míg a nem kiválasztottaknak is nyitott elvileg a lehetőség, de mivel nem kapnak annyi segítséget Istentől mint a kiválasztottak, törvényszerűen el is fognak esni."

Te tudnál szeretni egy ilyen Istent? Ez minden, csak nem "személyválogatás" nélküli szeretet, pedig a Biblia éppen azt mondja, hogy "Isten nem személyválogató"!

Ő elfogulatlan és nem részrehajló. Vegyük csak Jehova pártatlanságának az egyik igazán figyelemreméltó bizonyítékát. Az a lehetőség, hogy valaki Isten igaz imádójává váljon, és örök életben reménykedjen, nem korlátozódik csupán kiválasztott kevesekre. Ellenkezőleg, a Cselekedetek 10:34, 35 kijelenti, hogy „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik”. Társadalmi helyzettől, bőrszíntől és lakóhelytől függetlenül mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség. Hát nem ez a valódi igazságosság, mégpedig a lehető legnagyszerűbb? Nem vitás, hogy ha jobban megértjük Jehova igazságosságát, vonzódni fogunk hozzá.

A Biblia nem enged teret olyan kettős mércének, amit itt felvetettél. Soha, sehol sem ír olyant, hogy egy konkrét embert "eleve elrendelne", csak mint csoportra lehet így tekinteni, hiszen ez teljes ellentétben lenne Isten igazságosságával és a bibliával.

"Az üdvösség nem cselekedetekért van, hanem kegyelemből, hit által. Nem az ember érdeme, hanem Isten ajándéka azok számára, akiket szuverén joga szerint kiválasztott."

A baj az, hogy a gyakran hajtogatott és a Bibliából kiragadott szövegbe kapaszkodva ez a tétel erősen félreértett!

A szövegösszefüggés figyelembevétele segíthet nekünk megérteni a Pál apostol és Jakab közötti állítólagos nézetkülönbséget is. Az Efézus 2:8, 9-ben Pál rámutat arra, hogy a keresztények hit által, nem pedig cselekedetek által részesülnek megmentésben. Ezt mondja: „Hit által részesültetek megmentésben . . . nem cselekedetek által.” Jakab ezzel szemben a cselekedetek fontosságát hangsúlyozza. Ezt írja: „Miként a test halott szellem nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26). Hogyan egyeztethető össze ez a két állítás?

Figyelembe véve Pál szavainak szövegösszefüggését azt látjuk, hogy az egyik állítás a másik kiegészítője. Pál apostol ugyanis a zsidóknak a mózesi törvények betartása érdekében tett erőfeszítéseire utal. Ők úgy vélték, hogyha a Törvényt annak minden részletében betartják, igazságosak lehetnek. De Pál rámutatott arra, hogy ez lehetetlen. Saját cselekedeteink által soha nem válhatunk igazságosakká — és így soha nem érdemelhetjük ki a megmentést — a bennünk levő öröklött bűn miatt. Csak a Jézus váltságáldozatába vetett hit által lehetünk megmentve (Róma 5:18).

Jakab pedig azt a fontos alapelvet fűzi hozzá ehhez, hogy a hit önmagában, ha cselekedetekkel nincs alátámasztva, értéktelen. Annak, aki kijelenti, hogy hisz Jézusban, tetteivel bizonyítania is kell ezt. A cselekedetek nélküli hit halott, és nem vezet megmentéshez.

Pál apostol teljesen egyetértett ezzel, és gyakran említette, milyen cselekedeteket kell felmutatniuk a keresztényeknek ahhoz, hogy bizonyítsák hitüket. A rómaiaknak például ezt írta: „Szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságért, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésért.” „Nyilvános kijelentést” tenni — azaz megosztani a hitünket másokkal — a megmentés érdekében elengedhetetlen (Róma 10:10; lásd még 1Korinthus 15:58; Efézus 5:15, 21–33; 6:15; 1Timótheus 4:16; 2Timótheus 4:5; Zsidók 10:23–25). De egyetlen keresztény sem képes a cselekedetei által, és különösen nem a mózesi törvény betartására tett erőfeszítései által kiérdemelni a jogot az örök életre. Az örök élet „ajándék, amit Isten ad” azoknak, akik hitet gyakorolnak (Róma 6:23; János 3:16).

Tehát szó sincs olyanról hogy "egyeseknek többet segít Isten, másoknak meg kevesebbet".

"Ez teljesen jogos szerintem, csak azt nem értem, hogy miért bünteti meg olyan kegyetlenül súlyosan azokat az embereket, akiket nem választott ki."

No igen. Hogy mi a jogos, a szövegösszefüggésből világossá válik.

A büntetésről viszont így nem kell spekulálnod, hiszen tudjuk a bibliából, hogy nincs olyan, akiket "nem választott ki", hiszen mindenkit vonz, akinek a szívállapota helyes.

A szabad akarat miatt tartunk ott, ahol tartunk. De lehetne másképp is. Tudod, szabad akaratunk van és dönthetünk arról,hogyan akarunk élni, és az emberiség folyamatosan a rossz döntéseket hozza.

Mondhatná a kapitalista, hogy feláldozza a vagyonát, mert neki kevesebb is elég. Megtehetné. De ő úgy dönt, hogy inkább gyűjt még hozzá, és nem érdekli hogy más éhezik.

Persze volt már rá példa a világtörténelemben, hogy valaki feladta a vagyonát és példamutatóan csodálatos életet élt. Tehát létezik emberi jóság és van remény.

Persze, igaz, hogy a jóságot valóban Isten munkálja bennünk. De ez nem a szabad akarat determinálása - a kérdésed egyébként nagyon jó az utolsó kommentedben- ugyanis Isten nem egy kívülálló valaki, aki "beletúr" az agyadba, hanem Isten a saját élő lelkét lehelte bele az emberiségbe, és mai napig bennünk a szívünkben rejtőzik. Tedd a kezed a spirituális szívedre, a mellkasod közepére. Isten egy része ott lakik. A lelkiismereted Isten hangja benned. Sőt,az éned egy része, a felettes éned Istenhez tartozik. Tehát ha saját magadhoz hű vagy (nem az egód mohó követeléseihez, az egót meg kell feszíteni)a lelkiismeretedhez, akkor Isten szabadon tud munkálkodni benned.

Ezért fontos, hogy a létrontással, korrupcióval erőszakkal el ne fojtsd a lelkiismeret hangját, mert akkor nem tudsz rá figyelni és nem fogsz jó döntéseket hozni. Isten és közötted rövidebb a távolság, mint gondolnád. Épp egy szívdobbanásnyi. Persze, néha ez tűnik a leghosszabbnak....

Minden ember számára megadatott az üdvözülés lehetősége.

Jázus mindenki számára a vérét ontotta, és az engesztelő vér ezáltal mindenki számára megadja a Menny Királyságába törénő belépésnek a lehetőségét.

AZ, hogy "eleve kiválasztás": ez a kifejezés nem arra utal tehát, hogy X üdvözülhet, Y meg nem. Vagy hogy X-nek nagyobb esélye lenne rá, mint Y-nak. Vagy hogy könnyebb lenne... NEM !!

Eleve elrendelt minket, Ádám bukása óta, hogy Vele (mármint Istennel) lehessünk. Eleve kiválasztott minket, meghírdetve a Messiás küldetését, hogy megmentsen minket.