Vallásosak! Miért gondoljátok úgy, hisztek abban, h egy nagy hatalmú és bölcs lény teremtett mindent?

Mert ha egy csekély hatalmú és buta lény teremtett volna minket akkor biztos hogy rosszabbul sikerültünk volna :)

Egyébként én személy szerint azért hiszek Istenben mert volt egy természetfeletti álmom ami után nagyon furcsa lenne ha nem hinnék. De gondolom ez a válasz így nem egészen jó mert ez csak az én számomra jelent meggyőződést, másoknak ezzel nem nagyon tudok érvelni.

Severin

Nem hiszel istenek létezésében, de a te isteneid Newton és Einstein.

Megveted a vallásos rajongást a természetfeletti iránt, de ugyan ilyan rajongással hajbókolsz a tudomány előtt.

Megveted a vallási fanatikusokat és bigottokat, de ugyanígy viselkedsz a tudománnyal, mint ahogy az általad megvetettek.

Nem vagy kíváncsi a térítő szövegre, de te magad is épp téríteni akarsz az ilyen kérdésekkel.

Ez finoman szólva is önellentmondás és öngól.

Szia!

Nos azért érdemes tudnod, hogy az ember világképe nem elsősorban a tudásának eredménye. Sokakat meglepett, amikor a befolyásos Nature magazin 1997-es közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a biológusok, matematikusok és fizikusok negyven százaléka hisz Istenben, sőt imádkozik is.

Ide illik néhány idézet híres tudósoktól:

"Állandó megfigyelés, valamint a világ szerkezetének isteni bölcs rendjével fenntartott értelmi kapcsolat következtében ki ne csodálkoznék el mindenek Teremtőjének nagyságán." (Nicolai Copernicus)

"A fizikai törvények belül esnek az emberi szellem felfogóképességén. Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket." (Johannes Kepler)

"A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem." (Isaac Newton)

"Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van." (André Marie Ampere)

"Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormányzótól függ." (William Kelvin)

"Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket." (Ernest Rutherford, Nobel-díjas tudós)

"Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással."

(Paul Sabatier, Nobel-díjas tudós)

"Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és és az ember alá van rendelve. Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének koronája. Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább tejes összhangot minden lényeges pontban. Vallás és tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja, és a vallásos hit megértésére. Akkor egyre világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik. A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés (szkepticizmus) és a vaskalaposság (dogmatizmus), az istentelenség (ateizmus) és a babona ellen, és a mottó, amely örökre jelzi ennek a küzdelemnek az irányát: ’oda, Istenhez!’"

(Max Planck, Nobel-díjas tudós)

"Az isteni első intuitív megérzéstől az Isten létezése felőli meggyőződésig a tudománynak lényeges szerepe van."

(Erwin Schoedinger, Nobel díjas tudós)

"Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi munkájába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztessételen." (Pierre Lecomte du Noüy, biofizikus)

"A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál jobban hiszek az Isten valóságában." (Hubert Aleya, a Princetoni Egyetem kémiaprofesszora)

Ha ők azt mondják, hogy a tudomány mozdította elő Istenbe vetett hitüket, akkor az bizonyára úgy van, és senkinek sincs joga azt megkérdőjelezni. És ha ez így van, akkor ezen tudósok vallásos nyilatkozatainak éppoly súlyuk van, mintha valamilyen tudományos dologról beszélnének.

Végezetül álljon itt kedvenc tudósom idézete válaszként a kérdésedre:

"Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma világmindenséget és a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygô embert, akinek sejtelme sincsen róla, ki tette ide, miért van itt, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni, olyan rémület

vesz rajtam erôt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, és aztán, mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincs módja többé onnan elmenekülnie. És mindezt látva elcsodálkozom, hogyan

lehetséges, hogy mégsem esik kétségbe e nyomorúságos helyzete miatt. Mellettem másokat, hozzám hasonlókat látok: megkérdem tôlük, vajon ôk többet tudnak-e nálam, de azt felelik, hogy nem; és lám, mégis e tévelygô szerencsétleneknek elég volt megpillantaniuk maguk körül egy-két szemgyönyörködtetô dolgot, és máris szívvel-lélekkel átadták magukat nekik. Én azonban nem tudtam rabjukká válni, hanem arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami

jelet a világban. Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére

hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert ezt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ô próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem

mondhatja el magáról."

(Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, a nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett pascal)

Üdv. Péter

"Nem hiszel istenek létezésében, de a te isteneid Newton és Einstein."

Khm. Ki is hozta fel először Newtont? Én csak reagáltam. :)

"Megveted a vallásos rajongást a természetfeletti iránt, de ugyan ilyan rajongással hajbókolsz a tudomány előtt."

Nem értem, miért hajbókolás az, ha valaki inkább valós, bizonyítható dolgokban és valószínűségekben _gondolkodik_, semhogy álmokban, fantáziákban és mesékben _hinne_.

Ez a különbség a _vallásos hit_ és a _tudományos gondolkodás_ között: a _hit_ és a _gondolkodás_. Ha ezt az alapvető különbséget sem érted, akkor nincs miről beszélnünk.

"Megveted a vallási fanatikusokat és bigottokat, de ugyanígy viselkedsz a tudománnyal, mint ahogy az általad megvetettek. "

Hogyan is? A vallási fanatikusok és bigottok bizonyíthatatlan meséket akarnak megfellebbezhetetlen igazságként elfogadtatni mindenkivel, míg a tudomány azon iparkodik, hogy értelmes, gondolkodó embereket neveljen.

Nem látom be, mi a megvetendő az utóbbiban, de azt teljesen tisztán látom, hogy mi a rossz az előbbiben.

"Nem vagy kíváncsi a térítő szövegre, de te magad is épp téríteni akarsz az ilyen kérdésekkel."

Most elszóltad magad, barátom. :)

Ha a gondolkodásra sarkalló kérdéseket térítésnek minősíted, azzal máris elismerted, hogy a vallásos hit valóban teljesen alaptalan, és ha valaki ebbe jobban belegondol, akkor valóban oda juthat, hogy feladja a hitét.

Köszönjük a vallomást. :)

Másrészt pedig: amíg a hívők folyamatosan nyomatják az istenes szöveget, addig az ateisták sem fogják feladni az értelem védelmét és propagálását. Ilyen egyszerű.

"Ez finoman szólva is önellentmondás és öngól."

Ez finoman szólva is értetlenség és belemagyarázás részedről. :)

hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos és a tudomány emberének tartom magam. ezek nem zárják ki egymást.

szerintem nem Isten léte és a tudomány, hanem a vallás és tudomány állnak szemben. a vallás műtermék, míg egy felsőbb teremtő erő létezése szerintem az emberi tudattal egyidős. minden vallást utálok, mert álszent, mert emberek alkották, hogy hasznot húzzanak mások hitéből(a katolicizmus különösen undorító a szememben).

tehát marad a hit, Istenhit, megfosztva minden vallási elmélettől, tanítástól, mindentől. csak az Istenhit. miért olyan ördögtől való ez? mint írtam, az Istenhit egyidős velünk. vajon miben gyökerezik ez? személy szerint úgy gondolom, azért hiszünk, hogy ne legyünk egyedül(lelkileg). a hit kapaszkodó, a hit helyet ad abban a világban, amit nem értünk. azzal, hogy hiszek egy Isten létezésében azt is feltételezem, hogy a történéseknek oka van. sokkal könnyebb elviselni a rosszat, ha tudom azt mondani, hogy ennek így kellett lennie. sokkal könnyebb elviselni pl azt, hogy valakink haldoklik, ha kérhetem azt Istentől, hogy vigyázzon rá, ha már nem lesz itt(és ha tudok hinni abban, hogy vigyázni is fog). a hit csak ennyi, Isten fogalma csak válasz a kérdésre, hogy hová kerülünk mi, honnan jöttünk és hol a helyünk. és nem a testünknek, a lelkünknek. az Istenhit megadja annak a reményét, hogy többek vagyunk molekuláknál(mint ahogy az a tudomány mai állása szerint kinéz). megadja annak a reményét, hogy nem tűnünk el nyomtalanul, hogy valami vár még ránk. ha hiszel Istenben sosem leszel egyedül. így azt mondanám, hogy az Istenhit egy joker, ami a félelmeink ellenszere.

én ezt gondolom Istenről. szerintem a tudomány embereként sem kéne üldözni a hitet( a vallást igen, mert öncélú és butító). nem tartom tudományosan jobban, okosabbnak, fejlettebbnek azt, aki ateista, egyszerűen ő lelkileg máshogy működik. neki a tudomány elég válasz a kérdéseire.

és szerintem a Föld teremtésénél nem az a lényeg, hogy konkrétan hogy keletkezett. elfogadok minden tudományos bizonyítékot a Föld keletkezésére vonatkozolag, de ettől még lehet Isten műve(nem hiszem, de lehet). az a feltevés, hogy Isten jött és azt mondta, legyen Föld és lett nem más, mint egy emberi műtermék, amit emberek magyaráztak be embereknek, semmi köze az igazi Istenhithez.

lehetsz ateista, de nagyon ostoba dolog lenézni és ócsárolni másokat a hitükért(mert lássuk be, ez a kérdés provokálás és süt belőle a lenézés). mindannyian a válaszokat keressük, ki így, ki úgy. a hit csak kitölti az űrt, ami az emberek lelkében tátong.

hinni jó dolog, mert sok erőt ad. a párom nagymamájának meghalt anno a 4 hónapos kislánya. azóta is minden ünnepen megemlegeti(egy anya ilyet nem felejt el) és mindig hozzáteszi, hogy már egy jobb helyen van és angyalok vigyáznak rá(közben könnyes lesz a szeme). és tudod van ebben valami csodás, legalábbis számomra. épp olyan csodásnak tartom, mint azt,ahogy dns halmazból ember születik.

ateistaként sokmindent nem tudsz a hitről. tudománytisztelő ember vagy. ismerd meg amit kritizálsz, keresd meg a miérteket és talán előfordulhat, hogy éppen annyi csodát találsz a hit képességében, mint a tudományban.

"Khm. Ki is hozta fel először Newtont?"

A kérdező.

Ezért is szerepel a válaszokban is több helyen, szerintem.

Akkor bizonyára azt is ismered, amikor Einstein azt mondta, hogy léteznie kell egy nagyobb erőnek, egy Teremtőnek.

Tényleg frappáns ez a "Boldogok akiket meghív asztalához", ami szerepel a Bibliában.

Ezt nem lehet elmagyarázni olyannak akit nem hívott meg.

Én úgy gondolom egy meghívott keresztény vagyok, akit úgy 3-4 éve "hívhattak meg". Előtte csak imádkoztam nyomtalanul, ahogy a többiek, de semmi hatás, csak úgy hittem...

De mostanában szeretethullámokat kapok, amikor nem számítok rá. Ez olyan, mint amikor tengerben fürdesz és hirtelen kapsz egy meleg áramlatot, amely felüdüléssel tölt el.

Na most nem fizikai érzet, hanem ez történik a lelkeddel, jobb hasonlatot nem tudok. Szeretek egyedül lenni, mert általában ilyenkor ér a "gyönyör". Ez a személyes tapasztalatom, biztos más kereszténynek más, de én ezért örülök, hogy ezt kaptam.

"Khm. Ki is hozta fel először Newtont? Én csak reagáltam. :)"

A kérdező! Ha nem tűnt volna fel én hozzá beszéltem, nem pedig hozzád, ezért sem értem miért válaszolsz nekem? Amikor eszembe sem jutottál! Nem hozzád szóltam, világos? Paranoia :)

"Nem értem, miért hajbókolás az, ha valaki inkább valós, bizonyítható dolgokban és valószínűségekben _gondolkodik_, semhogy álmokban, fantáziákban és mesékben _hinne_."

Ha ugyan olyan fanatizmussal teszi, akkor nem különb egyik a másiknál! Nehéz a felfogása, ugye? :)

"Ez a különbség a _vallásos hit_ és a _tudományos gondolkodás_ között: a _hit_ és a _gondolkodás_. Ha ezt az alapvető különbséget sem érted, akkor nincs miről beszélnünk."

Hm, na ez aztán komoly érv volt: értsem meg, mert ha nem értem meg, akkor nem tudom megérteni! Bravó! Hány éves vagy? :)

"Hogyan is? A vallási fanatikusok és bigottok bizonyíthatatlan meséket akarnak megfellebbezhetetlen igazságként elfogadtatni mindenkivel, míg a tudomány azon iparkodik, hogy értelmes, gondolkodó embereket neveljen."

Igen, a vallástalan tudományos nevelésre ékes példa az egykori Szovjetunió, ami ugye erkölcsös, tisztességes, és korántsem fanatikus emberek garmadáját nevelte ki. A gulág áldozataitól én kérek elnézést. A vallás talán nem bizonyítható, de a tudományos tételek jó része is csak hipotézis. Látom ezt sem sikerül felfognod! :)

"Nem látom be, mi a megvetendő az utóbbiban, de azt teljesen tisztán látom, hogy mi a rossz az előbbiben."

Most adod ki önmagadról a szegénységi bizonyítványt, hogy te is ugyanúgy fekete-fehéren, egysíkúan, csőlátással nézed a dolgokat...csak épp a másik oldalról! Köszönjük! :)

"Most elszóltad magad, barátom. :)"

Nem vagyok a barátod! :)

"Ha a gondolkodásra sarkalló kérdéseket térítésnek minősíted, azzal máris elismerted, hogy a vallásos hit valóban teljesen alaptalan, és ha valaki ebbe jobban belegondol, akkor valóban oda juthat, hogy feladja a hitét."

Ha én felteszek egy kérdést, ami esetleg Isten létezését hivatott bizonyítani, azzal ugyanúgy gondolkodásra sarkallak. Ha csak egy percig is elgondolkodsz rajta, vagy elolvasod, máris elismerted, hogy a tudomány alaptalan. Ha jobban belegondolsz, akár még vallásos is lehetnél - ha nem hiányozna a tévedés elismerésének képessége, ami megakadályoz ebben! :)

"Köszönjük a vallomást. :)"

Én is köszönöm a te vallomásod! :)

"Másrészt pedig: amíg a hívők folyamatosan nyomatják az istenes szöveget, addig az ateisták sem fogják feladni az értelem védelmét és propagálását. Ilyen egyszerű."

Ez az egyetlen pont, amiben maradéktalanul egyetértek. A párbeszéd alapja azonban nem az, hogy az egyik fél azonnal és feltétel nélkül feladja az álláspontját, ahogy elképzeled (vagy szeretnéd).

"Ez finoman szólva is értetlenség és belemagyarázás részedről. :)"

A te részedről nem kevésbé! :)

De még egyszer leszögezem, én nem neked írtam! Miért veszed hát magadra? Csak nem egy világ fájdalmáért szenvedő ateista Jézussal van dolgunk? :D

"Nem hozzád szóltam, világos?"

Ne görcsölj már ennyire! A témával kapcsolatban reagáltam és Newtonnal kapcsolatban. Nehogy már ezen hisztizz!

Mennyi ideges ember van ezen az oldalon ma!

Komolyan megérné online citromfűteát árulni, az nyugtat. XDDD