Vallásosak! Miért gondoljátok úgy, hisztek abban, h egy nagy hatalmú és bölcs lény teremtett mindent?

Magából a vitából kimaradva (mert belemenni értelmetlen) és állást nem foglalva csak annyit:

"Márpedig egy olyan lény, aki akár szabad akarat birtokában is, de rosszul dönt, és "gonosz" útra téved, az máris tökéletlen."

Ez így nem igaz. A tökéletesség nem azt jelenti, hogy az adott társadalom, vagy az adott ember morális értékeinek megfelelő.

A tökéletesség magában foglalja azt is, amit rossznak és azt is, amit jónak nevezünk.

Igen, Einstein részéről valóban szinonimáról beszélhetünk, de Newton....

“Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.” (Isaac Newton)

Nem is tudom... valóban a tudomány szinonimája itt Isten?

"én [...] a szeretetben hiszek."

Dicséretes. Én is. Mégis, nekem ehhez nem kell Isten, nélküle is tudok szeretni. Neked miért kell?

"A vallás adott nekem egy erős erkölcsiséget (nem az egyház) Isten, de még inkább Jézus."

Kérdés mint fent: nekem is van erős erkölcsiségem, de nekem ehhez nem kellett sem Isten, sem Jézus. Pusztán értelemből, emberségből és empátiából is teljesen egyértelmű, hogy mi helyes és mi helytelen. Neked talán nem az?

"Nem tudom, hogy az ateisták közül bárki valaha vett-e kezébe Bibliát"

Hajajj... :D Jobban is ismerem, mint egyes hívők. :) És minél jobban ismerem, annál hiteltelenebbnek látom. Épp azért, amit te is írsz:

"az Ószövetség egy bosszúálló, szinte félelmetes Istenről szól.... nem is szeretem."

Hát akkor van egy rossz hírem a számodra: ez bizony UGYANAZ az Isten, mint az Újszövetségé. Az Ó és az Új ugyanis ugyebár szervesen összetartozik, az előbbiből következik az utóbbi, az előbbi nélkül az utóbbira sem lenne szükség.

Ezért is hiteltelen előttem az egész: Isten az Ószövetségben végigmészároltatja az ismert világot a népével és a legborzalmasabb barbárságokra adja áldását (és ír elő és hajt végre maga is jópárat), aztán úgy négyezer év múlva egyszercsak úgy dönt (holott ugye ő sosem változik), hogy na, akkor most szeressünk, és leküldi Jézust... aha, persze.

"Az Újszövetség viszont (nagy részét csak gyerekbibliában olvastam, rajzokkal XD) sokkal szebb. Jézus a feltétlen szeretet, a megbocsátást (amit erősen gyakorolnom kéne, mert hihetetlen haragtartó vagyok) tanította."

Megint csak: a megbocsátás haszna értelemmel és empátiával is belátható. Minek ehhez Jézus? (És ugyanez a helyzet a szeretettel is.)

"de mondjuk, nem szidja folyamatosan Őt, meg a hívet"

Aztán mondd meg nekem, kérlek, hogy egy olyan végtelen hatalmú, mindentudó, abszolút lényt, aki maga a tökéletesség, ugyan hol érdekli, hogy egy-két ilyen semmi porszem, mint mi, mit mond vagy gondol róla? Bármilyen róla alkotott véleményünkön megsértődnie olyan, mint nekünk megsértődni azon, hogy a levegő egy bizonyos oxigénmolekulája egy adott pillanatban merészelt jobbra iramodni, holott mi azt akartuk, hogy balra iramodjon.

"pl nem élvezi mások kínzását, megalázását, semmilyen szinten"

Ezt a típust úgy nevezik, hogy egészséges, értelmes, empatikus ember. Több ilyet kellene nevelni. És ehhez megint csak nem kell vallás(os hit), mint látjuk. :)

"Ez így nem igaz. A tökéletesség nem azt jelenti, hogy az adott társadalom, vagy az adott ember morális értékeinek megfelelő."

Nem bizony. Hanem azt, hogy tökéletes. Hogy HIBÁTLAN.

"A tökéletesség magában foglalja azt is, amit rossznak és azt is, amit jónak nevezünk."

Lehet így is értelmezni. De ha ezt elfogadjuk, akkor két másik dolgot is el kell fogadnunk ebből következően:

1.) Isten is csinál rossz dolgokat.

2.) Semmi jogalapja nincs rá, hogy az embertől rossz néven vegye ugyanezt és büntetendő bűnnek kiáltsa ki. Elvégre ez is csak a tökéletesség része, ugyebár...

"Igen, Einstein részéről valóban szinonimáról beszélhetünk, de Newton....

“Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.” (Isaac Newton)

Nem is tudom... valóban a tudomány szinonimája itt Isten?"

Valóban nem, itt csupán az ő korában még meglehetősen korlátozott tudásé.

Azonban a tudatlanságot szerény véleményem szerint orvosolni kell; nem Istennek kell nevezni az ismeretlent, hanem megismerni, ennyi.

"“Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.” (Isaac Newton)"

Sőt, végső soron érthető még ez is úgy, mint Einstein Mindenség-Istene: amit a csillagok alatt megértett, abból következtet arra, hogy a csillagok fölött, a Mindenségben is ugyanolyan rend uralkodik.

A bűn és a büntetés fogalma társadalmanként és koronként, sőt helyzetenként, emberenként eltérő lehet... Tehát az, hogy valaki rosszat tesz, vagy jót, végső soron attól függ, mit érzünk, mit nevezünk egyénenként, csoportonként, társadalmanként jónak, vagy rossznak.

Az nekem értelmezhetetlen, hogy Isten "csinál" jót is, meg rosszat is. Nem csinál. Van. De az én istenképem eléggé távol áll még a legtöbb keresztény istenképétől is és ez már nem fér a téma keretei közé, nem ide tartozik és nem is tárgya ennek a vitának.

ma 00:44

Jól van, ezen ne lovagoljunk, Newton köztudottan vallásos volt. De hát ez az ő egyéni ügye. Más tudósok meg ateisták voltak. Ez meg az ő ügyük.

"Az én isteneim, Newton, Einstein, Hawking és minden más természettudós aki akár arra vette a fáradságot, h megpróbálja megérteni a körülöttünk lévő világ összetettségét."

Tudod az, hogy minket körülvesz egy világ, csak feltételezés...ugyanis pont a természettudomány bizonyítja, hogy amivel érintkezni tudunk, az a tudatunknak közvetlenül megjelenő gondolatsor egy bizonyos világról...ebből a logika kétfelé mehet...vagy feltételezünk tudathoz külsőleges világot, ami jelet küld nekünk, ami miatt közös élményben részesülünk a fizikai tapasztalatnál...vagy EHELYETT feltételezhetünk egy mindent felölelő Elmét, amiben minden létezik egyszerre, ami fenntartja a világot Gondolatban, amíg mi)ének) éppen nem koncentrálunk arra...vagyis a világ csak gondolat, nem több, tehát létező, de végső soron illúzió...itt viszont láthatod, hogy két lehetőség van csak...vagy kívülről jön a jel, vagy belülről vetül ki a világérzet...az utóbbival egyértelműen megkapjuk Istent, az előbbivel pedig azt korlátozzuk, azt degradáljuk, minősítjük le, taszítjuk bele egy komoly pszichológiai problémába, amivel egyáltalán szemlélünk, vizsgálódunk, gondolkodunk, amire a neves tudósok hivatkoznak...az elmét...nos, lehet választani...:)

üdv

26/F

LastOne.Left