Sokan azt mondják hogy Jézus Isten volt. De ha csak egy Isten van akkor most miért lenne kettő? Hogy is van ez? Nem értem.

Jól látod a helyzetet, tényleg 1 darab Isten van, amikor Jézus magát az Atyának nevezte, akkor úgy értette, hogy tudatában, elméjében egy az Istennel, vagyis azonos vele, azaz ugyanaz az egyetlen Isten még mindig...a kettősség csak látszólagos, de Jézus a tanításaiban ezt is elmondta...lényeg a lényegben...egyetlen Isten van, ami egy Mindentudó, Mindenható Szellem(értsd elme, értelem, tudat), s minden egyes lény tudata/elméje azonos az Istenével, tehát minden egy tőről fakad, minden EGY, csupán rá kell ébredni, ahogyan sok megvilágosult, többek között Jézus Krisztus is megtette.

üdv

26/F

LastOne.Left

Ha viszont erre a kérdésre a bibliához fordulsz válaszért, akkor megint más választ kapsz, mint az emberei filozófia misztikus meséi.

Mert ugyanis a Biblia világosan mondja, hogy "csak EGY Isten van, az Atya, és egy Úr, a Jézus Krisztus".

(1Korintusz 8:5-6) "Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”, számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Ebből világosan és félremagyarázhatatlanul kiderül, hogy Pál, aki e sorokat írta, EGY (Mindenható és mindenek felett való) Istenről beszélt, aki NEM JÉZUS! Nem szabad elfelejteni, hogy Jézusnak az Atyja, ugyanúgy az imádott Istene volt, mint nekünk kellene, hogy legyen. Ő valójában ebben mutatta a legnagyobb példát nekünk - a teljes és feltétel nélküli odaadásban, melyet Jehova iránt mutatott.

Mert ugyanis amikor az Atyáról vagy az Istenről beszélünk, akkor ugyanarról az Istenről van szó, aki a Héber Iratok (Ószövetség) Mindenható Istene, kinek neve JHVH, legelterjedtebb kiejtésben Jehova.

Sőt a Biblia még az imádat tárgyát is egyértelműen "belőtte" nekünk:

(Róma 15:5, 6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

Miért az "Atyját" kell dicsőítenünk és nem mindkettőt? Nyilván azért, mert Jézus ugyanolyan alárendelt imádó, mint mi. Nem csak a földön, előtte is és utána is!

Szia!

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) 5 Mózes 6:4 egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8). Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Üdv. Péter

"Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket."

De meg ám - és közben nem mennek át semmiféle háromságba. Tehát mondhatjuk, hogy utólagos belemagyarázás ez a gondolat? Egész biztos.

"Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra..."

Jézus tanítása velejéig zsidó; bár új evangéliumot hirdet, nem tanít új teológiát... Saját nézetének fogadta el a zsidó monoteizmust bizonyító legfőbb írásszöveget: ’Halld, ó Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Isten!’ ”

Ezek a szavak az 5Mózes 6:4. versében találhatók. A katolikus New Jerusalem Bible (NJB)-ban itt ez olvasható: „Halld, ó Izrael, Yahweh, a mi Istenünk egy, az egyedüli Yahweh.” E vers nyelvtani szerkezetében az „egy” szónak nincs többes számú módosító jelentése, ami azt sugallja, hogy csak egyetlen személyt jelent.

Tanítása velejéig zsidó; bár új evangéliumot hirdet, nem tanít új teológiát. . . Saját nézetének fogadta el a zsidó monoteizmust bizonyító legfőbb írásszöveget: ’Halld, ó Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Isten!’ ”

Jézus Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”

A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo·him’ (istenek) és ’elo·heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo·him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”

A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo·him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo·him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo·him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”

Az ’elo·him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.

"(Ézsaiás 63:9-10) Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át, és az ő követe mentette meg őket. Szeretetében és könyörületében megváltotta őket, fölemelte és hordozta őket a hajdankor minden napján. Ők azonban fellázadtak, és megbántották szent szellemét. Ekkor ellenségükké vált, ő maga harcolt ellenük."

Hát igen, elég nagy fantázia kell már ahhoz, hogy ebből a háromságot kiolvassuk. De mindent bele!

Milyen jó is lenne, ha nem gondolnánk sokkal többet a versekről, mint amit azok jelentenek. De hát úgy látszik, a cél szentesíti az eszközt.

""Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó."

Jézus korai követői világosan különbséget tettek Isten, Krisztus és a szent szellem között. A tanítványokat 1. az Atya nevében, 2. a Fiú nevében és 3. a szent szellem nevében keresztelték meg, nem pedig egy Háromság nevében.

Az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében való keresztelkedés tulajdonképpen e három szereplő elismerését jelentette. A szent szellemben való megkeresztelkedés a szent szellem elismerése volt, és annak az ígéretnek a valóra válása, hogy megkapták a szellemet, mint ingyen ajándékot.

Itt sem tanítja a Biblia a háromságot, csak egy felsorolás történt. Szó sincs arról itt sem és máshol sem, hogy a szent szellem személy, főleg "Isteni" személy lenne, akinek a "valóságos nevében" kell keresztelkedni, hiszen nincs is neve!.

"Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten?"

Ugyan már! Jehova Tanúit megróják, ha mást mernek gondolni egy vers értelméről, mint amit a többség, akkor itt miért kell beleerőszakolni olyan jelentést, ami nincs benne?

Vajon ezek a versek azt állítják, hogy Isten, Krisztus, és a szent szellem egy trinitáriusi Istenséget alkot, és hogy ez a három egyenlő lényegben, hatalomban, és örökkévalóságban? Nem, nem ezt jelentik, mint ahogyan három személynek, például Tamásnak, Dezsőnek és Jánosnak a felsorolása sem azt jelenti, hogy ők hárman egyek.

Az ilyen típusú hivatkozás — ismeri el McClintock és Strong Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature (Bibliai, teológiai és egyházi irodalmi enciklopédia) című műve — csak azt bizonyítja, hogy „van három megnevezett alany, de önmagában ez nem bizonyítja azt, hogy mind a háromnak szükségképpen isteni természetűnek kell lennie és mindegyiknek egyforma isteni megtiszteltetésben kell részesülnie”.

A Jézus alámerítkezéséről szóló szövegrészben Isten, Jézus, és a szent szellem együtt említődik. Jézus „látta, amint Isten szelleme galambként reá száll” (Máté 3:16). Ez a vers nem azt állítja, hogy a három egy. Ábrahám, Izsák, és Jákób neve többször is elhangzik együtt, de ettől nem lesz a három egy. Péter, Jakab és János neve is együtt fordul elő, de őket sem teszi ez a körülmény eggyé. Továbbá, mivel Isten szelleme leszállott Jézusra az alámerítkezésekor, ebből csak az tűnik ki, hogy addig az ideig Jézus nem volt felkenve a szellemmel. Eszerint, hogyan lehetett volna Jézus egy Háromság része, ahol a szent szellemmel mindig is egy kellett volna hogy legyen?

Valójában erről van szó:

Mit kell elismernie az Atyával kapcsolatban annak, aki „az Atya nevében” akar alámerítkezni? (2Kir 19:15; Zsolt 3:8, [3:9, Károli]); 73:28; És 6:3; Róma 15:6; Zsid 12:9; Jak 1:17).

Minek az elismerését jelenti a „Fiú nevében” történő alámerítkezés? (Máté 16:16, 24; Fil 2:9–11; Zsid 5:9, 10).

Mit kell annak hinnie, aki a „szent szellem nevében” akar alámerítkezni? (Luk 11:13; Ján 14:16, 17; Csel 1:8; 10:38; Gal 5:22, 23; 2Pét 1:21).