A keresztény hit szerint mi történik halálunk után?

Csakhogy ezt bizonyítani kellene, de itt nem hangzott el semmilyen ellenérv a lélek halandóságával szemben! Vagy talán az lenne az érv, hogy megneveztél egy csoportot, akik nem hisznek a lélek halhatatlanságban? Pedig mint mondtam, a lélek mibenlélte alapvető fontosságú kérdés annak megértéséhez, amire a kérdező kíváncsi.

Jehova Tanúi sok-sok szakembert idéztek már a kiadványaikban, amelynek komoly kritériumai vannak. Csak hiteles, a szakterületén elismert tudósok, szakemberek által mondott véleménnyel érvelnek, nem pedig azzal, hogy ezt a katolikusok hiszik, ezért butaság.

Ezekből található egy csokorra való a fenti linkben. Még a katolikus enciklopédia is kénytelen elismerni ezt.

Jehova Tanúi állításának cáfolatát te is megtalálod az általad idézett linkben.

Az meg, hogy egy katolikus enciklopédia elismerte volna az igazukat, nevetséges állítás.

a 2. válaszolóval értek egyet.

Keresztény/keresztyén (már ez sem mindegy) valláson belül pontosan melyik felekezet álláspontja érdekel? Mert a katolikusok azért belemagyaráznak ezt-azt (és előre bocs, ha itt vannak hithű katolikusok, erre nem tudok sem szebb kifejezést, sem elnézőbb véleményt írni.)

A valóság az, h nem tudjuk PONTOSAN hogy fog kinézni, csupán elképzeléseink, meg sejtéseink vannak, azok alapján, amiket a Bibliában olvasunk.

Annyi bizonyos, h meg fogunk állni az ítélőszék, vagyis Isten előtt, és el kell számolnunk az életünkkel. De a poklot és a mennyet sokan félremagyarázzák. A tűz nem szó szerinti tüzet jelent, nem egy valós hely, csupán arra vonatkozik, h Istentől elszakítva, örök kárhozatra ítélve kell szenvedniük mindazoknak, akik nem hittek Istenben, akik nem tértek meg.

Akik pedig hisznek, a mennyekbe kerülnek, amiről annyit tudunk, h ott Istennel lehetünk, és nem lesz sírás, nem lesz halál, szomorúság, fájdalom. Mindenki boldog lesz, és együtt nevet Istennel, Őt magasztalva.

Az pedig, h mi lesz 1 évvel halálunk után? A földi síkon túl nincs idő. Az idő csak a földre, a földi életünkre vonatkozik, ott már csak örökkévalóság lesz. Az egy más dimenzió, nem lesz szükség időre.

De tény, h ahány felekezet, annyi felfogás. Purgatóriumról a Szentírás nem ejt szót.

És János jelenései is csak hasonlatok, nem pontos tudósítások.

New York egyik ravatalozójában a barátok és a család csendesen vonul el egy 17 éves fiú nyitott koporsója előtt, akinek az életét a rák emésztette fel. A fiú mélyen lesújtott édesanyja újra és újra könnyek közt ismételgeti: „Tommy most boldogabb. Isten azt akarta, hogy Tommy vele legyen a mennyben.” Arra tanították, hogy ebben higgyen.

Körülbelül 11 000 kilométerre onnan, Dzsámnagarban, Indiában, a három fiú közül a legidősebb meggyújtja a fát elhunyt apjának a halottégető máglyáján. A tűz ropogásán át is hallatszik a brahman hangja, aki szanszkrit mantrákat ismételget, melyek így szólnak: „ A lélek, amely soha meg nem hal, haladjon továbbra is a végső valósággal való egyesülés felé.”

Mi a közös a két történetben? A lélek halhatatlanságában való hit. Jób is szerette volna tudni a bibliában: „Ha meghal az ember, vajjon feltámad-e?” (Jób 14:7, 14).

Az olyan temetéseken, amelyeken valamelyik keresztény egyház képviselője tart beszédet, gyakran szóba kerül mind a halál után tovább élő lélek, mind pedig a feltámadás. Az anglikán papok például a következő szavakat szokták elmondani: „Mivelhogy a Mindenható Isten jónak látta nagy kegyelmében magához venni drága elhunyt testvérünk lelkét, mi átadjuk testét a földnek; földet a földnek, hamut a hamunak, port a pornak; abban a biztos reményben, hogy feltámad az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (The Book of Common Prayer).

Ez a kijelentés felvetheti bennünk a kérdést, hogy a Biblia vajon a feltámadást tanítja-e, avagy a halhatatlan lélekről szóló tant. Nos, figyeljük meg, mit ír könyvében a francia, protestáns Oscar Cullmann professzor: „Alapvető különbség van a halottak feltámadásának keresztény reménysége és a lélek halhatatlanságának görög hiedelme között . . . Bár a kereszténység később összekapcsolta egymással ezt a két hitnézetet, és ma az átlagkeresztény teljesen összekeveri ezeket, nem látok okot arra, hogy elrejtsem, amit magam is, és a kutatók többsége is az igazságnak tartunk . . . Az Újszövetség élete és gondolkozása teljesen át van itatva a feltámadásba vetett hittel . . . A teljes ember, aki valóban halott, úgy tér vissza az életbe, hogy Isten újrateremti” (Immortalité de l'âme ou Résurrection des morts?).

Nos, ebben hisznek Jehova Tanúi is! De mint a fentiekből kiderül, nincsenek egyedül.

A Bibliából világosan megérthetjük, hogy mi valójában az ember. Nincsen neki külön lelke, mert ő maga a lélek. Ebből kifolyólag csak akkor van remény arra, hogy egy halott újra éljen, ha feltámad. A Szentírás ezt ígéri: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására” (János 5:28, 29). A halottak számára a feltámadás, ez a biztos ígéret, jelent igazi reményt, nem pedig a halhatatlan lélekről szóló tanítás.

Bocsi!

Prédikátór 3:18-20

18 Azt mondtam én a szívemben az emberek fiairól, hogy az igaz Isten különválasztja őket, hogy meglássák, ők maguk is az állatokhoz hasonlók. 19 Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza. 21 Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?